Gondolatok《H.S.》

32. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

“Szép napot a Szép hölgynek! Melegen öltözz fel, kinti programunk lesz! H.”

“Szia Harry! Értettem és nagyon várom.” - írtam vissza mosolyogva.

Csak ültem az íróasztalom előtt lévő kényelmes széken az üzenetet bámulva és egyre több gondolatot fűztem a sorokhoz, amik boldogsággal töltöttek el. Nem tudtam, hogy mire ez a meghívás, vagy egyáltalán miként kellene éreznem, illetve gondolnom az invitálásra, csupán boldog voltam, hogy így alakult, s ez a különösen erős érzelem kezdett megrémíteni.

Kedvelem Őt, de ez az eddigi tapasztalataimhoz képest túl új és gyors, hogy velem történjen meg. Mi ez egyáltalán? Újra az az érzés lesz, ami nem hagy nyugodni és teljesen be fog hálózni? Egyáltalán Harry ennek szánja? Lehet, hogy Ő csak próbál minél jobb kedvre deríteni vagy csak szimplán…nem tudom. Azért ez már elég lejárt lemeznek hangzik vagy nem is tudom. Dylan óta hetek teltek el, mégis összezavar Harry viselkedése. Nem tudok kiigazodni még magamon sem jelen helyzetben, nemhogy máson… Mi van, ha Harry már tovább lépett a barátnőjén, ugyanakkor nincs készen még szövetséget kötni mással, pláne, hogy árulás áldozata lett?! De mi van, ha továbblépett Dakotán és nyitott lenne valamire...velem?! Ez így elég…

- Nors! Mi van veled? Már megint betegesen elbambultál! - szakította meg a száguldozó gondolataimat Sam, mintha új munkahely után nézve jelzőlámpának állt volna. Lehuppant az ágyra jelezvén, hogy forduljak felé. Megtörölte a szemüvegét, amit kivételesen nem kontaklencsével helyettesített és nézésével egyre csak sürgetni kezdte válaszadásomat.

- Sam, nem tudom. - nyüszítettem zavarodottan fürkészve értetlen arcát.

- Ezzel nem mondtál sokat. - mutatott rá a nyilvánvaló tényre. - Ha kifejtenéd… Ó, várj! A mai programodra célzol, ugye? A randira. - húzogatta szemöldökét. - Tudom, tudom, kétségek gyötörnek, de ne aggódj, nem fogsz elrontani semmit! Ilyenkor nem neveznélek optimistának.

- Igazából nem ez a "gond"… - rajzoltam macskakörmőket a levegő vásznára.

- Nors! Ne kelljen már mindent fogóval kiszedni belőled, mert csak a gondnoktól tudok kérni, ő meg teljesen mogorva! Nyögd már ki! - türelmetlenkedett.

- Nem tudom Sam… - kezdtem tanulmányozni a szőnyeg rojtjait. - Összezavarodtam. Azt hiszem, egy ideje érzek valamit Harry iránt vagy nem is tudom… Ez érzelmi ribancságnak számít? Amennyiben igen, már nem lehetek tisztességes annyira sem, mint eddig. - sóhajtottam.

- Ez hülyeség. - rázta a fejét rosszallóan kijelentésemre. - Folytasd!

- Honnan veszed, hogy nem végeztem? - ráncoltam szemöldököm egy alig észrevehető mosollyal.

- Ha sóhajtasz, az kb. azt jelenti, hogy még van mit mondanod. Úgyhogy ne húzd az időt! Így nem tudjuk megoldani, mire itt a randi! - elmosolyodtam az állítására, ami vitathatatlanul megállta a helyét.

- Nem is biztos, hogy randi. Mindegy. - nézésére inkább legyintettem egyet. - Lehet, hogy csak azért érzem ezt, mert túl sok időt töltöttünk együtt az utóbbi időben, vagyis hetekben és hipochonderesen bebeszéltem magamnak?! Vagy csak szükségét érzem annak, hogy újra beengedjek valakit a szívembe, még ha viszonzatlanul is?! - pillantottam körbe. A szemem megakadt a még mindig a fogason lógó szürke pulcsin, amit elfelejtettem visszaszolgáltatni a tulajdonosának. Sam követte a pillantásomat és elmosolyodott a ruhadarab láttán. Ez a mosoly túl sejtelmesre sikeredett. Beindultak a fogaskerekek. - Állj! Azért még ne beszéljünk ennyire előrehaladottan az ügyről, egyelőre bizonytalan vagyok. Na, de itt a következő bökkenő… Harryben sem tudok kiigazodni… Nem elég, hogy néhány hete szakított Dakotával, még az is rátesz egy lapáttal, hogy ennyit lóg velem. De mi van, ha csak búfelejtés miatt teszi ezt? Fhu, ez most hatalmas marhaság volt Harryt ismerve. - látszólag Samben is megindult az a bizonyos kerék, ugyanis elgondolkodva meredt a kék takaróra. - Jó, igazából ez tényleg elég légből kapott… Mindehhez még ez a mai program is… Sosem tett még ennyit egy srác sem értem, mint Ő, még ha tudtán kívül is hajszolt ebbe a helyzetbe, jól esett a törődése.