𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

2.🌹

Eijiro Pov.

Továbbra is nyújtotta felém a kezét és én még jobban összezavarodtam. Összetörte a céges kártyám, ami miatt apám biztos kicsinál.

-M-Mit szeretnél?-Vigyorodtam el kínosan és vakartam meg a vörös hajkoronám, amit tegnap festettem át feketéről ilyenre, az első munkanapomra.

-Tch.. Add a gépet.

-Hogy mondod?...-Lepődtem meg teljesen így a fényképezőmre mutattam kérdőn.

-Add ide azt a rohadt gépet vagy kettétöröm!-Emelte fel a hangját és ridegen rám tekintett.

-Miért kellene neked a gépem?-Kérdeztem ismét, hiszen tényleg összezavart ez a helyzet. A velem szemben állón látszott hogy egyre idegesebb. Egyik kezével megragadta a kezem a másikkal pedig kirántotta belőle a gépet.-Héh!-Horkantam fel.-Mit művelsz?-Kezdtem kapálózni de csavart egyet a kezében tartott csuklómon így elérve hogy térdre ereszkedjek előtte a fájdalomtól.

Pár másodpercen belül elengedte a kezem, fájdalmasan szisszentem fel és néztem rá a földről. Ügyködött valamit, végül csak annyit láttam hogy egy kis kártya van a kezében. Majd hirtelen elengedte a gépem. Lassítva láttam ahogy a méreg drága eszköz közelít a föld felé. Sosem voltam jó fizikummal megáldva de itt minden eddigi akrobatikus képességem beleadtam hogy iszonyat gyorsasággal hasaljak le térdelő helyzetből és nyújtsam előre a kezeim hogy a fényképezőm ne végezze több darabként.

Sikeresen elkaptam a gépet, a kezemre esett. Összerezzentem tőle, baszottul fájt ahogy a nehéz anyagú tárgy a puha tenyeremet érintette.

Felnéztem az éppen hátat fordító fiúra és azonnal felegyenesedtem.

-Hé te!-Kiabáltam rá, bár mintha nem is hallott volna.-Szőkeség!-Erre már megfordult. Felvont szemöldökkel meredt rám.

-Mi van, vöri?-Kérdezett vissza ugyanúgy.

-Add vissza!

-Mégis mit?-Húzta gúnyos vigyorra ajkait. Mekkora szemét! Amilyen tökéletes külsővel áldotta meg az ég olyan rohadt belülről.

-A memóriakártyám! Azon van az összes képem...

-Na és? Az én képem is rajta van. Nem lehet akárki gépén az "ÉN" képem.-Hangsúlyozta ki az "én" szót. Az egoista seggfej!

-Elég lett volna kitörölnöm!...Add már vissza!-Mentem közelebb, mire két nagyobb méretű ember lépett elém. Na ne.... ez most komoly?

Ő csak elégedetten vigyorgott a kettő colos állatra akik utamat állták.

Az ott levő fotósok még mindig csendben ültek a helyükön és várták a fejleményeket. Csak egy szavamba kerülne és az összes a talpam nyalogatná.. ha tudnák hogy a főnök fia vagyok.. akkor nem csinálnák ezt. Hisz mihelyt átveszem a céget az ősöktől a megélhetésük az én kezembe kerül. Bár.. nem szeretek ezzel dicsekedni. Nem akarom hogy azt gondolják, az apámon kapaszkodok majd fel.

Mert ez nem igaz. A képeim miatt fogok.

-Jó!-Emeltem meg a hangom.-Tartsd csak meg! Úgyis csinálok újakat!-Néztem rá dacosan a mondatom közben. Miután végeztem lehajoltam az összetört céges kártyámért majd meghajoltam a még feletteseim előtt és mérgesen kiindultam a helyiségből.

-Ezzel még nem nyertél szőkeség! Várj csak! Akárki is vagy te nagyképűség kurva jól kinéző hercege! Megbánod még hogy ezt tetted! Majd ha híres fotós leszek! Sírni fogsz azért hogy egyszer is feléd fordítsam a kamerám. Sőt! Már annak is örülni fogsz ha rád nézek.-Beszélek magamba a folyosón. Erre kaptam pár megvető pillantást. Bár jelenleg nem igazán érdekelt.

Visszasiettem a pici irodámba amit apámtól kaptam. Tényleg nem túl nagy. Egy kicsike asztal van benne, egy gurulós székkel, Azon számítógép és nyomtató. Meg 2 szekrény, sok-sok polccal, ahol akták, néhány könyv és képek vannak.

Bár... a legnagyobb kincseim azon a memóriakártyán voltak..

Az újdonsült kincsem is azon van... az a kép róla... annyira tökéletes volt. De annyira!

Sóhajtottam majd elővettem a fiókomból a ragasztót. Nehezen de megtaláltam hogy honnan kell kezdeni lehúzni. Leszedtem belőle egy jókora darabot és körbetekertem vele a széttört céges kártyám. Elővettem még egy rózsaszín szalagot amibe befűztem a kártyát, majd a nyakamba akasztottam. Kicsit megviselt... de legalább nem kell újat csinálnom. És... amúgy is, így jobban illik hozzám. Törötten, illik a kissé bugyuta személyiségemhez.

Köszi hogy elolvastad ❤❤