𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

58.🌹

Eijiro Pov.

-Nos, beszéltél a banyával?-Nézett rám kérdőn a szerelmem.-Eljön ma?-Lépett közelebb amint beléptem a hálószobába.

-Igen, jön.. És azt hiszem megpróbáljuk ezt a normális családi kapcsolatot.. Beszéltem vele. El fog jönni.-Mosolyodtam el.-Olyan kedves volt velem.. Utoljára ilyen úgy tíz éve történt.

-Ennek örülök. Beszéltél neki rólunk? Mármint.. Tudod. Hogy miért egyesítünk.-Beszéde közben idegesen a hajába dúrt. Katsuki sokat változott, vagyis lehet csak az én irányomba. Az elején kibírhatatlanul viselkedett és csak a külsejével rabolta el a fotós szívemet. De.. Fokozatosan azt vettem észre hogy más emberekkel ellentétben velem kedvesen bánik. Rendes velem.. Még ha néha világi paraszt is, szerintem.. Nagyon sokat tett azért hogy tudjon kedvesen bánni velem.

-Hát.. Tudja hogy miért tesszük ezt, de azt mondta hogy nincs ahoz joga hogy beleavatkozzon. És, azt vettem észre hogy nem akar olyan lenni mint apa volt. Ő próbál megérteni és elfogadni a boldogságom. Szerintem..-Álltam meg kicsit és mély levegőt vettem.-Idővel.. A kapcsolatunk is támogatni fogja. És talán mind egy család lehetünk majd.

-Olyan naiv és pozitív vagy Eijiro..-Ahogy a nevemen szólított a hideg is kirázott. Nem tudok hozzászokni.-Szeretem ezt a tulajdonságod.. Egész édes.. De azt nem fogom szeretni ha emiatt csalódni fogsz. Biztosan eljön ma anyukád? Nem fogja hirtelen meggondolni magát?

-Biztosan.. Bízni akarok benne.-Szorítottam össze az ökleim.-Szerintem jönni fog. Hisz, mégis csak a gyermeke vagyok.

-Ez.. Szerintem nem sokat dob az esélyeiden. Csak nézz apámra.-Sóhajtotta.-Én is elmentem beszélni vele. Meg sem hallgatott. Azt ecsetelte hogy a világ legszőrnyűbb fia vagyok. Meg hogy átvertem... Pedig csak azt mondtam neki, így hogy én vagyok már a cég vezető azt teszek amit akarok. És azt hiszem azt is mondta hogy nem vagyok már a fia..Bár..-Kezdett el nevetni kissé.-Nem mintha ez annyira bántana. Ne érts félre. Szerintem szánalmas amit csinál.

-Katsuki..-Nézett rám aggódva.-Tényleg nem bánt?

-Szerinted? Én már anyám halálakor feladtam az apámmal való kapcsolatom. Az én hülyeségem volt hogy bíztam benne újra. Kígyó modjára vert át. Ez elég megalázó.. Komolyan azt hitte hogy nem jövök rá.. És, amúgy is! Szőrnyű volt.. Nem jöttél be hozzám a kórházba. Vágyódtam utánad..

-Én is vágytam rád Katsuki. De..-Néztem le a földre.-Én alkoholhoz és fűhöz nyúltam. Pedig ezt nem szabad..

-Igen, nem szabad. Szóval többé ne tedd. Inkább gyere hozzám ha valami bánt.. És mond el nekem. Meg foglak vígasztalni. Soha nem foglak magadra hagyni Eijiro.-Tette a szívére a kezét beszéd közben.

-Rendben..-Megdobogtatta a szívem, neki ez mindig sikerül. Olyan dolgokat tud mondani.. Amiket másnál nem vennék komolyan. De bízok benne, és tudom hogy komolyan gondolja. Ő nem hazudna nekem... Már nem.

Ráemeltem skarlátjaim majd közelebb lépve hozzá hosszan megöleltem. Magamba szívtam az illatát. Citromos..
Kirázott tőle a hideg, éreztem ahogy a hátamra kúsznak a karjai és szorosan körbezárnak.
Azt hiszem megtaláltam.. Megtaláltam azt az embert akit nekem szánt a sors. És többé nem eresztem. Jóban, rosszban együtt. A végsőkig.

-Katsuki..-Szólaltam meg, közben a fejem mégjobban a mellkasának nyomtam.-Ma értesítettek hogy készen van a mi lakosztályunk is a cég főépületébe.. Szóval mindennel végeztünk. A ma esti megnyitóra is elfogytak a feladatok. Minden kész.-Suttogtam neki.

-Szeretnéd megnézni igaz?-Simított bele vörös nemrég festett tincseimbe.-Én is kíváncsi vagyok rá.

-Szeretném látni..-Engedtem az ölelésem szorításán és hátra léptem.-A dolgainkat is átvitettem már. Ma éjjel..már aludhatnánk ott.