𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

25.🌹

Katsuki Pov.

"-Mégis hogy gondoltad ezt?-Csapott apám az asztalra.-Tudod, tisztában vagy vele hogy a Kirishima cég a legnagyobb vetélytársa a vállalatunknak! Hogy képzelted?-Ordított rám szőke hajú férfi akit apámnak hívhatok.-Miért nem volt jó neked itt? Mi bajod volt az itteni fotósokkal? Szerintem mindent megadtam neked amit kértél. Saját lakás, barátnők. Fotósok, és magazinokban is te szerepeltél.

-Igen, apám.-Néztem rá határozottan.-De ezeket nem én értem el.-Álltam fel hirtelen a székemből.-Utálom hogy az emberek azt hiszik hogy rajtad mászok fel! Nem úgy emlegetnek hogy Bakugou Katsuki. Hanem hogy Bakugou Katsuki a Bakugou aki az apja miatt modell lehetett. Nekem nem ilyen dicsőség kell.

-Te szemtelen! Első lettél. Ezt akartad!

-De nem ilyen áron! Utálom az egészet! Ott.. alulról kezdhetek mindent. Ezt kértem Kirishima úrtól hogy mindent előröl. Elmondtam neki hogy elegen van hogy máson keresztül érem el azt amit egyedül is eltudok. Rábólintott.

-Fiam... Így nem lesz karriered! Én megadhattam volna neked! A gazdagságot! A nőket!

-A nőket?-Röhögtem a képébe.-Ezt most csak azért mondod mert anyám meghalt igaz? Azóta csak a nők léteznek.. meg a pénz. Ezekre nekem.. nincs szükségem. Nekem.. arra van szükségem hogy tiszteletet kapjak. Azért a munkáért amit én teszek! És nem pedig más! Fejezd most már be! Nincs szükségem rád!

-Az apád vagyok.-Nézett rám dühösen.-Nem mondhatsz nekem ilyeneket. Mindent elvehetek tőled.

Csak folyamatos kacagásba kezdtem. Röhögni tudtam csak azon amit apám mond. Mióta anyám eltávozott az élők közül ilyen. Azelőtt se volt normális, de egyre idiótább.

-Csak hajrá... vegyél el mindent tőlem, és nézd meg hogy építek mindent újjá."

A vöröst villám gyorsan tuszkoltam be a stúdiómba a függönyeim mögé, az apámmal való hónapokkal ezelőtti utolsó találkozásom járt a fejembe. Veszekedve váltunk el. S, ahogy mondta, mindent elvett tőlem. Kivéve a lakásom. A bankkártyám letiltatta, újat kellett csinálnom. Minden pénzem és értéktárgyam magához vett.

Elérte hogy még jobban megutáljam.

-Bakugou.-Ragadta meg a kezem a vörös mikor vissza indultam volna a függönyöktől, az ajtónyitódást már hallottam.

-Ne.. ne most. Komolyan.-Tettem a szabad kezem a kezére hogy eltávolítsam azt onnan.

-Nem szabadna itt lennem? Apukád.. mi lesz ha rájön?

-Nem lenne szép napunk hidd el.-Vettem le a kezét a kezemről.-Csak maradj itt.

-De.. innen hallani fogok mindent.-Nézett rám kissé félénken, mint aki tudná hogy talán olyat fog hallani amit nem szabadna.

-Tudom. Lehetőleg tégy úgy mint aki semmit nem hall.-Néztem a szemeibe komolyan. Nekem se esik ínyemre hogy mindent tudni fog. 

Már hallottam apám lépteit a házban. Mély levegőt vettem, s kihúzva magam kisétáltam a konyhába, hogy üdvözölhessem. Megannyi érzelem kavargott bennem. Düh, amiért ilyenné vállt az az ember akit egykor szerettem és apámnak hívtam. Csalódottság, amiért ellent kell neki mondanom pedig régen mellettem állt. Sajnálat, amiért anyám halála így hatott rá. Szomorúság.. hisz anyámat elvesztettem. És talán... egy kis félelem is, a vele való találkozástól.

Az elmúlt hónapok talán a vihar előtti csend volt.

Hellou szombat. Jöttem hódítani!
Mizuka? Géphez kerültem. Javítottam hibákat. Nem volt sok, de ami volt az nagyon gáz 😂😂
Z helyett SZ-t írni határozottan gáz.