Gondolatok《H.S.》

41. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

A szépen felújított kollégiumi lakhelyünk kanapéján ücsörögve gondolkoztam a ma esti randira felvehető öltözeteken, mely megfelelő az előttem homály fedte helyszínre, ami Harryt ismerve minden bizonnyal mellőzi a puccos, slampos és hasonló jelzőkkel illethető helyeket. Végső elhatározásomban arra jutottam, hogy az engem jellemző ruhadarabok mellett döntök, elvetve a számomra negatív gondolatokkal rendelkező darabokat és megtartom a saját stílusom, bár a szakadt farmert mellőzni kényszerültem a hideg miatt.  

Kimerülten dörzsölgettem halántékomat az agyalásban munkára ítélt szervem frissítésének reményében. Ugyan csak két napja tartózkodtunk újra a kollégiumban, máris elbúcsúzhattunk a nyugodtabb napok gondolatától, ami a múlt hetünk végét jellemezte. Idegeskedve merültem el a cirka egy hét múlva írandó vizsgák gondolatában, amik fontos szerepet játszanak az évben.

- Én! - robbant be a két lány a bejárati ajtón. - Nors, ugye megcsinálhatom a hajad? - nyüszített Windy, miután nagy nehezen lehagyta Samet, aki az ajtó becsukása miatt késlekedett.

- Nors! Mondd meg ennek az értetlen nőszemélynek, hogy én vagyok itt a mester! - fújtatott Sam. - Ilyen arccal úgy nézel ki, mint egy esőfelhő. - nézett Windyre, aki sértetten felhúzta az orrát, viszont nem hagyta annyiban.

- Mondod te, aki egy kitörni vágyó vulkánt személyesít meg. - gúnyolódott a szürke hajú lány. Mindketten keresztbe tett karral álltak előttem, várva a mielőbbi válaszom, amit először szórakozott nevetés formájában küldtem feléjük.

- Belétek meg mi a bánat ütött? Olyanok vagytok, mintha az utolsó sütin vesztetek volna össze… - világítottam rá a helyzetre. - Pedig nem vagyok süti. - mutattam végig magamon.

- Már mondtam. - vágta rá Windy. - A hajadat akarom rendbe rakni, de ez a vulkán itt akadékoskodik. - bökött Samre.

- Az én munkámat akarja lenyúlni. - forrongott Sam.

- A probléma egyszerűen megoldható. Nem kell semmit sem kezdeni a hajammal. - jelentettem ki, mire hápogásba kezdtek. - Köszönöm, hogy elismeritek a természetességem elfogadhatóságát. - vetettem be a szarkazmus kedvelt fegyverét, ugyanis hajam kivételesen jól állt, mintha tisztában lett volna a mai randevúmmal. - Nem kívánok semmi extrém műveletet végezni, csupán élvezni az estét…

- Életed szerelmével. - szakított félbe Windy. - Ez mind szép és jó, de… ez most komoly?! - akadt ki, erőteljes hangnemben. - Ne érts félre, gyönyörű vagy így is, de semmi smink, haj, ruha, cipő és kiegészítő válogatás? - sorolta ujjain számolgatva a dolgokat.

- Te komolyan ezekre számítottál? - hitetlenkedett legjobb barátnőm személye. - Nors soha nem volt híve ezeknek, ezért reménykedtem annyira a hajában, de ha nem, hát nem. - rántott vállat megértően, amiért Windy kirohanása után hálás voltam.

- Így van. Köszi, Sam. - mosolyogtam rá.

- Biztos, hogy nem akarod megválogatni, hogy mit fog letépni rólad az este? - húzogatta szemöldökét zavarba ejtően a piercinges lány. - Tudok ám mozgásbiztos frizurát kreálni. Kell hajlakk. - jelentette ki Windy. A gondolatra, hogy ez az esetleges program még jobban elvörösödtem, majd lesápadtam a hirtelen ért opcióra. Ugyan nem először ütött szöget a fejemben az első alkalom gondolata, mégis idegesen gondolok rá tapasztalatlanságom miatt. Nem kérdés, hogy Harry az, akivel ezt a különleges alkalmat el tudnám képzelni, de bizton állíthatom, hogy nem ilyen hirtelen. Még fel kell készülnöm lelkileg, hogy totálisan elszúrok valamit.

- Jaj, Windy! Hagyd már a perverz képzelgéseidet! - pirított rá Sam. - Nem gondolod, hogy Harry az “első” randijukat így kezdi?! Lehet, hogy mindannyian széles fantáziával éltek, - váltogatta tekintetét köztünk, nyomatékosítva szavait. - de ez még nem jelent semmit.