Phoenix /Főnix/

A látogató

- Behunyt szemmel imádkoztam Itachi háta mögül.

- Hyuga! - sziszegte Ita. A francba... Idegesen ugrottam a két férfi közé.

- Uchiha- válaszolt Neji.

- Hogy találtál meg minket? – kérdezte Itachi. Ijedten kaptam a tekintetem Nejire és próbáltam jelezni neki, hogy hazudjon, de vagy nem értette vagy nem érdekelte.

- Sakura vezetett ide. A levelei, amiket Narutoval vált- mondta én pedig megsemmisültem.

- Te üzeneteket váltasz a rejtekhelyről? - most dühét felém irányította és Nejit figyelmen kívül hagyta. Bazd meg Neji... Teljesen idióta?

- Sakura, úgy sajnálom- rántott magához én pedig meglepetten buktam a kezei közé. Dermedten hagytam, hogy átöleljen, de képtelen voltam viszonozni. Még mindig fájtak a szavai. Újabb rántást éreztem és ismét Itachi mögé kerültem. Dermedten bámultam a földet, túl sok volt ez így.

- Ne érj hozzá! - villantak fel sharingan szemei.

- Ezt pont ne te döntsd el! Az Uchihák nem hoztak mást az életébe csak szenvedést! – szavaik, amivel egymást támadták úgy éreztem engem sebeznek meg. Egyszerre támadtak egymásra.

- ELÉG! - a hangomra megtorpantak és rám figyeltek végre. Remegtem a dühtől és a szomorúságtól- Miért jöttél Neji? – meglepetten majd csalódottan nézett rám.

- Azt hittem örülsz, ha személyesen kereslek fel.

- Tudod, hogy örülök, de nem ilyen körülmények között! És ha a többiek is meglátnak? Nem csak minket, a falut is veszélybe sodrod!

- Ő már észrevett. De ha kell gondoskodom róla- villantotta fel a byakuganját.

- Hagyjátok már abba! Az egyetlen itt, akinek joga van bármelyikőtöket megölni az én vagyok, és most még nem tervezem egyikőtök halálát se- próbáltam kissé elviccelni, de nem segített. Továbbra is ellenségesen méregették egymást. Feladom. Sóhajtottam és elindultam az erdőbe.

- Hova mész? - értetlenül meredt rám mindkettő.

- Tökmindegy csak el innen. Ha ezt befejeztétek, majd beszélünk- indultam el.

- Sakura! Magyarázattal tartozol- szólalt meg Ita.

- És majd meg is fogod kapni. De nem most- indultam el. Lépteket hallottam magam mögött.

- Sakura várj már! – zárkózott fel.

- Te is értesz hozzá hogyan lepd meg az embert- fordultam vele szembe.

- Nem várhattam arra, hogy mikor tolod haza ismét a képed! - vágott vissza.

- Küldetést teljesítek!

- Tudom... Sajnálom amiért úgy viselkedtem. Bunkó voltam...

- Mérhetetlenül! És idegesítő- fontam keresztbe a karjaim.

- Megbocsájtasz?

- Még át kell gondolnom- mosolyodtam el. Magához húzott és átölelt.

- Ő mit keres itt? - dörrent egy hang. Pein állt velünk szembe. Szemei szikrákat szórtak és elvakította a düh.

- Megmagyarázom! - álltam elé, de nem várt magyarázatot. Egy fémdarab suhant felém és elájultam.