𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

8.🌹

Eijiro Pov.

-Most... csináljunk másfajtát is..-Nyeltem egyet. Ez zavarba ejtő... de a fotós ösztöneimnek nem tudok ellenállni.-Vedd le a felsőd... valahogy pirulj is el.. és vágj.. nagyon nagyon nagyon kiszolgáltatott fejet.-Mondtam el neki az ötletem, ami mellesleg szerintem nagyon jól állna neki, teljes beleéléssel.

-Heh... És mégis mi a ráktól piruljak el tőled? A jelenlétedben még egy rák se tud normális vörös színekbe öltözni! Még az is kifehéredik...

-Bunkó...

-És miért vetkőznék le? Ehhez nagyon sokat kellene fizetned.

-Fizetnem?

-Aha... csak pénzért csinálhat bárki fényképet rólam. Szóval... érezd magad nagyon megtisztelve. Jah, és a memóriakártyát majd kérem. Mint mondtam már nem lehetnek képek rólam akárki gépén.

-Na ne szórakozz velem! Nem adom! Inkább letörlöm a francba! Ez az én gépem! Ezek az én képeim! És te.. ismétlem. TE! Kértél arra hogy fotózzalak le! Szóval minden jogom megvan a képek megtartásához.

-Jó...Jó na, nyugodj le..-Sóhajtott.-Nálad marad jó? 

-Jó.-Nem titkolom. Az előbbi kifakadásom nagyon gáz és gyerekes volt. De nem szeretem ha megpróbálják elvenni a dolgaim.

-Folytathatjuk?-Kérdezett rá, én pedig az órámra néztem. Már majdnem éjfél volt, de jelenleg cseppet sem izgatott hiszen egy csodás teremtést fényképezhetek akit valamiért ilyen szar személyiséggel áldott meg az ég.

-Igen.-Bólintottam.-Szóval.. megteszed? Amit az előbb kértem?-Nem csak azért kértem mert annyira le akarom fényképezni. Őszintén kíváncsi vagyok arra hogy a felsőteste is ilyen gyönyörű-e mint ő maga.

-Perkálj...-Nyújtotta a kezét.-Ezt komolyan nem csinálom ingyen.

-Most komolyan?...

-Teljesen komolyan.

Azt hiszem a világ leghülyébb embere vagyok, amiért a táskámhoz sétáltam és egy elég nagy összeget szettem ki a tárcámból, majd sétáltam oda hozzá és nyomtam a kezébe. Egyetértően bólintott majd le is vette magáról a mellkasát takaró utolsó ruhadarabot.

Azt kell mondjam... teljesen megérte a pénz, ezt a látványt.

Teljesen elkerekedett szemekkel bámultam őt.

Azt is mondtam már, hogy nem érdekelnek a lányok. A fiúk sem igazán.. egyik nem sem érdekel. Az egyedüli ember akinek a szerelmem adományoznám az az elhunyt kishúgom. Eddig... az egyetlen gyönyörű dolog is ő volt számomra. De az utóbbiból most már lett még egy.

-Haladj... fázom.-Mondta, ezzel kizökkentve engem a gondolataim hadából. Így felemeltem a gépem.

-De.. az elvörösödés hol marad?-Tettem fel a kérdést.

-Hé.. emberből vagyok. Nem vörösödök el azért mert én azt akarom.

-Nem elég az hogy gyakorlatilag egy idegen bámul félmeztelenül?-Emeltem fel a szemöldököm kissé furcsállóan.

-Nem.. annyira nem izgat az hogy bámulsz... és nem igazán tartalak idegennek. Érdekes embernek tartalak, és tetszik az is hogy látom rajtad, mennyire rajongsz értem.-Vigyorodott el ezzel engem teljesen zavarba hozott. Égni kezdett az arcom.-Látod?-Kérdezte.-Nekem nem megy ez a pirulás olyan könnyen mint neked.

-Akkor... Mi lenne ha bepirosítóznám az arcod?

-Te hordasz magadnál olyat?

-Igen.-Bólintok.-A jó fotós mindenre felkészül.

-Hozd ide.. kend be vele az arcom. Elég pénz adtál ehhez.

Nagy mosolyra húztam az ajkaim és kivéve a táskából a pirosítópalettám és az ecsetem, odamentem hozzá.

Eléggé furcsa volt a közelsége, főleg hogy olyan bunkó kinyírlak tekintettel méregetett. 

Kinyitottam a palettát és egy sötétebb árnyalatú rózsaszínt vittem fel az arcára. Végeredményképp, teljesen olyan volt mintha valaki nagyon zavarba hozta volna.

-Gyönyörű vagy így...-Kúszott ki az ajkaimon. Hisz olyan...magatehetetlennek tűnik így.

-Fogd be és fotózz..-Dőlt neki a falnak félvállal. Az egyik kezét a mellkasára helyezte. 

Lefotóztam.

Majd az ajkait beharapva ismételte meg ezt. Ezután egyik ujjával lehúzta az alsó ajkait.

Büszke voltam magamra... hisz bármelyik fotós az lenne ha egy ilyen emberről készíthetne képeket.

-Azt hiszem... ennyi elég lesz..-Mosolyodtam el a végén és az órámra néztem.-Hajnali egy van..

-Mi?.. Máris? Elszaladt az idő.-Mondta. Úgy látszik rossz időérzékkel van megáldva.-Basszus..-Mondta mikor elővette a telefonját.-20 nem fogadott hívás Tomurától. És egy sms. 

-Mit ír?

-Mérges... azt hiszem nagyon. Nem várt meg. Elindult.

-És?

-Mi az hogy és? Egyedül kell hazamennem!

-És?..-Néztem ismét furcsán.

-Nem jár ilyenkor az a járat amivel haza szoktam menni.

-A névjegykártyád szerint nem laksz messze.

-Nem... tudom. Nem ez a bajom...-Fogta meg a kabátját és felvette.

-Hanem?-Kíváncsiskodtam tovább. Erre teljesen kiakadt.

-Ne érdekeljen már minden téged! Tch! Idióta! Inkább menj haza. Nekem van még bent dolgom.

Vajon miért akadt mi Bakugou? :o
Sasika 🦅🦅🦅