Phoenix /Főnix/

Nehéz döntés

Reggel álmosan nyitogattam a szemem. Itachi végig húzta a kezét az oldalamon mire beleborzongtam. Magamra rántottam a takarót, mert ekkor tudatosult bennem, hogy nincs rajtam semmi.

- Jóreggelt- vigyorgott Ita mellőlem és lerántotta rólam a takarót.

- Héj! - próbáltam visszahúzni, mire csak még jobban vigyorgott- Ez nem ér- hiába rángattam, húzogattam, a paplan meg se mozdult a keze alatt, maximum megreccsent. Ledobta a takarót az ágyról és felém mászott.

- És most hova bújsz? - húzta a száját félmosolyra és csókolgatni kezdte a nyakamat. Megfeszült a testem alatta és nem bírtam tovább magamhoz húztam. Egyszerre nyögtünk fel az érzéstől. Megcsókoltam és úgy éreztem végre egész vagyok. Betöltötte az ürességet. Kirázott a hideg, mikor a vállamba harapott és lassan mozogni kezdett bennem. Ahogy gyorsult a légzésem úgy váltott egyre gyorsabb és vadabb fokozatra. Éreztem, hogy közel vagyok és mielőtt felsikoltottam volna az érzéstől egy csókkal elhallgatatott. Elvigyorodott gyorsított a tempón én pedig teljesen kikészülve figyeltem ezt a félistent. Felemeltem a csípőmet mire felnyögött és egy csókban forrtunk össze miközben éreztem ő is eljutott a csúcsra. Egymás mellett lihegtünk, a fejemet a mellkasára hajtottam ő pedig a hátamat cirógatta.

- Ha így folytatjuk sose fogom engedni, hogy elhagyjuk ezt az ágyat- puszilt a hajamba.

- Pedig ideje lassan indulni- nevettem- Nehogy Pein elégedetlen legyen velem- keltem fel és elindultam zuhanyozni. A forró víz égette a testem.

- Basszus! - sikítottam fel mikor hátulról a nyakamba harapott- Megijesztettél! – szóltam rá.

- Ne haragudj- csókolgatta tovább a nyakam mire beleremegtem- Megpróbálhatlak kiengesztelni? - suttogta a fülembe...

Miután kiléptem a fürdőből elkezdtem összepakolni a cuccomat. A ruháimat már elpakoltam és benézegettem a fiókokba ott ne felejtsünk valamit. Már Itachi cuccát is összepakoltam ezért is lepett meg hogy a szekrényben találtam egy pergament. Leültem az ágyra és lassan széthajtogattam. Ahogy olvastam a szavakat úgy futott könnybe a szemem.

„Több időre van szükségünk, nélküled tovább tart az elszívás." Nem tartott sokáig egyből megértettem az üzenetét. Tudtam, hogy nem véletlenül küldenek el. Sejtettem, hogy van valami Pein fejébe, de azt nem sejtettem, hogy Itachi keze is benne van. Már felöltözve lépett ki a fürdőből. Mosolyogva emelte rám a tekintetét, de ez a mosoly egyből eltűnt, mikor megpillantotta mit tartok a kezembe.

- Meg tudom magyarázni...- kezdte én pedig lassan felálltam a cuccommal együtt- Ez nem az, aminek gondolod...

- Nem az? Nem csupán időhúzás, hogy ne legyek útba? – utáltam, de a szememből folyni kezdtek a könnyek- Ezt jelentette ez az egész számodra? Időhúzás? – szinte már kiabáltam.

- Dehogy! – lépett közelebb, de a széllel visszalöktem, így a helyén maradt- Ami köztünk történt annak semmi köze a levélhez! – emelte fel a kezét és felém nyúlt,de én csak megráztam a fejem.

- Hihetetlen vagy! -fújtattam- Legalább, ha már tudok róla ne hazudj a szemembe! – az ablakhoz léptem és kiugrottam. Száguldottam a fák között nem akartam, hogy a szemem elé kerüljön. A dühtől remegtem, de ezt az érzést próbáltam a arra felhasználni, hogy gyorsabban haladhassak. Visszamegyek és megmentem azt a szerencsétlent, akit éppen kínoznak. Egy hirtelen pillanatban előttem termett így csak hajszálokon múlt, hogy ne ütközzem neki.

- Állj el az utamból! – vetettem oda a szavakat mérgesen. Szomorúan megrázta a fejét. Legalábbis annak tűnt, de én már nem tudtam hinni neki.