Gondolatok《H.S.》

57. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

- Sziasztok Drágáim! - üdvözölt szívélyes mosollyal Anne, amint beléptünk a méretes szobába, ahol a bútorok összetolva helyezkedtek el a nagyobb hely megteremtésének érdekében. Azt hiszem, ez Gemma szobája. - Nagyon örülök, hogy itt vagytok. - lányához hasonlóan ő is megszorongatott minket, engem hagyva utoljára. - Drágám, köszönöm, hogy eljöttél! - kapaszkodott nyakamba, amit bazsalyogva fogadtam. Úgy vélem, remek kapcsolatot alapoztunk meg már azon néhány hosszas telefonbeszélgetésen keresztül is, amik Barátom jelenlétében történtek, mikor együtt töltöttük az időnket. - Tudom, hogy milyen nehéz lehet most a helyzet, de ne aggódj, minden rendben van! - simogatta hátam törődésének jeléül. Nagyon jól estek szavai, bár némileg meglepődtem, ugyanis úgy tudtam, hogy Harry nagyon kevés dolgot osztott meg édesanyjával a jelenlegi állapottal kapcsolatosan.

- Köszönöm szépen, de most ne is foglalkozzunk ezzel, kérlek! - mosolyogtam immáron biztatóan nézve boldogságtól csillogó, világos íriszeibe. - Ez egy fontos alkalom, úgyhogy szerintem mellőzzük a negativitást és váltsunk felszabadultra.

- Igaza van Norsnak, Anya. - ölelte meg Gemma a fekete hajú nőt. - Váltsunk át fodrászatra is, csajok, mert látom, elég sietősen jöttetek. - kuncogott a lila hajú lány, kinek haja már megkapta a kellő formát elegáns hullámokban értendően, melyeknek első egyedei hátul kapcsolódtak össze vékony fonásban, bár látszott öccse kedves gesztusa a szálakon. Anne haja hátsó kontyba volt fogva, míg első tincsei elől lengedeztek arcának két oldalán egy kis virágdíszítést kapva. A sminkje, lányához hasonlóan kiváló és alkalomhoz illő volt. - Lou! - kiabált Gemma a tőle jobbra helyezkedő ajtó felé. - Újabb kuncsaftok.

- Jól van már, Gemma, hogy tőled még pisilni sem lehet. - méltatlankodott Lou, miközben a fürdőből lépkedett ki. - Hello csajok! - intett nekünk mosolyogva. - Kivel kezdünk? - paskolta meg a méretes, tükörrel ellátott asztal előtti helyet.

- Szerintem Nors lesz az első alany. - vigyorgott rám Gemma. - Ne nézz így rám, te állsz elől!  - kacagott fel. - Menjünk így sorba és akkor folyamatosan lehet dolgozni. Windy, smink? - fordult a szürke hajú lányhoz.

- Akkor gyere csajszi! - intett nekem Lou és ezzel el is kezdődött a nyüzsgés. - Van egy ötletem, megbízol bennem? - kezdte fésülgetni kócos tincseimet.

- Aha. - bólintottam rá némileg fellélegezve, hogy nem nekem kell kitalálnom. Arra most semmi energiám nem lenne. Valami legyen a fejemen aztán kész. - Amúgy sem érzem magam elég kreatívnak. - kuncogtam.

- Nem baj, ez jó lesz. - kacsintott a tükörben rám nézve. A szoba valósággal nyüzsgött a sok csacsogástól, amit ontottunk magunkból. Felszabadultam a vidám és ismert arcok között, viszont valami akaratlanul is az eszembe ötlött. Erre eddig nem is gondoltam, de ma elkerülhetetlenül találkozni fogok Harry családjának jórészével. Huh, ez most nagyon hirtelen jött felismerés, de sebaj, probléma nem lehet egy ilyen fontos napon. Harry velem van.

- Nonoo! - kiabálta az ismerős hang a becenevet, amit csupán egy személy használ. A szőke kislány rózsaszín, tüllös ruhájába öltözve szaladt be az általunk elfoglalt szobába, egyenesen mellém rohanva, ahol ölembe mászva megölelt.

- Szia Lux! - fontam karjaimat vékony törzse köré. - Nagyon csini vagy.

- Tudom. - vigyorgott, láttatni engedve aprócska tejfogait. - Te is az leszel, majd anyuci megoldja.

- Bogyó, az nehéz lesz, ha Nors ölében ugrálsz, úgyhogy szállj le! - szólította fel kislányát Lou. - Hol hagytad el az apádat?

- Lent van. - legyintett a kislány. - Harry mondta, hogy jöjjek ide és nézzem meg Nonot, hogy néz ki. - szavaitól hitetlenkedve pillantottam az őszinte vallomás kibocsátójára, aki ártatlanul pislogott. - Megmondom neki, hogy szépen. - vigyorgott.