𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

13.🌹

Katsuki Pov.

A vöri irodája elé mentem, csak a beszélgetés felét hallgattam ki. Bőven elég volt ahhoz hogy megtudjak olyan dolgokat. Nem egészen ezekre számítottam.

Az a megtört arc amit Kirishima vágott...felkeltette az érdeklődésem.

Mikor lépteket hallottam arrafelé fordítottam a fejem. Tetőtől-talpig végigmértem azt aki épp befordult a folyosón és velem szemben áll.

Ahogy az arcát néztem, szerintem a sírás határain állhatott. Hiába néztem őt le, az utóbbi napokban kivívta a minimális tiszteletem a fotói által... Nekem is van szívem. Egy ilyen embernek aki még lehet sikeres... nem szabadna ilyen állapotban lennie.

Valamit megtanultam még róla az utóbbi napokban, mégpedig azt hogy mivel lehet feldobni őt.

-Nem akarsz lőni pár képet?-Mutattam magamra.-Rólam?

-Te most..?

-Nem.. nehogy azt hidd hogy megsajnáltalak vagy valami..-Persze hogy megsajnáltam...-Természetesen fizetned kell érte.-Kezdtem el bólogatni.-Csak megtisztellek azzal hogy időt szakítok rád.-Kissé félrenéztem.-Elég lesz az előzőnek a negyede is.-Utaltam az összegre amit előző alkalommal adott.

Néhány pillanat múlva felnéztem rá, a pénztárcájában kotort. Ahogy megnéztem nem volt túl sok pénz benne. Átlagos esetben mindenki azt gondolná, mivel az apja a cég feje biztosan elkényezteti. Az előbb hallottak alapján én ennek az ellenkezőjére gondolok.

Felém nyújtotta az összeget amit kértem. Zsebre is tettem, majd odaléptem hozzá, megragadtam az alkarját és a saját stúdiómig húztam. Ez a szoba a nevemre van írva, ide van kulcsom, azt hozok ide akit akarok, és az fotóz itt akit akarok.

Bent bezártam az ajtót hogy véletlen se zavarjon senki bele a tökéletességem megörökítésébe.

Aztán észrevettem hogy a velem levő valamiért furcsán és kissé vöröskén tekint rám, ekkor feltűnt hogy még mindig az alkarját szorongatom. Azonnal elengedtem.

-Egyébként..-Szólalt meg hirtelen.-Ez a szoba.. itt mire van?

-Ez, az én céges szobám.-Válaszoltam neki.-Néha itt is fotózunk, ha nincs hely és nem akarom hogy zavarjon bárki.

-Oh.. értem..-Kezdte a nyakában levő gépét piszkálni majd le is emelte onnan.-Akkor fotózhatlak?

-Ah, igen..-Amint ezt kimondtam kigomboltam a rajtam levő inget és beálltam a zöld háttérhez.-Majd szerkessz mögém valamit..

-Oké.-Mondta és leguggolt, egyik szemét becsukva kezdett el fotózgatni. Láttam rajta, hogy a felsőtestem kémleli, amit nem takar az ingem lelógó két oldala.

Le sem tagadhatná hogy tetszik neki amit lát...

-Ideadnád azt a műrózsát?-Szóltam oda hozzá de csak néhány másodperc múlva eszmélt fel és nézett fel a kamerájából.

-Tessék?-Fordította oldalra a fejét.

-Nem nagyon figyelsz...-Vigyorogtam el kissé, mikor megláttam hogy a szemeit még mindig a hasamon felejtette.-Azt a műrózsát... a dobozból. Hozd ide.

-O..-Ránézett a dobozra és odasétált hozzá. A kezébe emelte a furcsán élethűnek tűnő virágot.-Ezt?

-Igen.-Bólintottam rá és nyújtottam neki a kezem, ő pedig odajött hozzám és a kezembe rakta a virágot, ezután egyből vissza is sétált oda ahol állt és felém tartotta a kamerát. Kíváncsian kémlelte hogy mit is akarok tenni ezzel a mű növénnyel.

Kinyitottam kissé a szám és belehelyeztem a virág szárát, oldalra hajtottam a fejem egy picit és kéjes tekintettel ránéztem. Az ingem félig leengedtem a vállaimról.

Azt hiszem itt fagyott le a gyerek. Csak óriási szemekkel bámult rám.

Elvigyorodtam. Egy fotóst sem láttam eddig, akin ennyire nyilvánvalóan látszott volna hogy tetszem neki.

-Na... Mi van?-Kérdeztem vigyorogva.-Nem csinálod a képet?

-Ez... rohadt szexi...-Csúszott ki a száján.-Annyira gyönyörű vagy...

Elfogadnék egy ilyen Bakugout a szobámba. 😂