𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

17.🌹

Eijiro Pov.🐢

A szívem a torkomban dobogott ahogy félve apám kezeibe nyújtottam a féltve örzött gépem ahol a sok féltveörzött szexista fénykép hada foglalt helyet a szösziről és rólam.
Rettegtem a tudattól mi is fog történni ha az öregem csak egy pillantást is vet azokra a képekekre.
Minden másodpercet óráknak tűnő szenvedésként éltem meg. Hosszantartó pillantást vetet apám a fényképezőgépre. Csak apámat láttam a szemeimben, azon kívül teljes sötétséget. Féltem, hisz ha ezt meglátja akkora verést kapok otthon hogy a vesém beletörik majd. Nem is a kezével minumim egy hólapáttal fog tarkón ütni. Azzal a jó kemény félével.

Hirtelen, a sötétségbe amelybe csak én és apán foglaltunk helyet megjelent egy szürke alak is. Csak a körvonalát láttam. Teljes sokkhatás alatt voltam.

Annyira hirtelen történt minden. A szürke alak egyre jobban kivilágosodott majd egy konkrét személyt láttam meg amint kiüti az édesapám kezéből a méregdrága gépem.

Nem tudom mi fájt jobban, ahogy a földhöz közelített vagy ahogy az hatalmasat koppant.

Katsuki Pov.🦕

Ahogy a gép földetért a vörös lábai összerogytak majd a vékony mégis izmos teste a földre esett. A tekintetében az öngyilkosság és az én megölésem összes formáját felfedezni véltem.

-Ezt! Mégis mire véljem Bakugou Katsuki?!-Ordított rám az apja.

-Hupszi...-Kúszott az ajkaimra egy gúnyos mosoly.-Hoppá... Véletlen.. Elejtettem.-Tettem a kezeim az arcom elé.

-A memóriakártya még benne van.-Mondta a főnököm és leguggolt hogy kivegye a kártyát, ám a lábam is mozdult és a gép azon részére léptem ahol a kártya volt.-Hoppá.. Azt hiszem.. Véletlen eltörtem..

-Bakugou! Ezt..?

-Mondtam..-Emeltem fel a kezem védekezőn.-Véletlen volt.-De.. Most, kérem hagyjon minket magunkra. Készítenünk kell a fotóinkat.

-Engedetlen egy kölyök vagy Bakugou Katsuki...

-Való igaz.. Kirishima úr.-Vigyorodok el.

-Remélem az is ilyen mulatságos hogy nem engedélyezem hogy ő legyen a fotósod.

-Apa..-Kezdett bele kissé még mindig sokkos állapotban, talán a fényképezőgépe miatt.

-Fogd most be. És elkezdhetsz ismét gyüjtögetni mert nem fogok új gépet venni. És ne is álmodj arról hogy te fotózhatsz egy ilyen gyöngyszemet mint Bakugou Katsuki.

-Nem mondhatod meg hogy ki fotózhat és ki nem!-Kezdtem el ordítozni.

-Ne képzeld olyan nagynak magad Bakugou. Hiába vagy modell. Jelenleg nekem dolgozol. Tőlem kapod a pénzt és én adatom ki a képeid.

-Háh... Maga senkiházi..-Kezdtem el ropogtatni az ujjaim.-Miért hiszi hogy magára vagyok utalva? Engem bárki..ismétlem bárki befogadna a cégéhez olyan sok lóvét hozok.

-Nem, nagyon tévedsz. Ezt az aroganciát nem viselik el akárhol. A legtöbb cégből a hatalmas bevétel ellenére is kivágták volna az elkényesztetett segged!-Förmedt rám az idősebb majd a fiára nézett.-Takarítsd fel a szemetet.-Utalt a fényképezőgépre.-És takarodj vissza dolgozni!

-Héh! Nem fejeztem be! Azt mondtam őt akarom fotósomnak! Nem vagyok hajlandó másnak modellt álni!

-Ezt sajnálattal hallom.-Bólintott beletörődőn az öreg.-Pedig azt beszélték hogy a téli hónapok címlapjain leszel. De akkor úgy látszik mégsem.

-Ezt mégis hogy érti?

-Ha nem engeded hogy lefotozzanak nem lesz képed. Ez egyszerű Bakugou. Mivel a főnököd vagyok megtehetem ezt, hogy a makacsságod miatt, nem küldök rólad egy darab képet sem egyik magazínnak sem.

Itt szakadt a cérna. Kínomban röhögni kezdtem majd ráemeltem a tekintetem az öregebbikre.

-Felmondok..-Néztem rá kihívóan. Összedörzsöltem a két ujjam és integettem is hozzá.-Viszlát milliók... Kirishima úr, garantálom hogy az ön cége nélkülem még idén csődbe megy.-Ráneztem a vörösre.-Gyere.. Készíts rólam képejet az idei magazinoknak. Indulhatunk mint kezdő ügynökség.-Az apja itt elröhögte magát.

-Komolyan azt hiszed hogy a fiam ellent mer mondani nekem? Na ne nevettes! Kotródj innen! A jó külső nem minden Bakugou.

A vörösre néztem aki lemondóan bólintott egyet.

-Köszönök mindent... Viszlát, Bakugou.

Az az üresség most elöntött belülröl. Nem sok közünk volt egymáshoz. Nem mutattam ki, de rokonszenvet éreztem felé. Jól éreztem magam vele, még ha azt hihette is hogy utálom. Miután láttam az apjával.. Mégjobban felkeltette a figyelmem, hisz hasonló a kapcsolatom az enyémmel is. De a legjobban a rajongása fogott meg, az őszintén csillogó szemei mikor rám tekint. Ezek.. Megbabonáztak, hisz olyan gyermeteg ártatlanságot és kíváncsiságot árasztottak hogy máson nem járt az agyam csak hogy kedvem támadt megrontani ezt az ártatlan lelket.

Helloka 🐢
Imádok sötétbe buszozni 😂
Na de, még 1 rész van előre megírva és szarakszik a gép. Mázli h hétvége van és összekaphatom magam.
Sok sikert nekem 😂.
Illetve, már úton vagyok a laptopom felé(amit írásra használnák csak kb). Jó sok mániika kell még hozzá de sztem 1-2 hónap és meg lesz.
Remélem.. Mert alig várom hogy kivágjam ezt a fűnyírónak jobb gépet a szobámból. Csak foglalja a helyet.
Bekapcsolom megsüketülök, és vonz a tudat hogy megrugdossam hogy abba hagyja a búgást. Arról ne is beszéljünk  hogy 5 percenként kék halák xD
Ah.. Jó nem szövegelek tovább.