𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

24.🌹

Eijiro Pov.

Aznap éjjel, zavart voltam. Az események után felkaptam a kabátom és kisiettem az utcára.

A szívem zakatolt amiatt amit láttam. A dudorodó alsó része nem csalt. Valóban ilyet hozott ki belőle amit műveltem. Egyáltalán mit gondoltam? Meg sem kellett volna érintenem. Pedig tudtam... A modellek kielégületlenek. Talán ezért lehetett..

Ezért láthattam azokat azokat a kéjjel teli reakciókat tőle... Csakis ezért.
Mégis, a szívem dobogása nem áll meg. Folyamatosan zakatol, a pulzusom is az egekbe.

Így nem mehetek vissza. Nem állok készen arra hogy a szemeibe nézzek azok után.

Az éjszaka közepén akaratlanul is a házunknál kötöttem ki. A kiláncolt kutyánkhoz menten ugyanis nem akartam a házunkban éjszakázni. Csak vita lett volna a szüleimmel, Bakugouhoz pedig eszem ágában sem volt vissza menni. Ma nem.. Ki kellett szellőztetnem a fejem.

A kiskutyám nagyon örült a jelenlétemnek. Helyet foglaltam mellette és simogatni kezdtem. Szerintem érezte hogy aggaszt valami, mert azonnal bújni kezdett hozzám. Ez melegséggel töltött el.

Katsuki Pov.

Aznap, már nem fotóztunk többet. Eijiro zavarában rám sem nézett. Talán szégyellte azt hogy amit tett hatással volt a testemre.
Este elhagyta a lakást, és csak másnap reggelre tért haza.

Apám üzent nekem hogy hamarosan érkezni fog. Rakjak rendet, és készítsek elő ételt. Így is tettem.

A polcaimat egy vizes ronggyal töröltem körbe hogy a por leváljon az elegáns fehér bútorokról. Megterítettem neki, hisz én nem fogok vele enni.
Majd, egy egyszerűbb ételt készítettem neki. Salátát, különböző zöldségekből, és sajtból. Amellé pedig tejszínes csirkemellet.

Kihelyeztem a kész ételt az asztalra. Tettem oda szalvétákat, fogpiszkálót és fűszereket is.

Eközben a vörös a szobájában gubbasztott. Csak a reggeli ajtócsapódásról tudom hogy megérkezett.

Talán szólnom kellene neki apám érkezéséről.
Igen.. Így lenne a legjobb.

Kirishima ajtajához sétáltam és kopogni kezdtem rajta, majd be is szóltam de válasz nem érkezett.

-Vöri..-Kopogtattam ismét.-Héh.. Kirishima!

-Mi van?-Szólt ki egy agresszív mégis félénknek hangzó hang.

-Beszélnünk kellene. Fontos.

-Nem akarok a tegnapiról beszélni! Tökéletesen meg vagyok a beszélgetésünk nélkül! És ne zaklass!..

-Tch! Ki akarna a tegnapiról beszélni? Mi történt tegnap? Semmi!-Így lesz a legjobb. Adni hogy semmi nem történt az ég világon.-Ne felejtsd el hogy elsőnek kell lennem! Te pedig bent lustulsz. Pedig világosan megbeszéltük hogy első leszek, te pedig lakhatsz itt.

Hamarosan kinyílt előttem az ajtó, s a vörös kidugta a fejét rajta.

-Akkor tegnap semmi sem történt?-Vigyorodott el teljesen.

-Semmi. Na de.. Ma jön apám megnézni hogy élek és hogy tartom a lakást amit nekem vett.
El kellene rejtőznöd.. Nem lenne jó ha itt találna.

-Miért?-Döntötte oldalra a fejét.

-Ez elég hosszú.. Először is a Kirishima cég örököse vagy. Apám utálja a céget, és azt is hogy én is benne voltam.
Most örülhet a szája annak a rohadéknak. Kivéve a pletykák miatt.. Az a hír járja hogy bezárkóztam veled a stúdiókba.. És hogy viszonyunk van. Ha apám rád találna itt... Nagyon nagy balhé lenne.-Alig hogy végig mondtam már hallottam is meg a csengőt. Egy óriási görcs nyilallt a hasamba, holott zárva az ajtó.
De mindig is volt a lakásomhoz kulcsa.

Jó éjt. Megyek aludni mert írás közbe is csukódtak lefele a szemeim 😂 meg elfelejtettem néha mit is kezdtem írni.