𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

27.🌹

Article 13, szerintem mindenki hallott róla. Ha érvénybe lépne.. Akkor azt hiszem a wattpad is bukna.. Szóval, nagyon szeretek mindenkit ❤ És köszönöm azoknak akik támogattak és figyelemmel követték a könyveim.
Köszönöm.. Komolyan.❤
(Annyira elbaszott kedvem lett most emiatt...)

Katsuki Pov.

-Szóval?-Kérdeztem apámat.-Mit gondolsz? Elfogadod?

-Katsuki.. Fiam. Nem így kellene.. Alig pár napod van. És fotósaid sincsennek. Ha vissza jönnél adnék neked..

-Hagyj már békén! Nélküled is első tudok lenni!-Ordítottam rá. Már nagyon mérges voltam.

Miért nem tud békén hagyni? Ez megy.. Egyfolytában.
Anyám meghallt. Ő meg teljesen megörűlt.. Egyfolytában azt hajtogatja hogy vegyem át a céget..
Mégis miféle baromság ez?...
Komolyan.

Nincs szükségem senkire ahhoz hogy elérjem amit akarok. Csak kell egy eszköz, amit használhatok ezek megvalósítására.

Ezt már megtaláltam.

-Jó..-Hajtotta le a fejét összeszorított öklökkel.-Makacs vagy. Anyád is ilyen makaca volt.

-Ne merd a szádra venni!-Vertem rá egyet az asztalra.

-Ez egy jó tulajdonság is fiam. Legyen. Hát válj elsővé, légy a címlapokon. Ha elsején a te neved szerepel majd a lapokon a képeiddel, nem kell többet azt tenned amit mondok.

-És nem kereshetsz majd.-Teszem hozzá.

-Legyen..-Nyújtotta felém a kezét, undorral az arcomon fogadtam el. Megbéklyóztuk az ígéretünk.. Amiket mindig, betartok.

-Akkor.. Most menj el. Nem vagyok kíváncsi a képedre.-Néztem rá ingerülen.

Csak bólintott, majd a kulcsát kivéve a zsebéből az ajtóhoz sétált és kiment rajta. Bezárta azt.

Lerogytak a lábaim, és nagy csattanással a földre zuhantam. Meginogtam. Megingott az elhatározásom.

Olyat ígértem amit nem akarok betartani.. És most megvan a kis rés.. A törés ahol a negatív gondolatok is a fejembe áradnak.

Mi van ha nem vagyok elég jó? Mi van ha van nálam jobb? Ha most nem nyerek, vissza kell mennem apám cégéhez és mindennek vége. Az emberek megint lenéznek majd.. Pedig nem én akartam. Nem akartam beleszületni egy sikeres családba.

Csak egy átlagosba. Onnan kezdeni mindent mint mindenki más. Úgy lépni a modell világ legeslegtetejére. Saját erőböl, segítség nélkül.

-

Bassza meg!-Ordítottam el magam és a földbe vertem. Nem lehet... Nem lehet!

-Bakugou.-Szólalt meg a hátam mögül egy hang. Nem fordultam meg, mégis éreztem a vörös kétségbeesett skarlát szemeit magamon. A tekintete égetett.

-Tünj el.-Válaszoltam.-Megmondtam! Tégy úgy mint aki semmit nem hall.

-De..

-Hagyj magamra te szarházi!-Fordultam felé, valamiért a kezeim is ütésre húztam, mint ha csak ő lenne a hibás mindenért, ami ma történt és rajta akarám levezetni a feszültséget.

A kezem már éppen találkozott volna az arcával, de megláttam valamit. A szemeiben kitörni akaró könnyek csillogtak vissza rám.

Bocsánat.. Mára ennyi telt tőlem. Borzasztóan ideges vagyok... Sajnálom. Úgy érzem ezzel az article szarral pazarba fog menni a wattpadba fektetett munkám...