Gondolatok《H.S.》

25. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

- Húgi! - rontott be az ajtón Niall, nyomában a 3 sráccal, akik közül Harry alig 20 perce távozott tőlem, hogy összeszedje barátait.

- Sziasztok! - intettem. Látszólag nagyon örültek, hogy velük tartok, még annak ellenére is, hogy a százas zsepi sem biztos, hogy elég lesz az útra. A szőkeség szorongatni kezdett, mint aki már egy éve nem látott. A szemem már-már kifolyt, mikor elengedett, hogy Liamék is üdvözölhessenek. Szerencsére nekik nem állt szándékukban megölni.

- Induljunk! - indítványozta Harry, így felkaptam a kabátomat és a táskámat, amit a Göndör kivett a kezemből, mely cselekedetét sűrű pislogásokkal jutalmaztam, de fejet ráztam és bezártam a lakást. Niall mellett csoszogtam, aki rám zúdította a kérdéseit.

- Jól vagy? Hogy érzed magad? Nem fázol? Ettél rendesen? Harry kifogástalanul a gondodat viselte? Mond, hogy megkímélt a vicceitől! - a fiúk hangos hahotázásba kezdek a folyosón, kivéve Harryt, aki durcásan nézett vissza rájuk. Niall kérdő tekintettel vizslatott, mielőbbi válaszomat várva. A Szerelmemmel való fizikai kontaktus létesítése előtt egy hosszú pillantást váltottam AZ autóval. Helyet foglaltunk a Csodában, Harry vezetett, mellette Louis, hátul én ültem középen, jobbomon Liam, balomon Niall.

- Nos? - várakozott még mindig önmaga által kinevezett bátyám.

- Öhm...jól vagyok. - elevenítettem fel a kérdéseket. - Most nem fázom. Eszegettem... - kezdtem gyanúsan játszani a pulcsim ujjával, mire Niall tátogni kezdett, mint egy hal.

- Harold! Ez neked gondviselés?! - nézett végig rajtam. - Szinte csont és bőr. - mutatta fel karom, ami pontosan ugyanannyi zsírpárnát tartalmazott, mint előtte. - Hálát adok az égnek, hogy nem az orvosira mentél! - folytatta a kiakadást tányér nagyságú szemekkel nézve a Göndört, amin jót derültem.

- Niall! - néztem rá kuncogva. - Túldramatizálod! Harry nagyon jó ápolónő lenne. - a visszapillantón keresztül néztem ártatlan barnáimmal a kutató smaragdokba. A megjegyzésemre elmosolyodott, ám megszólalását Louis akadályozta meg.

- Uuu, szóval érti a dolgát, ugye? - nézett pajkosan, mire én beállhattam volna a pipacsrét közepére, mert nem lettem volna kilógó elem. Harry halkan nevetve figyelte az utat, míg Niall előre hajolva fejbe csapta Louist. - Mármint...úgy értem, hogy...izé...szóval a tea főzésben... - nyögte ki végre zavartalanul röhögcsélve. - Ugye, Hazza? - Milyen jó kis becenév.

- Profi vagyok. - segítette ki Harry. - Már a második próbálkozásomat elégedett hümmögés koronázta. - pillantott rám csintalanul, mire zavartan kezdtem lejjebb csúszni. - Először túl édes volt, pedig az a jó, csak North a savanyút szereti. - Szükségem van egy tükörre, hogy tudjam, felmászhatok-e az egyik fára egy magányos meggy mellé ikertestvérnek...

- Át kell szoknod a savanyú gyártására, tesó. - ütögette Harry vállát Louis, miközben mind a négyen pukkadoztak a röhögéstől. - Ne egyél több ananászt!

- Meg vagyok rontva! - mondtam drámai elkeseredéssel. Nem is tudom eldönteni, hogy melyiket csapnám fejbe előbb. Mégis. Louist, ő kezdte húzni az agyam a hülyeségével.

- Majd hozzászoksz, Nors. - röhögte jobbomon Liam.

- Miért is? Mi végig a teáról beszéltünk. - fordult hátra Louis hozzám intézve szavait.

- Nyilvánvalóan... - húztam össze szemöldökeimet szenvedve. Niall már a térdeit csapkodva röhögött. - Niall! Te komolyan hagyod ezt?! - kezdtem el nevetésre görbülő ajkakkal hadonászni.