𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

5.🌹

Eijiro Pov.

-Uram.-Szólalt meg a szőke hajú, apámra nézve, aki kérdő tekintetét ráemelte.

-Igen, Bakugou?

-Lenne két kép.. amit megmutatnék. Tegnap... kerültek hozzám... és mikor a este Tomura elmondta hogy megbeszélés lesz az új fiúról.. gondoltam, magammal hozom.

-Képek?-Lepődtek meg páran ahogy apám is mert érdeklődve kérdezett vissza.

-Igen, képek.-Vigyorogva előhúzta a táskájából az egyiket és az asztalra tette. Kirázott a hideg a kép láttán. Nagy szemekkel néztem a szőkét.

Azt a képet.. még régebben csináltam. Még fekete homlokra omló hajam volt. Csak felraktam a kamerám a tartójára és leültem a tóhoz.

Ezt soha senkinek nem mutattam meg. A kép a kishúgom halála után készült. A fotózásba öltem az akkori bánatom. Akkoriban... mindig olyan szomorú arcot vágtam. Soha, semmi és senki nem tudott mosolyt csalni az arcomra, nagyon sokáig.

Ahogy néztem a képet a mostani mosolyom is lehervadt az arcomról.

-Hát nem tökéletes?-Kérdezte a szőke a többiek véleményét a képről.-Na és ez?-Tette fel a tegnap róla készített képem is az asztalra. De én csak azzal a kis képpel tudtam törődni amit magamról csináltam régen.

Emlékszem.. akkor a tó tükrében magam helyett a kishúgom képe szerepelt az én szememben. Csak őt láttam.. Utólag egy régi róla készült képet beszerkesztettem a saját tükörképem helyére. Annyi különbség volt köztünk hogy hosszabb volt a haja.

Tökéletes testvéri kapcsolat volt a miénk.

-Ezt...-Mutatott a képre, ami engem ábrázolt.-Te csináltad Bakugou? Netán ismertétek egymást régen a fiammal...? És, ez..-Mutatott a tükörképre és rám nézett.-Hyon?

Itt felkeltem a székemből és összeszorítottam a fogaim. Elvettem a képeim az asztalról.-Elnézést...-Szólaltam meg ridegen, majd elhagytam a helyiséget.

Katsuki Pov.

Ránéztem a kiviharzó fiúra.

-Héh! A képek! Nem mondtam hogy elviheted!-Ordítottam utána, de semmi reakciót nem kaptam.

-Bakugou... Azok a képek..?-Kezdett bele a főnök.

-A fia csinálta..-Mutattam az ajtóra ahol pár másodperce kiment.-Tehetséges... Azt gondolom. Mármint... persze amatőr.. de lehet belőle valami.-Fogalmaztam meg amit gondolok.

-Még szép hogy lehet! Hisz az én vérem folyik az ereiben. De nem engedélyeztem neki hogy elhagyja a megbeszélést!

-Milyen engedetlen..-Szólalt meg Tomura.-Akár csak Bakugou. Ő is ilyen... indulatos.

-Miket beszélsz sápadt arcú?-Néztem idegesen a fehér hajú felé.

-Nem csak engedetlen, hanem még nagyszájú is.-Egészítette ki.

-Tch.. Fogd be. Nem azért lehetsz a menedzserem hogy így beszélj velem. Ürülj hogy a tegnapi után nem rúgtalak ki. Egy kibaszott buszon kellett hazamennem! Pedig megtiszteltetésnek kéne érezned hogy hazavihetsz! Nem pedig itt hagyni hogy egyedül menjek haza!

-Hé! Mondtam hogy dolgom volt! Igazán feltalálhatnád magad. Ha jól tudom nagyfiú vagy már. Haza tudsz menni egyedül is. Jó hogy nem már én töröljem ki a segged is szarás után.

-Nagyon szeretnél az árokba aludni úgy látom! Segítsek benne?-Néztem mélyen a szemeibe. Idegesség ült ki az arcomra. Az emberek olyan könnyen felcseszik az agyvizem.

-Elég! Befejezni!-Szólt ingerülten a főnökünk.-A gyűlést felfüggesztem. Kérlek viseljétek gondját a fiamnak, legyetek vele elnézőek és kedvesek. Hamarosan átveszi a helyem. Segítsétek őt.

-Igenis.-Hangzott el egyszerre sokak szájából. Persze én nem mondtam. Hisz én nem vagyok velük egy szinten.

Sokkal magasabban ragyogok náluk. Egy csillag vagyok.

Helloookaaa Kösziiih hogy elolvastátook
További szép hómentes napot :c
Pedig én bíztam benned! Fehér karácsony! 😭😭