Gondolatok《H.S.》

70. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

- Még sosem említetted, hogy ügyvéd is akartál lenni. - pillantott felém Harry a volán mögül. Vonásainak láttán könnyedén megállapítottam, hogy szívesen aludt volna még, akárcsak szerénységem. Keveset aludtunk az éjjel, ami főként saját izgatottságomnak köszönhető, ugyanis szám szinte be nem állt, folyton beszéltem valamiről, illetve önző módon beszéltettem Harryt, hogy hallhassam rekedt baritonjának imádott dallamait. Kómásan pislogtam a délelőtti időpontban szokatlan kihaltsággal jellemezhető autópályát figyelve, ahol a szeretett Range Rover előtt egy régi típusú motoros suhant.

- Sosem jött szóba és őszintén szólva, amikor együtt töltöttük az időnket sosem volt kedvem erről beszélni. - vallottam be monoton hangon. Amint realizáltam robothoz hasonló viselkedésem, egy fejrázás keretében próbáltam észhez térni.

- Miért gondoltad meg magad? - ráncolta homlokát őszinte érdeklődéssel csengetve hangját.

- Huh... - sóhajtottam. - Egyrészt nem találtam jónak ítélhető iskolát hozzá, bár nem is nagyon kerestem, mégpedig a másik ok miatt. - vezettem tekintetem Harry vonásaira, majd vissza az autópálya zord falaihoz. - Gimiben még szilárd ambícióim voltak erről a pályáról és a hozzá fűzött jövőmről egy megvalósításra váró álom képében, viszont ez egyre csak apadt az első év utáni hónapok múlásával. Tizedikes koromban kaptunk egy új töri tanárt, aki talán még a puszta létezésben is talált kivetnivalót, ezáltal egy aranyos kiskutyában is. - ingattam fejem kissé gunyoros szavaim közben. - Komolyan, egyszer le rühes dögözte az egyik lány 9 hónapos husky kölykét. - mondtam felháborodottan az utat figyelő Barátomra pillantva, akinek arcáról semmi pozitív gondolatot nem tudtam leolvasni, a tanárnak címzett üzeneteit illetően. - Nem is ez a lényeg, hanem, közölte, hogy a jogi pálya egy kalapra való szar, ami ebbe az irányba haladva maga a süllyesztő. Mondogatta az igazságtalanságot, az erkölcstelenséget és a képmutogatást, óra szinten, és lehúzta azokat, akik ezt a pályát vették már egyáltalán fontolóra is. Nem egy alkalom volt, mikor olyan kérdéseket tett fel, amik teljesen megszégyenítőnek és gunyorosnak tűntek, ezzel a porba tiporva az ember önbecsülését. - emlékeztem vissza a hasonló történésekre az elmém által összerakott montázs végigpörgetésével. Egy rakoncátlan loknim szemeim elé türemkedett, amit egy mozdulattal hátra igazítottam a többi közé, amik nyakamat melegítették a melegre való tekintettel klimatizált autóban.

- Veled is tett hasonlót? Te is voltál a szavainak áldozata? - pillantott felém Harry, miközben egy indexelést követően lekanyarodott az egyik úton, ami országunk északi része felé vezetett. Ez azért elég nagy poén Harrytől. North.

- Észak, te poénzsák? - sandítottam rá mosolyogva, majd felkacagásunkat követően folytattam. - Előfordult, bár az gyakrabb volt, mikor a rögtönzötten előadott gunyoros kiselőadásai alatt engem méregetett és arról beszélt, hogy kétségtelenül alkalmatlanok lennénk a feladatra, bármennyit is tanulnánk. - meséltem emlékeimet a műszerfalra bambulva, ahol megelevenedtek az idős nő utált vonásai. - Mindig is furcsa tanár volt, mert az idősebbeket mindig bírtam, de őt a nyugdíjközeli életkorával sem tudtam megszeretni. Igazi aszott banya volt, akinek a mi szenvedésünk jelentette a boldogságot 4 válás után. - fintorogtam gonoszságára gondolva.

- Aszott banya. - kuncogott fel Harry, ám hamar visszajött komoly oldala. - Az ilyen tanárok a legrosszabbak és nem értem, hogy miért választották ezt a pályát. Tulajdonképpen mi megszívtuk gimiben, mert az összes reál tárgyunkat hasonlóan besavanyodott tanárok tartották. Miatta mondtál le egy álmodról? - ezúttal megtámasztotta könyökét az ablaknál és állát dörzsölve pillantott felém a kihalt úton haladva, míg másik kezével biztosan tartotta a kormányt. A körülöttünk lévő környezet leginkább a természet közelsége miatt vonta el figyelmem a betonozott útról, illetve a műszerfalról. Rajtunk kívül hosszú métereken és talán kilométereken át nem tartózkodott senki az úton.