Gondolatok《H.S.》

55. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

Izgatottan keltem fel annak tudatában, hogy ma van az egyetem sportkörének legfontosabb napja a délutáni meccs értelmében, ahol először pillanthatom meg Barátom játéktudását a pályán a srácokéval együtt. Fáradtságom ezúttal nem szegte kedvem és átlépve azon tényen, hogy az év végéhez közelítve egyre jobban átveszem a kómás vonások és kimerültség letaszító tüneteit, amik arcom savanyú ábrázatát okozzák, jókedvűen kezdtem neki az étkezésnek. A pirítós evése közben szemeimet a kék színű rózsakavalkáddal kapott kis kártyán futattam, amin a Göndör Lovag egyedi írásjegyei sorakoztak.

"Szeretném, ha itt lennél velem
Nem csak elképzelni akarom
Én azt akarom, hogy ez valóságos legyen
Téged szeretnélek, mindig. H.♡" - állt a kis lapon az apró szivecskék forgatagában. Minden Tőle kapott kis papírt és vallomást megőriztem valahogy.

Sam már egy órája elindult, így egy szót sem tudtam váltani vele a mai nappal kapcsolatban, de mivel szereti a focit, mindenképpen el fog jönni velem délután a meccsre, ezt már megbeszéltük a tegnapi nap folyamán. Minden bizonnyal Dakota is ott lesz, de azt nem tilthatja meg senkinek, hogy megnézzen egy fontos iskolai eseményt. Elképesztően zavaró a tény, hogy megtiltott nekünk valamit. Nem szeretem, ha határok közé szorítanak. Idegesítő és kész, ráadásul semmi joga nem volt hozzá. Én megtehetem, hogy saját magam köré felépítem határaim falát, melyek a kapcsolatomra is kihatnak, viszont elmondhatatlanul kellemetlen érzés, hogy ezen feladatot más vállalta magára. Főként Dakotától irritáló ez, mert mégiscsak a Szerelmem exbarátnője. Legalábbis a mi nézeteink szerint exe és az, hogy ő miként gondolkodik az ügyről a legkevésbé sem érdekel. Amióta Harry a kapcsolatunk inkognító módba állítását indítványozta, azóta taszítom magamtól a negativitást és néha még élvezem is a színészkedés nyújtotta frissítést az életemben, emellett a lopott perceink is lázba hoznak. Milyen különös, arra sosem gondoltam, hogy egyszer fordul a kocka és a boldogságomat kell elrejtenem egy szenvedő maszk mögé.

Lágy mosollyal sétáltam a gyenge napsugarak simogatásában fürdőző utcán. A tavasz megjelenésével már egy ideje átvette szerepét a vékony anyagkabátom, kitaszítva a bundás darabot tulajdonképpen mindenhonnan a szekrényt kivéve. Kedvemet még az égbolton megjelenő goromba esőfelhők sem tudták a mélybe taszítani, csupán tőlem szokatlan módon ignoráltam jelenlétüket és inkább az aszfalton sorakozó kis mohákat kezdtem nézni vagy éppenséggel előfordult, hogy a tegnap esti mosástól lágyan rakoncátlankodó fürtjeimet kergettem ki tekintetem útjából.

- Nocsak, megérkezett az őrangyalaink egyike, Liam. - vigyorgott felém Louis a padon ülve, miközben megbökte a mellette terpeszkedőt. - Megvetted a szárnyakat? - húzta tovább az agyam. Végignéztem a barátaimból álló soron és megakadt a tekintetem a smaragd szempár birtokosának mosolyánál, viszont gyorsan elkaptam fejem és próbáltam elfojtani a boldogságom miatt keletkezett görbületem. Kezdem azt érezni, hogy totál bénák vagyunk ebben a rejtőzködéses ügyben. A minap egy titkos összejövetelt tartottunk, amin fele-fele arányban voltak a fiúk és lányok, így lehettünk nyolcan. A titkos szót csupán miattam érdemelte ki, ugyanis megint én voltam a szöktetett személy, mindezt egy esti óránk után, mikor is a megbízható információk szerint Dakota az apja irodájában tevékenykedett késő estig. Lavern közölte a fiúkkal, hogy örülhetnének az ittlétünknek, ugyanis nélkülünk káosz lenne. A lány gondolatmenetére Windy rávágta, hogy mi vagyunk az őrangyalaik, amit Audrey és én egyetértéssel jutalmaztunk. A vörös hajú lány nagyon jól beilleszkedett közénk annak ellenére, hogy még csak nagyon finomkodva haladnak a szöszivel.

- Hahaha. - használtam a szarkazmus töltetét. Ledobtam a cuccomat a Windy és Liam között hagyott szabad helyre. Milyen furcsa, mostanában változatosabban kombinálják a helyeket és én egyre közelebb kerülök a Göndör Lovaghoz annak ellenére, hogy inkognitóban vagyunk. - Sajnos elfogyott a webáruházból, úgyhogy ki kell bírnunk nélküle. - fordultam drámaian legörbített ajkakkal Windy felé, aki hozzám hasonló cselekedettel fogadta poénkodásom.