𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

39.🌹

Eijiro Pov.

-Itt írd alá..-Mondta a szőke egyenesen a szemeimbe nézve. Eközben a pontozott helyre mutatott ahová az aláírásomnak kellene virítania.

-Először inkább elolvasnám.-Toltam távolabb a lapot egyaránt a tollat is.-Azt.. Ott nálad. A feltételeket. Mivel kíváncsi vagyok milyen pozícióban leszek.

-Nem mindegy az?-Húzta fel a szemöldökét a velem szemben ülő.-Azt hittem szeretnél velem dolgozni.

-Jólvan nyugi már..-Kezdem kacagásba.-Főnök ne legyen túl ideges.. Árt az egészségének.-Mondtam szórakozottan mire a szőke összehúzta a szemöldökét és rácsapott a szerződés feltételeivel a fejemre. Lassan kiemeltem a kezéből.-Köszönöm..-Kuncogtam.

-Olvasd el.. Minél gyorsabban. Hamar le akarlak szerződtetni.

-Ugyan miért kellene sietnünk? Nincs semmi ami miatt sietnünk kellene.

-Ne légy hülye. Apád bármelyik pillanatban intézkedhet feletted. A gyereke vagy. De ha le vagy már szerződve akkor meg lesz kötve a kezed.

-Ezt hogy érted? Megkötve?

-Híres vagy... A magazin miatt. Jelenleg. De ha nem tennél semmit jó ideig ez a hírnév szépen lassan.. Khm.. Vagy inkább gyorsan elszivárogna. Erre vannak a hozzánk hasonló cégek. Hogy a hírneved ne lefelé.-Mutatott le az ujjaival.-Hanem..-Majd fel.-Felfelé menjen. De, persze vannak feltételek is.-Nyitotta ki előttem a feltételes lapot.-Felelősséggel tartozik a cég érted ezért te pedig engedelmességgel a cég felé. Ha valamire nem bólintunk rá azt nem teheted meg. De.. Védve leszel, és a rossz pletykák alól is védett. Na meg.. Szerződve, így a szüleid keze nem érhet el.

-Ez úgy hangzik mint valami rossz börtön.-Vágtam fancsari képet.

-Írd alá.-Nyomta a tollat a tenyerembe.

-Ez nem ilyen egyszerű döntés.. Nem akarom hogy mások befolyásoljanak Bakugou! Eddig ez elöl menekültem..

-Kirishima.-Nézett felém fenyegetően majd rávezette a kezét a tenyeremre amiben a tollat tartottam és megszorította.-Írd alá. Ne feledd.. Hogy ha most nem csatlakozol hozzám később az ellenségemként végzed.-Odahúzta a kezem a papírra.

-Héh! Mit művelsz?-Próbáltam elrántani a kezem de sokkal erősebb volt nálam. A kezem irányítva a papírra firkantotta a nevem.

-Üdvözöllek a cégünknél. Ígérem, nagyon jól bánok majd veled..-Engedte el a kezem.

-Héh.. Ez egy nagyon szemét húzás volt. -Felkeltem a székről és Bakugou elé sétáltam. Kinyújtottam felé a tenyerem.-Add a lapot. Ez így nem érvényes.

-Nem adom.-Mondta erélyesen.-Nem akarom. Ennyivel szerintem tartozol.

-Hogy mondod?

-Apád miatt nem kerülhettem bele a magazinba nemde?-Húzta vigyorra az ajkait.-Dolgozd hát te le helyette.-Támasztotta meg az állát a kezével.

-Mi?! Te.. Most?-Értetlenül néztem rá.-Kedvem támadt ahhoz hogy egy hatalmasat behúztak neked!

Hogy is fordulhatott meg a fejemben csak egy pillanatig is hogy kedvelem ezt a szemetet? Le akart láncolni! Csak el akart távolítani az útból amiért elnyertem előle.

-Csak hajrá..-Vigyorgott rám, mire már lendült is az öklöm a csodás arca irányába. Nem érdekel hogy mennyire néz ki jól!

Már találkozott volna az öklöm az arcbőrével de megéreztem a csuklómon egy erős szorítást. Felnyitottam az előbb lecsukott szemeim. Elkapta a kezem.

Még mindig csak vigyorgott rám.

-Ne légy hülye. Azért tettem mert így jobb lesz neked. Mond csak.. Hát nem mellettem akartál maradni? Hová tűnt az a buzgó rajongó éned?...

-De..-Válaszoltam akaratlanul is.

-Akkor meg ne pattogj.. Nincs semmi hátsó szándékom. Mindössze rájöttem hogy eszed ágába sincs az hogy örökre fotós légy.

-M-mi?..

-Így hát legyél inkább a társam... Modell akartál lenni nem?

-Honnan?

-Csak tudom. Szóval hagyd abba a hülyeségeid. Nem azért írattam alá hogy kibasszak veled.

-Jó..-Bólintottam rá majd megpróbáltam elhúzni a kezem a keze közül amit még a feje előtt tartott. Mikor megérezte a kezem mozdítását a saját kezét a nyaka mögé rántotta, de az én kezem eközben nem engedte el így a karom a nyakába került míg a mellkasom az övével ütközött.
A kezeit a hátamra helyezte.
(A szóismétlés hercegnője vagyok)

Nem tudtam mire vélni a helyzetet.

-Bakugou..-Mondtam ki halkan a nevét.

-A barátok ezt gyakran teszik nem?.. Ne is gondolkodj többet ezen...-A fejét a vállamra hajtotta.

-Figyelj.. Elég nehéz így megtartani magam...-Mondtam, hisz a lábaimon nehéz úgy tartani magam hogy előre vagyok dőlve.

-Hm..-A kezeit a combomra vezette és a lábaira húzott hogy ülhessek.-Tessék..-Mondta és ölelt tovább.

Itt merült fel először az a fejemben, hogy talán azért találta ki mind ezt , hogy maga mellett tarthasson engem. Akármennyire is abszurd, a fejemben az apró parázs lángra kapott és a gondolataim az töltötte ki hogy ami most történt nem a véletlen műve...
Az általam kedvelt személy illata, és testének melege elvette az eszem, így a lehetetlen dolgok is hirtelen lehetségesnek tűntek számomra.

Ez jó ez így? Vagy ilyenek még elhamarkodottak?