𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

33.🌹

Katsuki Pov.

-Megjöttem.-Kiáltotta el magát a vörös beérve az ajtón. A kanapén ültem és bámultam a tvre. Nem sokkal később besüppedt mellettem a hely. A vörös leült és az üvegasztalra rakott egy mobilt. Még benne volt a csomagolásában is.

-Mi..a? Ez minek?-Húztam fel az egyik szemöldököm.-Talán.. Nem jó a telefonod?

-Huh?-Nézett rám hirtelen.-N-nem... Betört.-Mondta halkan.-Az egész kijelzője. Az érintőpanel is elromlott.

-Mit csináltál vele?-Sóhajtottam.-Olyan szerencsétlen vagy..

-Tegnap volt egy kis balesetem.-Vakarta meg a fejét majd a kezébe vette a dobozkát és kinyitotta.-Erre ment az összes maradék pénzem..ah.. Teljesen leégtem.

-Leejtetted?-Utaltam az előző telefonjára.

-Nekivágtam az ajtónak.-Hajtotta le a fejét.

-Jó ég!-Néztem rá. Tiszta idióta ez a gyerek.-Szabadidődbe a telefonod dobálod vagy mi? Nem vagy már gyerek..

-Fiatalabb vagyok nálad!

-Igen?-Húztam fel a szemöldökeim.-Csak húsz vagyok.

-Azért mondom...

-Na de, kész vannak a képek? Átszerkesztetted?

-Ah.. Igen.-Bólintott.-A jobbakat megcsináltam. Megnézed őket?

-Aha'-Köptem oda.

-Kihozom a laptopot. Várj egy kicsit.-Mondta azzal fel is állt a helyéről.

-Hagyd csak.-Keltem fel én is.-Ne szedd le töltőről. Megyek én is.

-Oké..-Megindult a szobája felé. Beérve megcsapott a parfűme illata. Édes.. Mégis férfias.-Várj kicsit..-Mondta míg kattingatott a laptopon.

Bólintottam és leültem mellé az ágyra. Körülnéztem. Rend. Mindenhol. Komolyan ezt a szobát teljesen feldobta a beköltözése.

-Kész is.-Mosolyodott el angyalian, majd felémfordította a laptopot.

Engem ábrázolt. A zöld háttér át volt szerkesztve téglákból kirakottra. A fényképről biztos vagyok abban  hogy amelyik rajongóm ránéz orrvérzést kap. Elvigyorodtam és lapozgatni kezdtem. Elhagytam úgy 10 képet és szembe jött velem a vörösről egy fotó.

-Hm...-Néztem a képre.-Ez egész jó...-Vigyorodtam el.

-Mi? Melyik?-Nézett hirtelen a képernyőre, majd az arca pillanatok alatt pírbe borult. A kezeit a képernyőre helyezte.

-Jó lennél modellnek.-Mondtam ki a gondolataim.

-Ugyan. Ne hülyéskedj..

-Nem akarod beadni te is a képed?

-Teljesen meghibbantál? Nem vagyok modellalkat. Még csak nem is modellkedtem soha. Csak egy fotós vagyok.

-Na és?.. Jól nézel ki.-Néztem félre.-Nem az a lényeg hogy mennyit dolgoztál már modellként.-Néztem a képre ahol egy piros-fekete kockás ing volt rajta egy fekete nadrággal és bakanccsal. Egy kopott fal előtt állt. A fürtjei a szemébe lógtak.

-Köszi..-Fordult el ő is.

-Szóval.. A helyedbe komolyan meggondolnám hogy beküldöm-e. Nem érdekel a modell szakma?

-Valójában.. Talán egy kicsit.-Motyogta, egészen.. Aranyosan.

-Hm... Akkor add a pendrájvot. A képed is legyen rajta. Beküldöm.-Mosolyodtam el kissé. Pár másodperc múlva a kezembe nyomta a kis tárolót.-Jah.. És köszönöm.-Mondtam szinte olyan gyorsan és hallkan hogy talán meg sem hallotta. De kimondtam.

Nem gyakran köszöngetek meg dolgokat.. De azt hiszem megérdemli. Biztosan sokat dolgozott velük. Talán éjszakázott is miattuk hogy kijavítsa a bőrömön a hibákat.. És a háttér is.

Basszus. Lehet hogy nem hagyom élni?.. Ez badarság hisz ő jőtt ide. Au.. Mostanában teljesen hibbant vagyok. Mi a franc van velem?..
Túl sokat aggódalmaskodok hülyeségek miatt.

Talán csak az állmatlanság teszi ezt. Az alváshiány.. Túl sokat dolgozom.. Igen.. Ez lehet..

Hellou népi. Miszu vaa? Na kész a fejezet go vissza sorozatozni 😂🥀