Phoenix /Főnix/

Az örökös

- Sakura! Kellj fel!- hallottam anya hangját a földszintről. Mit akarhat hiszen nincs ma semmi dolgom. Miért ne aludhatnék délig? De mivel anya az anya nem mondhattam neki nemet. Kivánszorogtam az ágyból és a lépcső felé vettem az irányt.

- Jó reggelt!- kiáltottam anyának. Rám mosolygott és a kezembe adott egy bögrét.

- Kávé! Szükséged lesz rá! Kakashi volt itt. Azt üzente, hogy fél óra múlva legyél a Hokage irodájában- mondta és elém tett egy megkent zsömlét.

- Köszi! De nincs időm reggelizni hiszen mindjárt indulok!- mondtam és egy puszit nyomtam az arcára és felrohantam a szobámba. Gyorsan fogat mostam, megfésülködtem és felöltöztem és már indultam is. Már sok ember volt az utcán.

- SAKURA!!!- hallottam egy vidám hangot.

- Naruto! Jó reggelt! Mi újság?- kérdeztem mosolyogva.

- Végre egy küldetés! Már azt hittem sose kapunk valami feladatot!- vigyorgott.

- Igen, én is vártam már hogy legyen már valami feladat a számunkra!

- Remélem valami veszélyes és nehéz küldetés lesz!- csillant fel a szeme a gondolattól. Elnevettem magam. Nem is ő lenne! Megérkeztünk az irodába. Illedelmesen kopogtam. Naruto meg sem várta a választ úgy rontott be az ajtón. Tsunade irodájában már két ember tartózkodott.

- Végre ti is itt vagytok! Szóval a küldetés... A hetes csapat feladata az lesz hogy segítsetek megkeresni egy személyt.

- Egy nagyon erős veszélyes gyilkost?- kérdezte Naruto reménykedve. Saival váltottunk egy gyors szemkontaktust és megforgattuk a szemünket. Számat mosolyra húztam és úgy pillantottam vissza a hokage-ra.

- NARUTO!! Egyszer az életbe megengednéd, hogy befejezem a mondandómat?- kezdte ordítva de végül szinte könyörgőre fogta. Ekkor kopogtattak az ajtón. Mikor Tsunade engedélyt adott kinyílt az ajtó és egy fiatal nő lépett be a terembe- Pont jókor jöttél Natasha! A részleteket Natasha ismerteti. Mehettek- már meg se lepődöm mesteremen. Mostanában olyan fáradt és nyúzott. Ráférne egy két szabadnap. Kakashi vezetésével kisétáltunk a teremből.

- Nekem még van egy kis dolgom gyerekek. Egy óra múlva találkozzunk a hídnál, ha Natasha kisasszonynak is megfelel?- kérdezte Kakashi. Tipikus... Biztos valami izgalmas résznél jár a hülye könyvében.

- Rendben!- bólintott az említett és elindult a kijárat felé. Egyedül maradtam a két fiúval.

- Sakura... Nincs kedved... Együtt ebédelni?- kérdezte Naruto reménykedve.

- De, remek ötlet. Jössz te is Sai?- kérdeztem a fekete hajút mosolyogva.

- Nagyon szeretnék!- mosolygott azzal a hamis mosolyával, de nem vettük magunkra már megszoktuk tőle. Egy kicsit magának való...

- Én kettesben gondoltam...- hallottam Naruto suttogását. Úgy tettem mintha nem hallottam volna. Beültünk egy kisebb étterembe és rendeltünk. Miután mindenki elfogyasztotta a maga adagját, fizettünk és elindultunk a találkozóhelyre. Az úton Sai és Naruto végig marakodtak. Mosolyogva figyeltem vitájukat. Elég vicces volt hogy Sai egy két szavas mondatokkal válaszol Naruto kirohanásaira. Mikor odaértünk Natasha már ott volt.

- Jó reggelt Natasha-chan!- üdvözöltem illendően. A fiúk csak biccentettek.

- Nektek is jó reggelt! De ne vesződjetek a magázással nyugodtan tegezhettek!- mosolygott ránk.