A Kilenc betűs Szó! (BEFEJEZETT)

*Első*

Sokszor úgy kelek fel, hogy emlékeztettem kell magam hogy hol vagyok, és hogy senkinek sem kellettem. Egy éve ugyan olyan kislány voltam mint a többiek, iskolába jártam, új cipőket hordtam és voltak barátaim és szüleim. Aztán egy viharos éjszakán, ez mind meg változott. Anyám és az akkori barátja autó balesetett szenvedtek az éjszaka közepén és mind ketten a helyszínen meg haltak. Itt jön képbe az én drágalátos apukám aki annyira nem volt képes, hogy rám nézen, csak egyszerűen le mondott rólam. Igy kerültem ide, az árvaházba. Erre a szörnyű helyre ahol meg kell küzdened azért, hogy békén hagyanak.
Szerencsére azért itt van Dale, az egyetlen barátom.  Persze ő fiú így nem mindig lehetünk együtt, de amikor még is sikerül el érni hogy találkozunk szeretjük ki használni az időnket. Ő az aki meg véd, ha valaki ki csúfol, és ha kell ő meg veri azokat akik engem bántanak. Egy szóval ő az én hősöm. Most is mikor ki bújtam az ágyból, a szobában lévő három lánnyal komotosan sétálni kezdtünk a szekrényünk felé, már nagyon vártam hogy találkozak vele hiszen két napja nem is hallottam róla. Mindenki ki vette a saját ruháit majd,  az ágyánál gyorsan fel öltözött és el hagyta a szobát én az az egy év alatt míg ide szoktam és meg szoktam a szabályokat meg tanultam, hogy meg várom míg a többiek ki mennek és csak utána öltözök át, mert így nem tudnak ki gúnyolni a kislányos fehérneműim miatt, amit az árvaháztól kaptam még nagyon régen.
-Siess már Lea miattad fogunk el késni én esküszom, hogy meg fojtalak. - ront be az egyik szoba társam majd szeme meg akad rajtam és hangosan nevetni kezd.
-Mi van? - jönnek be a többiek is majd ők is nevetni kezdenek ahogy meg látnak.
-Ez nem vicces.- folyik ki a szememből a legelső könnycsepp.
-Kacsacsőrű mintás a bugyid? - kérdezi nevetve Lara.
Sírva kapom magamra a ruháimat majd át vágva rajtuk a kijárat felé veszem az írányt.
Mivel az iskola, külön épületbe van ezért egy külön busz vissz oda, és minden reggel dühöngve várja a bűntető bottal Mrs. Marsall a felügyelő.
-Jó reggelt Mrs. Marsall. - motyogom az orrom alatt ahogy végre oda érek a buszhoz. Meg érzem rideg kezét a vállamon ahogy maga felé fordít.
-Hangosabban! - förmed rám. Válaszul csak bólintok mire meg emeli a botját de ahelyett, hogy rám ütne a busz felé vezényel.
Gyorsan fel szaladok az apró lépcsőn majd le hajtott fejjel megyek a leghátsó részre.  Amikor pedig üdvözölném a legjobb barátomat, nagy meglepetésre sehol nem találom. 
Meg fordulva végig nézek minden ülésen mire fájdalmasan szorul össze a szívem.  Dale most egy másik lánnyal beszélget.  Egy szép lánnyal aki nagyon valószínű, hogy vele egy idős. Lehet, hogy most már Dale el is fog felejteni?  Most már fontosabb lesz neki az a lány mint én?
-Mire vár Lea, azonnal üljön le. - förmed rám újra Mrs. Marsall mire gyorsan teljesítem amit kér, és el foglalom az eddigi helyemet.  Csak most egyedül.