Eijiro Pov.
-Tessék.-Nyújtott át anyám egy levelet a kezembe.-Apád utolsó hagyatéka van benne.-Mondta gyászoló hangnemben, az arcán komoly szomorúság jelei látszottak.-Legalább a temetésére elkellett volna jönnöd, ha már a kórházba nem jöttél be a halála napján. Ő tényleg meg akart mindent beszélni veled.
-Hamarabb kellett volna gondolkoznia. Tudod.. Már egy csepp büntudat nincs bennem.-Néztem félre, így tanulmányozni kezdtem az egykori házunk egyik falát. Tele volt rakva megjátszott boldog családi képekkel, hogy apám munkatársainak és más üzletembereknek azt a látványt mutassa amit egy normális család nyújt. Hogy mindenki abban a hitben távozzon innenn hogy ez egy kiegyensúlyozott háztartás. Kivéve az itt lakók, ők mindvégig tudták hogy ez nincs így.
-Hogy képzeled?-Emelte fel a hangját.-A húsvér apád halt meg! Hát nem szégyenled magad?
-És emiatt te szomorú vagy?-Kérdeztem már kissé nevetve.-Mond.. Figyelt ő rád egyáltalán? Mikor nézett rád úgy mint egy nőre? Te is csak egy befolyásos munkatárs voltál neki... Fogd ezt végre fel, anyám.. Keress magadnak egy normális férjet. Legyél boldog.. És talán egyszer majd mi is kibékülhetünk.-Mondtam majd a levelet a táskámba csúsztatva hátatfordítottam neki. Nem szólt egy szót sem, hagyta hogy elhagyjam a házat. De biztosan tudhatta hogy igazam volt.
Kint leültem a régi padra, ahol fiatalkoromban sokat voltam mikor egyedüllétre vágytam. Előhalásztam a levelet, majd a borítékból lassan kiemeltem a kék színű papírt. Nem voltak rajta gyöngybetűk, inkább tűnt olyannak a írása mintha valaki sietve írta volna meg mert nem akart kifutni az időből.
Kedves Fiam!
Az autóbbi 2 levelem gondolom nem jutott a kezedbe. Hagyok hátra még egy harmadikat. Ezt anyádnak adom így biztos eljut majd hozzád.
Ez egy végrendelet. A családi kasszát innentől a te kezedbe adom, a cégem is a te nevedre van írva. A régi menedzserem vezeti addig az egész munkát míg nem lépsz a helyemre. A pénzünk az irodámban a széfbe van. A kódja a testvéreid és a te születési dátumod.
Kérlek vedd át a céget is és vidd azt sikerre.
Szerető apád.Elolvastam a sorokat amiket az apám írt, nem hiszem el hogy még az utolsó szavai hozzám, is a céghez köthetők. Ha nem lenne ez a rohadt cég talán lehetett volna boldog családunk is.
1 Hónappal később
Április 22-Főnök.-Szólított meg a menedzserem.-Ellenőriztük a bevételi listákat és a hónapban is másodikok vagyunk. A Bakugou cég ismét felettünk végzett. Most mit csináljunk? Ez már nem az első alkalom.. Az apjánál is folyton ez történt.
-Ne emlegesd apámat. És ne aggódj, van valami amiben elvisszük az első helyet.-Túrtam bele az újrafestett fényes vörös tincseimbe.-A magazinokon most mi leszünk.-Vigyorodtam el.
-Kit nevezett be uram?-Kérdezte őszinte kíváncsisággal.
-Magamat.-Köszörültem meg a torkom.-Ennél a cégnél nincs olyan modell aki felettem lehetne helyezésben.-Khm. Azt hiszem eltanultam valakitől ezt az arrogáns egoista stílust.
-Főnök..-Hajtotta le a fejét.-Maga olyan magabiztos.. Régebben, pár hónapja mikor még az apjának dolgoztam és ön csak egy alkalmazottként volt itt, akkor nem volt ennyire erős a lelke. Büszkeséggel tőlt el hogy felnőtt. Hitt magában és elérte a céljait. Ön nem csak hogy közhírű fényképész lett... Még modellként is sikeres, és egy óriási céget is vezet. Már csak egy támogató feleségre van szüksége uram.
-Elég legyen..-Mosolyodtam el ezeken amiket mondott. Való igaz, megerősödtem, sokkalta jobban mint ezelőtt. Egyszer darabokra törtem, de a szőke hercegem összeszedte ezeket a darabokat. Gondosan ragasztgatta őket a helyükre napról-napra. Új részeket is rakott hozzá. Erősítette a lelkem.-Már van ilyen személy az életemben.
YOU ARE READING
𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•
Romance-Megjelentél az életemben, rajongtál értem, ezért hát én is részese lettem a te életednek, erőfeszítés nélkül értem el hogy érdeklődj irántam. És, mind ezt meghívó nélkül. Hát mi lennék én ha nem király?-Húztam gúnyos félmosolyra ajkaim, míg az előt...