𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

1.Prolouge 🌹

Eijiro Pov.

Elhúztam a sötét bíbor színű csipkés függönyt, ami ajtó helyett takarta a helyiséget a kívülállók elöl. A kezemmel félrelöktem a gyenge anyagot és féllábbal beléptem a terembe. Kisebb géppel generált füst volt bent. Körülnéztem. A tekintetem megakadt valahol a szoba közepén. Rengeteg gép hangját hallottam, kissé lehunytam pilláim az élénk fénytől amit a kamerák okoztak mikor lenyomták rajtuk a gombokat.

Elkerekedtek a szemeim, mikor jobban megnéztem az éppen modellt állót. Egy hamvas szőke hajú fiú állt ott. A rajta levő bő nyakú fehér pulcsit, amin néhány karácsonyi minta foglalt helyet, a hasa közepéig felhúzva tartotta vékony mégis férfiasnak látszó karjával. Az ujjaival kecsesen tartotta az anyagot. A rajtalevő nadrág teljesen tapadt rá. Az izmai kirajzolódtak a combján és vádliján is, ha a hasa látványa nem lett volna elég. Egy új, hibátlan fehér vans cipőt viselt. 

Teljesen végigmértem őt. Tetőtől-talpig. Kivéve az arcát. 

Majd, végül felnéztem rá, keskeny álla és vékony nyaka volt. Pont illettek a szélesebb vállaihoz. Az ajkai, kissé szétnyíltak egymástól, az orra pont megfelelő távolságba helyezkedett el. 

Kicsit feljebb vezettem a tekintetem. Dobbant egyet a szívem. A szemei...

A szemei pontosan olyanok voltak mint az enyémek. Ritkák, csillogóak. Vörösek. Skarlátvörösek.

Életem kezdete óta felismerem a szép dolgokat... de ő gyönyörű...

Az izgalom teljesen magával ragadott, teljes egészemben beléptem a terembe. Remegő kezekkel nyúltam a nyakamba akasztott kamerámhoz. Leakasztottam a helyéről és bekapcsoltam.

Még ezután sem maradt abba a remegésem. Féltérdre ereszkedtem. A kamerám az arcom elé nyújtottam, és bemértem a még mindig pózoló teljesen tökéletesnek tűnő egyént. És, egész testben remegve megnyomtam a gombot.

Azonnal a kamerámra tekintettem hogy ránézzek a képre amit az imént csináltam. Nagyra nyíltak a szemeim, a kép kissé homályos a testem még mindig tartó rángása miatt, de az nem kerülte el a figyelmem, hogy valami más a képen, az hogy a fiú szemei pontosan felém néznek, kissé meglepve. Azonnal felkaptam a fejem.

A fiú felém nézett, összeráncolt homlokkal. Ami a körülötte álló fotósokat is arra késztette hogy megforduljanak és felém nézzenek.

Kissé megfeszültem a sok engem néző szempár láttán. Nagyot nyeltem. Azt hiszem... talán arra vártak hogy megmukkanjak mégis ki is vagyok és mit is csinálok itt. Mikor világosan ki volt írva a függönnyel fedett ajtó elé egy táblával, hogy idegeneknek belépni tilos.

Nem tudtam megszólalni. Így a szabad kezemmel, felmutattam a céges kártyám ami a nyakamban helyezkedett el úgy mint ahogy a kamerám is jó előbb. 

Meghajolva tartottam meg előttük másodpercekig a kis kártyám. Amire nem más volt ráírva mint Kirishima Eijiro Fotós Részleg Gyakornok 

Lépéseket hallottam meg magam felé, félve de lassacskán felnéztem. Azzal a vörös szempárral találtam szembe magam. A még mindig előretartott kezemből kivette a kártyám és szemügyre vette. Ezután egy erős mozdulattal kitépte a nyakamból a kártya tartóját, majd a kezében tartott tárgyat kettétörte. Ráadásként még taposott is rá egyet. Majd a kezét nyújtotta felém. A tekintete ingerült volt. Nem értettem mire akar ezzel célozni...

!!!LEVETTEM A FEJEZET VÉGI KÉPEKET A 13.CIKKELY MIATT!!!
2019. Március. 27.

Heyooka. Kissé megszállt az ihlet. Érdekel esetleg valakit folytatás?
Sasika🦅