Gondolatok《H.S.》

24. Fejezet

《Norelle Freese szemszöge》

Verejtékben úsztam, mégis rázott a hideg, ajkaim teljesen kiszáradtak bedugult orromnak hála. Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, mióta álomba merültem. Rosszul voltam, s ezen a Dylan miatt kialakult rosszullétem sem segített. Szívem úgy dobogott, mint a 42 km-es futam megtétele után lihegő rajtolóknak.

Magamban folyton Harry nevét kántáltam segítségért fohászkodva. Egyszer csak rémképek jelentek meg körülöttem a barangolásom közben. Egy elhagyatott városban álltam, míg máskor este egy zsákutcában, a következőben pedig egy sötét erdőben, s így tovább. Mindegyiknél Dylan állt velem szemben egy ördögi mosollyal. Védtelen voltam ellene. Teljesen leblokkoltam és még kiabálni sem volt erőm. Forgott a világ, a fejem lüktetett. Harry, Harry, Harry... Valaki megérintette az arcom, mire kipattantak a szemeim és kiszáradt torokkal kiáltottam egyet.

- North! - szólt az ágy mellől a rekedt bariton. - Nyugodj meg! Én vagyok az, Harry. Itt vagyok. - karjaimat nyaka köré fonva bújtam hozzá és vettem mély levegőket, próbálva belélegezni férfias illatát, hátha csillapíthatom zakatoló szívem ütemtelen dobbanásait. Erős karjait derekam köré fonva mormolt fülembe nyugtató szavakat. Teljes sötétség honolt a szobában. Hány órát aludtam? Lassacskán csillapodott vérem pumpálásának üteme. Megnyugodtam a védelmet nyújtó karok között. - Hogy vagy? - suttogott extrém rekedt és fáradt hangon. Nem aludhatott sokat. Basszus, milyen gyámoltalannak tűnhetek...

- Nem jól. - köhintettem aprót vigyázva, nehogy közvetlenül Harryt érjék a bacik. Elengedtem a Göndört, aki kotorászni kezdett valamerre. Fény jelent meg a sötét szobában. A kislámpa felé kezdtem nyújtózkodni, de ő gyorsabb volt, így neki köszönhető ez a fényforrás is. - Köszönöm.

- Semmiség. Készítek még teát. - tápászkodott fel a szemeit dörzsölve. Kócos, összevissza álló hajának, lapos pislogásainak és előbbi cselekedetének köszönhetően úgy festett, mint egy álmos kisfiú. Aranyos látvány volt. Te jó ég! - Délután elszaladtam a patikába és vettem néhány gyógyszert, ha szükséged van most valamire. Micimackós vitamin tablettákat is hoztam. - mosolyodott el az ajtófélfának dőlve. A sárga maci említésére én is hasonlóan cselekedtem.

- Köszönöm, Harry, de tényleg nem kellett volna itt maradnod. Biztos lett volna más dolgod is. Nem kellett volna itt unatkoznod. - mondtam halkan, lesütve a szemeim. Nagyon jól esett, hogy így törődik velem, de nem szerettem volna még jobban elrontani a napját. Rá pillantva azt láttam, hogy rosszallóan rázza a fejét.

- Ne butáskodj, North! Amúgy sem unatkoztam. Amint említettem voltam a boltban, megvacsoráztam, otthon éreztem magam és filmeztem. Ugye nem probléma, hogy kölcsön vettem a gépedet? - csupán fejrázással adtam választ a kérdésre. Visszament a konyhába, aztán néhány perc múlva a teával teli bögrével tért vissza. - Parancsolj, de vigyázz, forró! - tette az éjjeliszekrényre. - Remélem, elég citromos! - állt meg az ágy mellett.

- Köszönöm. - néztem rá hálásan. - Mennyi az idő? - pislogtam nagyokat belekóstolva a folyadékba, mely rendkívül ízletesre sikeredett. - Fincsi.

- Fél egy múlt 3 perccel. - nézett telefonja kijelzőjére. - Remek, szóval ebben is profi lettem. - mondta büszkén.

- Valóban. - fújtam ki az orrom, hogy egy másodpercre minkét szaglójáratomon érezzem az illatokat. - Hol aludtál?

- A kanapén. - mutatott az említett bútorra. - Nem a legkényelmesebb, de egy párnával kibírható. - kapta fel a kék darabot.

- Használhattad volna Sam ágyát is. - iszogattam a teát. Harry ellenőrizte a testhőmérsékletem a homlokomnál és kivett a zacskóból egy dobozt.