𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

52.🌹

Eijiro Pov.

-Így jó?-Kérdezte halkan miközben elengedte a kezem, én erre aprót bólintottam és megforgattam a csuklóm. A kézfejemtől a könyökömig felfutó gondosan rárakott kötés most kellemes érzés nyújtott. Lefedte a most már fájdalmasnak érzett sebeket. Azt sem éreztem ahogy a hideg levegő megcsapja a hegeim, ez kifejezetten jól esett így, enyhe szorításával még melegítette is a sérült részt.-Ne csináld ezt többé..-Utalt a karomra.-Ha valami problémád van tudasd velem.. Hiszen ismét barátok vagyunk. Az a régi dolog meg ne foglalkoztasson. Emiatt ne bántsd magad.

-Tudom hogy butaság.. Régen mélyen megvetettem azokat akik ezt csinálják.. De teljesen más saját bőrön tapasztalni.-Formáltam meg ajkaimmal a szavakat felé intézve.-Én komolyan úgy éreztem hogy nincs kiút.. És most is érzem azt a nyomó érzést a mellkasomon.. És azt az idegességet a gyomromban.-Raktam először a kezem a szívemre, ami szorított, majd a hasamra, ami hasonlóképp kínzott.

-Hé..-Ért hozzá a vállamhoz.-Segíteni fogok ezeket leküzdeni. Ha már eddig nem tettem semmit ennyi elvárható. Egyébként.. Most őszintén, miért nem jöttél be hozzám?

-Hogy érted?-Néztem rá kissé nagy szemekkel. Hogy érti hogy nem mentem be hozzá? Hiszen nem is akarhatta hogy menjek.. Az apja.. Azt mondta hogy ezek után látni se akarna. De ez jogos. Ki akarna egy olyan ember társaságában lenni aki ezt tette vele? Ráadásul pont azután hogy megcsókolta?

-Apám mondott valamit igaz?-Úgy mondta ezeket mint aki teljesen biztos ebben. A tekintete már csak egy igazolásra várt. Szinte biztos voltam abban, ha most elárulom hogy mi történt össze fog veszni az édesapjával. De nem hazudhatok neki ezek után. Nem tehetem meg vele. Nincs jogom hozzá. Annak is örülnöm kéne hogy egyáltalán ember számba vesz. Még... Az a csók is.-Mondj már valamit!-Emelte fel kissé a hangját, mire összerezzentem.

-J-jó.. Hát. A baleseted napján.. Voltam bent a kórházban. Be akartam menni hozzád de apukád nem engedett be és az orvosoknak is megmondta hogy nem mehetek be. Olyanokat mondott hogy nem akar meglátni a közeledbe, mert ártok neked..-Pásztáztam a padlót majd felnéztem rá, láttam kiduzzadni a nyakán az ereit. Ideges.-Azt mondta.. Biztosan te sem akarnál látni engem, hiszen majdnem megöltelek..-Sütöttem le ismét a szemeim.-De látni akartam hogy vagy! Én komolyan látni akartalak Katsuki.. De rendőrséggel fenyegetőzött.. Nem tehettem mást. Annyira sajnálom.

-Az a rohadt féreg!-Sziszegte a fogai közt. Láttam azt az ijesztő mérhetetlen mérget megcsillani skarlátos szemeiben. Bajt okoztam. Nem szabadott volna beszélnem erről. Most miattam fognak összeveszni. Elrontom majd az életüket. Megint.. Belerondítok.-Na várja csak ki.. Ezért még olyat fogok adni. Te pedig ne legyél már ennyire lökött! Ismersz, nem? Ha már szeretsz ragaszkodj már jobban hozzám.. Csak egy picivel. Hogy tényleg elhiggyem hogy úgy van!

