𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

42.🌹

Katsuki Pov.

Megvédeni azt ami fontos. Ez az egy dolog járt akkor a fejemben. Megköszörültem a torkom és beleszóltam a mikrofonba ami az előttem levő asztalon helyezkedett el.

-Kezdjenek csak kérdezni..-Mondtam habozás nélkül és a legelső sorban álló egyik riporterre mutattam.-Ann, igaz?-Mosolyodtam el, pedig legszivesebben megfojtottam volna ezt a nőt.

-Igazán megtisztelő hogy én kérdezhetek tőled...-Húzta halvány mosolyra az ajkait.-Igaz az, hogy Kirishima nem a saját akaratából jött át ehhez a céghez, hanem miattad?

-A legelső kérdést már is megcáfolnám. A saját akaratából van itt.. Az már más kérdés hogy miattam, hiszen én hívtam ide.

-Na és miért hívta át? Le akarja verni a jövő konkurenciáját? Jól tudja hogy ő az örökös.-Szólalt fel Ann mellett egy fiatalabb újságíró.

-Nem, semmi ilyen szándékom nem volt.-Mondtam ki.

-Akkor? Miért csináltad?! Ugye nem akarod beadni a rajongóidnak hogy hirtelen megváltoztattad az arrogáns személyiséged és elindultál jót tenni?

-Khm..-Köszörültem meg a torkom.-Ez elég durva volt, Ann riporter nő.

-Az is elég durva hogy ilyen mélyre süllyedtél hogy más cégek örököseit kergeted.

-Tch..-Forgattam meg a szemeim.

-Nem mondanám hogy kerget.-Hallottam meg egy hangot. Oldalra tekintettem ahol a vörös állt az emelvény lépcsőjén. Lassan megindult felém, a mikrofont tartva a kezében. Hálás pillantást vetett az egyik kellékesnek aki valószínűleg mikrofont adott neki. Ezért minimum ki kellene rúgnom. Minek engedte ide?-Na szóval.-Szólalt meg szórakozottan majd hirtelen megkomolyodott a tekintete.-Hölgyem.-Fordult Ann felé.-Azzal nem süllyedtek mélyre hogy ilyeneket állítanak rólam? Azzal, hogy az én életembe vájkálnak?-Emelte fel a hangját.

-Vöri..-Szóltam oda neki mire felémtartotta a kezét jelezve hogy maradjak csendben.

-És nehogy azzal jöjjenek hogy ez a munkájuk. Mert nem az a jó újságíró... Aki tönkreteszi mások életét.-Szorítottam meg a mikrofonom.-De.. mit lehet tenni. Sok a kotnyeles mocskos féreg ezen a világon. Nagy hírt akarnak? Hát majd én adok önöknek egyet.-Mosolyodott el halványan.

Állj.. Mit akar csinálni?

Csend volt, nem szólt senki semmit. Kirishima odasétállt az emelvény végére és leguggolt. Egyenesen Ann-nal szembe került.

-Hát elárulom.-Mosolyodtam el.-Az én döntésem volt hogy most ennél a cégnél vagyok. Soha.. egyszersem gondoltam azt komolyan hogy én valaha átvehetném apám cégjét. Valószínűleg ha hozzám került volna eladtam volna.-Billentettem oldalra a fejem.-Szóval ne terjesszenek hülyeséget.-Senki nyakán nem akarok felkapaszkodni. Saját erőből fogok mindenkit arra kényszeríteni hogy tiszteletet adjon nekem. Oh, és apámra visszatérve.-Kezdtem el nevetni.-Eszem ágában sincs itthagyni ezt a helyet... mert az ő cége labilis, és mindenki hátba szúr mindenkit. Pont mint ahogy ő tette velem. Egy senki vagyok... senkiként feltörök és már is vissza sír? Nem állszent dolog ez kicsit? De... Nem mintha annyira érdekelne. Kérem írják bele a mocskos szennylapjaikba azt is hogy nyugodtan kitagadhat... igyák a szavaim.. egy mondatom ne hagyjanak ki. Higyjék el... erre jönni fog a pénz. Amit önök annyira szeretnek... Szánalom.-Fejezte be ennyivel a mondatát.

Eljutott arra a szintre ahol már ténylegesen fellázadt az ősei ellen. Habár nem is puszta lázadásról van már szó. Ez sokkal több.. ez már a szín tiszta gyűlöletet közelíti meg mint fogalom.

