Gondolatok《H.S.》

11. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

- Nem tudom, hogy kezdjem... - tette jobb kezét arcának felső szakaszára.

- Csak nyersen és tisztán. Mi történt? - ültem át az ágyára. Mivel percekig nem válaszolt, bökdösni kezdtem a karját, mire rácsapott a kezemre egy halvány mosollyal. - Hé!

- Oké. Az volt, hogy elkísért ide, vagyis a bejárathoz, közben elviccelődött velem és olyan cuki volt. A bejáratnál épp köszöntem volna el, de megállított és...elhívott pénteken egy mozizásra. Vagyis azt hiszem, randira. - felugrottam és felkiáltottam örömömben. Fülig érő szájjal fordultam felé, hogy gratuláljak, viszont arca nem azt mutatta, amit vártam.

- Várjunk. Ez most jó, nem? Miért nem örülsz? Minimum egy örömtáncot vártam. - értetlenkedve néztem a tanácstalannak tűnő lányt.

- Persze, hogy jó, de félek... - hajtotta le fejét. - Jeremy óta ő hívott el először és mi van, ha elszúrok valamit? Lehetséges, hogy félre értettem és ez nem is az, aminek hiszem... - esett kétségbe.

- Sam! - tettem vállára kezem. - Ez hülyeség. Nem fogsz elszúrni semmit! Csak viselkedj úgy, ahogy eddig is! Másfelől, láttalak már titeket együtt és semmi kétségem afelől, hogy mindent jól értelmeztél, szóval ez randii. - nyújtottam el az i-t, megrázva Sam vállát. - Ne aggódj ezen! Minden jól fog menni. Végre shipelhetlek titeket! Alemy, vagy Salex legyen? - mosolyogtam izgatottan. Sam csak kuncogva a fejét csóválta.

- Borzalmasak, de akkor inkább Alemy. Köszönöm, Nors! Mindig meg tudsz nyugtatni, ha nem is teljesen, de jelentősen. - ölelt meg mellém lépve.

- Rendben. - ugrottam még egyet, a plafon felé emelve kezeimet. - Köszönöm, köszönöm, próbálkozom. Alig várom, hogy beszámolj a randidról, de addig még két nap… - bosszankodtam. - Ha bármi történik, szólj és ha kell, jövök!

- Ne is mondd... Oké. - megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta kijelentésem. Most már jobb kedvre derült. Láttam, hogy még vannak fenntartásai, ennek ellenére már izgatottabb lett és visszatért az ”Alexes" csillogás szemeibe.  - Na de, veled mi újság? Mi van Dylannel?

- Öhm... semmi extra. - kapargattam az ujjaimon lévő bőrt a kanapéra dőlve. Remélem, hogy azért nem gyanít semmit. Nem szeretném elrontani a kedvét a problémáimmal. Annyira örül és én is örülök nekik. Ez a pillanat most nem rólam szól. Amúgy is, még átrágom magam rajta néhányszor, hátha előrébb jutok. Most az a fontos, hogy minden megfelelően alakuljon a randijukon, pénteken. Addig simán várhatnak a kavargó gondolataim, amikből nem is tudom, sikerülne-e, valami értelmeset kihozni.

- Ahj...pedig jó lenne már nálad is valami. - huppant vissza az ágyra.

- Jah... - bólintottam. - De Hakuna Matata, csak ennyit fűzök hozzá. Milyen gyönyörű szó. - kiáltottam, majd felnevettem hülyeségemen, amit Sam is utánzott.

A délután további része elég unalmasan telt, mármint tanulni kellett, ami számomra az unalmas tevékenységek közé sorolható. Hasznos, bár unalmas. Sam sem tartózkodott a szobában, mert órája volt. Amikor már annyira a gondolataimba merültem, hogy egy, a szobában tartózkodó légy repkedésének hangját is lehetett hallani, úgy döntöttem, tartok egy kis szünetet. Alapos levegőcsere után, melyet az ablak kitárásával oldottam meg, elfogyasztottam egy bögre zöld teát. Tisztító hatása miatt fogyasztottam gyakrabban, egyébként a fekete teát kedvelem a legjobban.

A sárga folyadék iszogatása közben az egészen eddig mélyen elnyomott gondolataim felszínre törtek. Középpontjában, akárcsak a világegyetemben a nap, Dylan keringett. Jó, ennyi. Muszáj lenne egy kicsit másra gondolnom, nem szólhat minden gondolatom a kudarcos szerelmi életemről... Szóval, azt hiszem, megnézem a Merlin kalandjai sorozatot, ha már úgyis szóba jött irodalmon pár mondat erejéig a téma. Ez jó figyelemelterelő lesz. Vajon Dylan látta már? Esetleg tetszene neki? Habár ő nem szereti az ilyen misztikus dolgokat. Jaj ne, már megint Dylan... Nem bírom magam elviselni. Ó bakker elfelejtettem a barátság fordulónkra megcsináltatni a Cameron Dallasos pólót Samnek... Még van rá 4 napom, bár jobb lett volna előbb megoldani. Lehetséges, hogy Dallasos ágyneműhuzat kellene inkább? Mondjuk az elég beteg lenne és lehet, hogy Alexről is kellene képet szereznem... Megkérhetném Dylant, ha... Elég! Ostoba gondolatok.