𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

20.🌹

Eijiro Pov.

A kezeim a hátamhoz szorította erőszakosan. És a térdhajlatomba véste a saját térdeit. A hangja mély és ideges volt.

-Talán te is valami riporter vagy?! Meg akarsz halni? Kinyírjalak?-Húzta le rólam a sapkám és a hajamba mart.-Ki vagy?!-Fordította maga felé a fejem.

Nagyon zavart lehet... Ennyire nem volt agresszív. Aggódna? Persze hogy aggódik hisz olyan hírek voltak róla.
Való igaz.. Ő bunkó.. És erőszakos is kissé... De szerintem nem direkt csinálja ő. És amúgy is. Mi köze a személyiségének ahhoz hogy milyen modell?

Csodálatosan néz ki, és ezt senki sem tagadhatná. Olyan gyönyörű az összképe. A szőke hajfürtjei ahogy a homlokára omlanak. S, a skarlát vörös szemei...
A csontosabb arca... A fülei.. Az álla vonala. A nyaka.. A kulcscsontja. Az annyira tetszik rajta... Annyira különlegesen néz ki.

A testalkata.. Izmos mégis vékony. A hasa pedig annyira gyönyörű...

Annyira nagy a kísértés hogy megérintsem a bőrét.
Hogy végig húzzam rajta az ujjaim... Gyengéden... És minden pillanatát megörökítsem ennek.

-Válaszolj már!-Ordított le még jobban. Ijesztő ilyenkor, ha hangos, és ordibál.-Hé..-Nézett meg jobban.-vöri..

-Bakugou..-Mormogtam a nevét.-Szia..-Mosolyodtam el halványan. Erre ő elengedett és ellépett tőlem.

-Mégis mit.. Keresel itt?-Nézett rám értetlenül.-Apuci pici fia.-Szólt gúnyosan. Ez kissé rosszul esett. Hirtelen lett rideg velem szemben.

-Én.. Kinyomoztam hogy hol laksz. És idejöttem.-Idejöttem.. Hiszen meggondoltam magam.. hiba volt az, hogy aznap nem mentem már vele azért hogy képeket készíthessek róla. Most már biztos vagyok magamban, és abban hogy mit akarok.

-Minek?-Köpte oda nekem bunkón. Komolyan.. annyira idegesít hogy ilyen.

-Nem akarok többé apám bábja lenni!-Haraptam be az ajkaim.-Már nem bírom.

-Szóval?-Húzta fel a szemöldökét.-Mi közöm van nekem ehhez?

-Fogadj be!-Hajoltam meg hirtelen előtte. Fejet hajtottam, a hajszálaim az arcomba lógtak.-Kérlek.-Megalázkodtam, hisz megéri. Ezt nem szalaszthatom el... többé nem.

-Mi?..

-Elszöktem.-Veszem le a táskám a hátamról.-Fogadj be! Fotózni foglak. Folyamatosan. Elérem hogy első légy!-Szorítom ökölbe a kezeim.

-Mégis honnan veszed hogy szükségem van arra még mindig hogy fotózzgass? Találtam nálad jobbat is. Tch! Ne képzelj sokat magadról.-Emelte fel a hangszínét. Így mélyebb, és férfiasabb hangzása lett.

-Bakugou... Azok a posztok..-Kezdtem el beszélni de a szavamba vágott.

-Fogd be!-Nézett rám ridegen.-Ezek ellenére is rengeteg ember akar engem. Hisz egy csillag vagyok!-Bizonygatja magának.. de talán igaza lehet. De.. ez sem érdekel. Önző vagyok, magamnak akarom. Csak magamnak, csak én akarok róla képeket csinálni. Ki akarom őt sajátítani.

-De... Én akarlak téged! Nem bírom ki Bakugou... Fotózni akarlak..-Kezdem a földet pásztázni. Ez annyira kellemetlen, és megalázó, a szívem a torkomban dobog beszéd közben, érzem... a pulzusom az egekben.

-Miért kellene pont téged választanom?-Húzta fel kérdőn a szemöldökét. Mintha a válaszom komolyan eldönthetne mindent.

-Mert... Én őszintén rajongok érted.-Nézek fel a szemeibe.-Csodállak.. Mert annyira tökéletes vagy. Számomra.. Egy ilyen ember mint te, példakép. Mindenkinek az vagy.. Felnézek rád. Sokan mások is.. Szóval.. Igen. De ha ezek ellenére sem fogadsz el.. Hazamegyek.

-Gyere be..-Sóhajtott majd kinyitotta az ajtót előttem.

-M-mi?!-Kérdeztem vissza teljesen sokkoltan. Azt hittem elküld, megüt vagy valami hasonló.

-Első akarok lenni érted? A második nem elég. Elsővé kell tenned. Tökéletes fotókat kell készítened. Legalább annyira tökéleteseket mint én magam. Szóval készülj fel.. egy csepp pihenés időd nem lesz a következő egy hétben.

Ahh álmos vagyok 😂