-Bakugou...-Fordult felém majd a mikrofont lerakva megragadta a kezem.-Gyere.. nincs itt több keresnivalónk.-Megindult vissza az épületbe engem is rántva magával. Egyenesen az irodám felé sietett. A cég alkalmazottjai csak néztek. Nem tudtak mit szólni hozzá.

Az irodámba beérve becsapta az ajtót és csak a hátát mutatta meg nekem. A jellegzetes édeskés illata hamarosan belepte a szobát.

-Mond..-Szólalt meg.-Te teljesen idióta vagy?! Mi a francért próbálsz megvédeni?-Kérdezte ingerülten.

-Ki mondta neked hogy téged védelek?! Csak-

-Ne hazudj! A hátad közepére nem kívánod a céget!-Fordult végül felém.-Ne próbálj védeni. Nem akarom hogy apám ostora helyettem rajtad végződjön.

-Idióta...-Teljesen átlát rajtam..

-Ne kerülj bajba miattam... Nem ér annyit az egész..-Kezdte pásztázni a földet.

Eijiro Pov.

-És..-Kezdtem bele.-Ne avatkozz az életem ezen részeibe. Megoldom őket.-Haraptam be ajkaim, majd nem sokkal később két erős kart éreztem meg magam körül.

-Ne mond meg mit csinálhatok. A magam úra vagyok..-Szorított magához, egyik kezét a fejemre vezette és beletúrva a hajamba simogatni kezdett.

Felvezettem a kezeim, a mellkasa és közém volt mindkettő zárva. Eredetileg el akartam lökni magamtól. Jó távolra bogy ne tudjon többé ilyen baromságot csinálni.

De, minél tovább haboztam annál jobban akartam csak a karjaim közt tartani és szüntelenül ölelni.

Kihúztam a kezeim az álltalunk generált börtönböl majd a hónalja alatt átvezetve körül öleltem a testét. A fejem a mellkasába fúrtam. Éreztem ahogy kissé felkuncogott, de nem eresztett.

Magamba szippantottam a kellemesen férfias illatát és elmerültem a gondolataim foszlányában.

-Katsuki..-Suttogtam a mellkasába magamnak. Jó érzéssel töltött el ha a nevén szólíthattam. Annak ellenére is hogy nem tudja hogy ezt teszem.

A szőke, aki engem ölellt óvva, lassan éd óvatosan puszilt a fülemre, amit elöntött a forróság az arcommal együtt. Kellemes bizsergés futott végig az egész testemen.

Az ajtón kopogás hallatszódott mire Bakugou rám tekintett és mivel muszáj volt, elengedett. Kipirult arccal néztem az ajtóra.

-Gyere.-Szólt ki Bakugou. Nana lépett be az ajtón.

-Kirishima Eijro egy levelet kapott. Hír az édesapjától.

-Újabban titkárnőset játszól?-Húzta fel a szemöldökét  a szőke Nanára nézve.

-Mi áll benne?-Kérdeztem.

-Nem tudom. Nem olvastam el. Egyenesen idehoztam.-Felém nyújtotta a levelet én pedig átvettem tőle.

Megnézegettem a borítékot majd az asztalom fiókjába csúsztattam. Még van képe levelet küldeni ezek után hogy így megalázott..  Az újságoknak hazudott. Bántotta ezzel Bakugout. Nem engedhetem hogy megint bántsa.

-Nem érdekelnek apám szavai.-Mondtam ki végül.-De azért köszönöm hogy elhoztad.. Még ha csak egy olvasatlan szemét is lesz valamelyik polcomon.

-Nincs mit. Akkor most hogy ezt átadtam én mennék.-Meghajolt és az ajtóhoz sétált, majd kiment.

-Talán bocsánatot kért.-Szólalt meg Bakugou.-Azért küldhette a levelet.-Tárta szét a karjait értetlen arckifejezéssel.

Nem tudom eldönteni hogy Bakugou most komolyan ennyire hisz még az apámba hogy ezt gondolja hogy képes lenne bocsánatot kérni, vagy csak azért mondja hogy ne bántson meg, hiszen csak a fia vagyok. Minden esetre... Apámnak a bocsánat mint fogalom ismeretlen.

-Oh.. nem, biztosan nem. Ha ő levelet küld, akkor akar valamit.

Ismét 1000 szó 🌹❤🐢