Gondolatok《H.S.》

54. Fejezet

《Harry Styles szemszöge》

A Range Rover utasterében barátaim kimerülten csengő szavai szolgáltak alapzaj gyanánt hazautunk során. Már három teljes napja nem voltunk az egyetemi körforgás foglyai, aminek hátulütője egyben az előnye is volt. Mivel nem tartózkodtam az iskola területén, nem láthattam Szívem Hercegnőjét, ami egy igen negatív oldala volt utazásunknak, viszont ebből kifolyólag többet is beszélhettünk telefonon, mert nem kellett attól tartanunk, hogy Dakota egy óvatlan pillanatban beszökik a házba és a szobám ajtajánál hallgatózik. Volt rá példa, de akkor szerencsére Anyuval beszélgettem és nem a Szépséges Teremtéssel.

A Ryan Rangers szervezte futam miatt egy másik városban kellett megszállnunk, hogy könnyebben teljesíthessük a versenyből kifolyólag alakuló feladatainkat. Korán keltünk és későn feküdtünk le a szüntelen előadódó problémák okán, amiket a mi felelősségünkre írhatóan oldottunk meg. Ezek nem voltak olyan rettentően komoly problémák, viszont, mint tudjuk, a nótákhoz sem csupán dallamok és betűk kellenek, hanem érzések is.

- Jövőhét kedden még a meccset is le kell nyomnunk… - dőlt az ablaknak a mellettem ülő Liam. - Srácok, nem is nagyon gyakoroltunk. Össze kéne hozni egy tréninget a csapatnak. Will miért nem gondol ilyenekre, ha már ő a csapatkapitány?

- Mert Will a pompon lányokkal van elfoglalva. - jött a logikus válasz a Niall jobbján ülő Tommotól. A rádióban felcsendült a Szerelmem által igencsak kedvelt dal, ami kedvenc énekesének egyik nótája. Vajon nekem is sikerülhetne ilyen ígéretes munkát kiadni a kezeim közül? North biztatott, hogy mutassam meg a leírt részleteket, viszont elgondolkodtató, hogy elég jók-e ahhoz, hogy lássa őket. Bár állítása szerint mindenképpen támogat. Azt hiszem, hogy meglepem ma valamivel. - Rajtunk kívül mást nem nagyon foglalkoztat ez a meccs téma, mármint a fejeseket tekintve. Pedig nem adhatjuk meg magunkat és a győzelemre kell hajtanunk, hogy megmaradjon a helyünk. Nem mellesleg, szeretnék már egy király meccsben részt venni.

- Igazad van, Tommo, viszont mi négyen kevesek vagyunk ehhez, szóval bele kell húznunk a gyakorlásba. - masszírozta halántékát Payno. - Nem tudom megérteni, hogy miért nem tudták  előbbre tenni a selejtezőt, bár még Tom sem tett semmit azért, hogy a kertészek végre befejezzék a pálya felkészítését.

- Amúgy átfutott az agyamon, hogy be kellene állnunk gyomlálni és akkor előbb kész lenne. - hajolt előre a mögöttem ülő ír. - Gáz lesz, ha el fogunk taknyolni a kiálló gazban.

- Mert Tom nem képes új kertészeket hívni ezek helyett. Szerintem viszik a pénzt és nem csinálnak semmi fontosat. Ha azt nézzük, akkor a füvet majdnem naponta nyírják, de csak a kispályán a mérete miatt. - mérgelődött Tommo, hátát az ülésnek döntve. Az előttünk húzódó kilométerek tudata előre lefárasztotta az elmém, ami így is egy pihentető alvásra vágyott a szerető karok ölelésében. Az utóbbi igényét sajnos törölni kényszerültem a figyelő tekintet okán, bár krativitásomat nemigen tudja túlszárnyalni.

- Van a kisházban egy rakat menő gép, amit nem használnak. - gondolkoztam el. - Besurranunk gyorsan és kipróbáljuk őket, aztán vissza tesszük, mintha semmi sem történt volna. - túrtam fürtjeim közé vigyorogva. - Szórakozunk egy kicsit és még a pálya is kész lesz. - tettem hozzá.

- Harold! Ez hatalmas ötlet. - veregette meg vállam Louis. - Holnap este meg is csinálhatjuk, mert csütörtökön nem kell korán kelnünk.

- Srácok, ez baromság. - szólt közbe Liam. - Ha Tom megtudná, hogy betörtünk a kisházba, cseszhetnénk a bizalmát. Megmondta, hogy hiába ismer minket, nem nézi el a hülyeségeinket, legalábbis egy bizonyos határon kívül, úgyhogy valami legális dologban gondolkozzatok. - vakargatta állát. - Max beszélhetünk vele vagy… Nézzétek! Az ott nem Will? - mutatott az út mellett álldogáló srácra, akinek kezében egy zacskó csicsás pompon volt.