-Mondtam már hogy n-A tarkómnál fogva rántott oda magához és illesztette rá, azokat a puha párnácskákat az én száraz és rusnya ajkaimra, ezzel belém szorítva a mondatom végét.-nem.. Szeretlek..-Fejeztem be amit elkezdtem, bár bizonytalanul mondtam mind ezt. Mint aki maga sem hiszi el az egészet. A homloka az én homlokomnak volt támasztva, a szemei arról árulkodtak hogy nem túl sok igazat vélt felfedezni abban amit mondtam az imént. De ezután csak elmosolyodott, a szokásosan kissé beképzelt mosolyán, majd ismét az ajkaimnak esett. Mi van vele? Ezt most miért csinálja? Most szórakozni akar velem?

-Tudod..-Vállt el ismét a számtól és megint ebben a homloktámasz pózban helyezkedtek el az arcaink.-Azt mondtad egy szavam sem fogod majd elhinni.. Akkor most én mondom ezt neked.. Tudod, nem tudom azt elhinni hogy te már nem szeretsz engem.. Ha így is van csak újra belém kell hogy szeress. Szerettem hogy szeretsz, szerettem ahogy gátlástalanul kimutatod az érzelmeid úgy hogy közben észre sem veszed. Lefogadom.. Most is őrülten dobog a szíved. A tested pedig visszavárja ezeket a piros, dús ajkakat..-Húzta végig a száján az ujjait, miközben az egóját növelte egy igen Deja Vu érzést rám hozva ezzel.

-Utálom a viszonzatlan szerelmet.. Fájdalmas.-Ezúttal én kezdeményeztem egy kisebb csókot, pedig ezzel csak magamat kínoztam. Én nem csak csókot akartam. Én egy olyan Katsukit akartam magam mellé, akit napi szinten az álmaimban látok. Ahogy viszont szeret.

-Minek mondanám hogy szeretlek, ha úgy se hiszed el? Te jelentetted ki, én csak tartom magam hozzá. Ne légy buta..-Csókolt meg újra, de itt már nagyobb hévvel, és sokkal tovább tartott.

-Miért csinálod ezt? Miért csókolsz?..-Kérdeztem kissé lihegve, remegő kezeim már a vállain foglaltak helyet, mint ahogy az ő kezei is lecsúsztak már a csípőmig.

-Nem jó érzés?-Kérdezte ajkaink elválása közt.-Nem akarsz belőle többet?-Döntött el a kanapén, két kezét a fejem mellett támasztotta meg,  a két lába a csípőmnél helyezkedett el, körülöttem, mindkét oldalamon. A szemeivel az enyémekbe meredt, a szája vigyorra volt húzva, amit nem tudtam hová rakni. Nagyon nem tudtam megszólalni, elmerültem abban a sötét, vörös tekintetben. Ahogy azzal a magabiztos vigyorral az arcán egyenesen rám nézett. Átlátott rajtam. Úgy éreztem, hogy teljesen ki vagyok szolgáltatva.
Tudta.. Tudta hogy egy percig sem tudtam kiverni a fejemből és hogy, akkor mikor azt mondtam már nem szeretem, hazudtam.

Katsuki nem hülye, jobban ismer engem mint bárki más, valószínűleg már azelőtt tudott az érzéseimről hogy azt magamnak bevallottam volna. Mindenről elsőként értesült. Még a saját szerelmem érzetének felfedezésében sem voltam első, csak második.

Azon gondolkozok hogy neki ez miért jó? Ha tudja hogy van egy ember aki ennyire oda van érte, mert ez már bőven túl megy a rajongáson.

-Katsuki?-Szólítottam meg, inkább kérdezve, az arcán láttam azt a várakozást, mint ha várná hogy tegyek valamit.-Lőhetnék rólad pár képet?-Kérdeztem meg kíváncsian, és mint akiben összetört valami. Na.. Pontosan olyan arcot vágott.

Vettem zoknit 😂😂😂🤣🤣🙏🙏🙏
Egyébként elnézést hogy ilyen lapos fejezetet hozok. Ígérem a következőben aktivizálom magam. Csak annyira fáradt vagyok xD