𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

15.🌹

Katsuki Pov.

-Húzd le a slicced...-Mondtam neki kissé talán túl lazán is. Bevallom.. elég jól néz ki így. És, többet akarok látni,

-M-Mi Miért?!-Nézett rám kissé ijedten.

-Mert, úgy még kiszolgáltatottabbnak nézel ki..

-Ez elég szexistán hangzik..-Nézte csak a terem világos kék falát.

-És? Ezeket a képeket úgysem látja senki... Ezeket önmagunk szórakoztatásán csináljuk nem? Te szeretsz engem fotózni, én pedig kissé lazíthatok a napom után...-Miután ezeket kimondtam ő szótlanul és remegő kezekkel húzta le a kis cipzárt, így rálátást adva a nadrágja alatt található fekete anyagra.

-Így jó?-Nézett rám félve. A most kivételesen a kissé izzadt homlokára tapadó hajtincsei kissé belelógtak a skarlátvörös szemeibe ezzel még jobb látványt nyújtva nekem. A munkám mellett nem sok időm van ilyesmiket látni, maximum a munkatársaimtól.. ami annyira szokványos. Nekem is kijár egy kis izgalom... Eddig nem tűnt fel hogy ez a fiú tud így is kinézni.

-Tökéletes.-Nyaltam meg ajkaim közben.

Kopogtattak az ajtón. Odakaptam a tekintetem, az éppen modellt álló pedig ijedten húzta össze az ingem ami rajta volt.

-Ki az?-Kiáltottam ki.

-A főnököd idióta! Mondtam már hogy ne zárd magadra az ajtót Bakugou!

-Gombold össze..-Súgtam oda a vörösnek és az ajtó felé indultam.

-Az apám az..-Fogta meg az alkarom.-Nem engedd be!

-Eressz el.. hé...-Húzódtam odébb.-Csak kapcsold be.. elintézem.

-Jó...-Egyezett bele lemondóan. Szerintem a hátralévő élete napjait számolgatta.

Odasétáltam az ajtóhoz és miután felöltözött Kirishima kinyitottam az ajtót. Az apja ledöbbent tekintetével találtam szembe magam. Azt hiszem magamra elfelejtettem ruhát venni.

-Mit szeretnél?-Néztem rá kérdőn.

-Keresett téged egy ügynökség a céges telefonodon hogy elvállalsz e náluk egy fotózást.. na de.. mit keresel itt a fiammal?

-Jah.. Hát.. Fotózunk.-Jelentettem ki.

-Fotóztok?-Nézett rá a vörösre is.

-Igen..-Mondta ő is.

-Mégis mit? Ha jól tudom most cseszted el az előző munkád Eijiro! Nem adtam másikat! Nem kényszerítheted csak úgy a legjobb modellünket hogy lefotózd!

-Uram..-Tettem a főnököm vállára a kezem.-Kérem ne ordítson. Én kértem meg a fiát hogy készítsen rólam képeket.

Nem hazudtam, de mégis segítettem valakin. Ilyet nem sokszor csinálok. Általában hagyom hogy az emberek magukat mentsék. De most mégis ezt tettem, az életem egy ritka alkalma volt ez.

-Te kérted meg? Az én? Fiamat? Hogy... fotózzon le téged?-Kiült a döbbenet az öreg arcára, hiszen pár órával ezelőtt még lehordta őt mindennek, mikor azt hitte senki nem látja őket. Most meg egy akkora csillag mint én mond ilyeneket...

-Igen, én kértem meg őt. Nem azt mondom hogy profi. Itt a legjobb csak én lehetek. Mindenben. Ennek ellenére mégis megkértem őt.. mert amit az én fotósaim művelnek az gyatra munka.-Az apja szemei óriásira nőttek. Úgy nézett a fiára.-És.. előző hónapban azt mondta kiválaszthatom hogy ki készítse a képeim az idei téli versenyekre, hogy ki kerüljön a magazinok címlapjára. Azt hiszem megvan kit akarok.

🐢🍍