𝕊𝕜𝕒𝕣𝕝𝕒𝕥 [ʙᴇғᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ✔] •𝓔𝓲𝓳𝓲𝓻𝓸 𝔁 𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲•

44.🌹

Eijiro Pov.

A hallottak után hazamentem. A kanapén ültem, s ráztam a lábaim. Az ajkaim rágcsáltam. Nem tudtam csak nyugodtan ülni.
Hogy értették... hogy megsérült? Mit csinált már megint? Miért nem tud mindent csak elengedni a füle mellett?
Az idegesség teljesen eluralkodott rajtam. Folyamatosan trappoltam, majd hallottam ahogy az ajtó zára kattan, és ezután az ajtó nyikorgással kitárul.
A karórámra tekintettem, már bőven éjszaka volt. Talán arra számított ha most jön már aludni fogok, hisz miért is várnám őt meg?
-Bakugou.-Szólaltam meg, az arca látványa meglepettséget súgallt. Bár amint észbe kapott elfordult. Mind hiába. Tökéletesen láttam az arcán levő lilulást.
-Miért vagy még fent?-Kérdezte azonnal.-Aludnod kellene. Holnap dolgozol.-A hangja nem éppen higgadtságot árasztott.
-Ahogy te is. Hol voltál?-Kérdeztem, pedig tudtam. Az apjával folytatott beszélgetése zajlott le a fejemben folyamatosan, akár csak egy végtelen mindig újra kezdődő kisfilm.
-Miért érdekel?..-Lépett az egyik lábával távolabb tőlem.
-Mert, nem szoktál ilyen sokáig kimaradni.-Mondtam az ésszerűnek tűnő érvet.
-Van magánéletem.-Szólt vissza.-Nem kell mindenről tudnod.
-Talán... Megint tettél valamit értem annak ellenére hogy megkértelek rá hogy ne?-Tettem fel kissé akadozva a kérdést. Tudtam rá a választ, de adni akartam neki egy esélyt hogy igazat mondhasson nekem.
-Tch.. miket gondolsz?-Nevette el magát hamisan.-Nincs okom erre.
-Igazán?-Kérdeztem elvékonyodott hangon.
-Csak...-Habozott.-Randim volt.-Ejtette ki a szavakat az ajkain.-A barátnőm lakásán voltam.-Fájdalmat okozott azzal amit mondott. Tökéletesen tudta hogy tiporjon a lelkembe. Ha nem tudnám az igazat itt abbahagynám.
-Nincs barátnőd..-Mondtam lehajtott fejjel.
-Már van. Pár napja szedtem össze... tudod, engem csak az érdekel hogy milyen a teste. És neki elég jó. És.. még szűk is. Tökéletes.
-Talán.. jobb mint egy férfi? Szűkebb mint egy férfi?
-Hogy jön ez ide?
-Ugyan... ne próbáld beadni hogy a nők érdekelnek. Teljesen tisztában vagyok az identitásoddal. Kizárt hogy egy nőhöz közeledj!-Emeltem meg rá a hangom és idegesen felálltam a kanapéról.
-Úgy látszik nem ismertél még ki. Férfi... vagy nő? Mit számít az ha ki tud elégíteni? Csak ennyire kell. Nyilvánosság elé úgy se kerülhet a dolog. Vagy.. talán zavar a dolog hogy egy nővel vagyok?
-Igen! Vagyis, nem! Az zavar hogy hazudozol!-Kezdtem felé lépkedni.
-Hm..-Kuncogott fel.-Szóval... nem csak erős rajongás ez az oldaladról? Talán... van más is a dologban?-Nyeltem egyet.
-Bakugou... Ne viselkedj így... Az az ütés az arcodon.. láttam.
-A lány tette. Erőszakos voltam vele és nem álltam meg.
-Bakugou..-Nyújtottam felé a kezem.
-Ne érj hozzám.-Szólt rám erélyesen, talán a földre vetülő árnyékom láthatta meg.-Talán azt akarod hogy veled is azt tegyem? Nem haboznék neked is fájdalmat okozni.
-Hagyd ezt abba... mielőtt még talán tényleg komolyan veszem.-A szemeim sarkában már gyülekeztek a könnyeim. A kezem lassan a vállára helyeztem amitől kissé összerezzent.
-Mondtam hogy ne nyúlj hozzám.-Ordított fel majd felém fordult és erőszakosan rámart a csuklómra.-Komolyan megtegyem?-A kérdésére erősen folyni kezdtek a könnyeim.
-Miért csinálod ezt?! Úgy érzem mintha arra menne ki a játék hogy ellökj magadtól..
-És ha arra megy? Ki akarna egy meleg, beteges rajongót magamellett tartani?-Beharaptam az ajkaim majd lendítettem is a szabad kezem az arcára, oda ahol a lilulás is van. Nagy csattanással értem a bőréhez.
-Fogd be.-Fogtam meg utána a másik kezét és a kanapé felé húztam. Az elsősegély dobozt már kikészítettem. A könnyeim törölgettem le és a szipogásom is próbáltam rejteni.
-Mit?..
-Megmondtam!-Ordítottam rá.-Fejezd be a színjátszást.. és engedd hogy ellássam a sebeid. Felesleges bármit mondanod. Mostantól, egy szavad sem hiszem el.

××××××××××××××××××

Uristeeen. Ez a legigényesebben megírt fejezet eddig ebben a könyvben. Nem a leghosszabb, de itt el kellett választanom, mert ha minden jól megy a következő fejezet az ütni fog.
Egyébként a napi 1 fejezetet már nem tudom tartani.
Az új könyvemre engeteg időt szeretnék szánni. Eddig nagyon elégedett vagyok vele, mert nagyon élvezem az írását. És ennek is közeledik a vége. 🤭🌹🐢