Phoenix /Főnix/

"Mit tettél velem...?"

Sakura:

Csendben léptem be az épületbe.

- Sakura!- sietett elém az egyik nővér egyből ahogy meglátott- Őrültek háza van itt mióta elment! Sieno úr nem hajlandó bevenni a gyógyszereit és magát követeli, az állapota nem romlott még, de idő kérdése és jelentkezni fognak újra a tünetei- hadarta én pedig magamra kaptam az egyik orvosi köpenyt. A kezembe nyomta a korlapokat és már száguldottam is a betegeim kórtermébe. Itachi szorosan és némán a nyomomban. Kopogás nélkül léptem be az idős bácsi kórtermébe.

- Doktornő hát visszatért? - ragyogott fel az arca az ágyban fekvő férfinak.

- Azt hallottam panaszkodnak magára, mi mást tehettem volna? - dorgáltam kedvesen.

- Hát igen mostanában megesett, hogy nem vettem be a gyógyszerem, de csak mert látni akartam a gyönyörű arcát! - mondta mosolyogva.

- Muszáj bevennie a gyógyszereit Sieno úr! - léptem az ágyához. A nővér mögöttem rohanva hozta az említett tablettákat- Ha nem teszi akkor hiába szenvedtünk ennyit az előrehaladással... Kezdhetünk mindent a nulláról! - mondtam szigorúan és a tálcára tettem a színes bogyókat.

- Sajnálom...- biggyesztette le az ajkátm mint egy rossz kisgyerek, aki tudja hogy hibázott.

- Megígéri, hogy mostantól csak jót hallok magáról? - mosolyogtam rá. Ráncos arca mosolyba szaladt és hevesen bólogatva nyelte le a gyógyszereit- Cserébe ígérem, amint visszatérek ön lesz az első akihez bejövök! - fogtam meg a vizespoharat és visszatettem a polcra.

- Nem marad? - szomorodott el ismét.

- Ugyan sok beteg ember van még a világon, nem lehetünk olyan önzők hogy megtartsuk csak magunknak a doktornőt! - nevetett a nővér.

- Ez igaz... De siessen haza! - nevetett az öreg. Elbúcsúztam majd folytattam az utamat a többi betegemhez.

Itachi:

Hihetetlen, hogy ez a lány milyen hatással van a körülötte lévőkre és még csak észre sem veszi. A kórház feléledt a jelenlététől. Csak úgy rohangáltak körülötte az emberek. Egy idősebb férfi lépett mellé hirtelen és megölelte, amitől feszülté váltam. Sakura zavartan ölelt vissza majd távolodott el az alaktól.

- Kakashi? - lepődött meg a lány. A másoló ninja? Konohában ilyen közvetlen kapcsolatot ápolnak a tanítványokkal a senseiek?- Nem tudtam hogy a faluban tartózkodik- hebegte zavartan a lány.

- Tudtam, hogy a kórházban talállak- felém fordult végig mért, majd biccentett- Hallottam milyen alakokkal dolgozol- fordult vissza a lányhoz.

- Nem lehetünk válogatósak, a falu az első- nevetett egyre jobban elpirulva, engem pedig egyre jobban felidegesített a helyzet.

- Minél hamarabb vissza kéne indulnunk- szóltam élesen- Ha mindent elintéztél indulunk- közöltem. Sakura végre rám emelte a tekintetét, összeráncolta a homlokát.

- Amint itt végeztem indulunk. Addig pedig, ha valami problémád van menj előre! - szólt vissza. Fel tudtam volna robbanni. Megszoktam, hogy nem teszi azt, amit mondok, de az hogy ezt ez előtt az alak előtt teszi... Erősen szorítottam meg a kezét és elkezdtem kifelé rángatni.

- Végeztél. Indulunk! – néztem rá szikrázó tekintettel ő pedig próbálta kirántani a kezét a szorításomból.

- Engedj el! - kiáltott rám és fájdalom csillant a szemében. Egy pillanat alatt lökött el Kakashi Sakura közeléből én pedig dermedten álltam. Mi ütött belém? Mintha csak a területemet akarnám megjelölni a másoló ninja előtt. Nem szorítottam olyan erősen a csuklóját hogy az fájdalmat okozzon a lánynak mégis az az ijedt tekintet egyből visszarántott a valóságba. Dühös voltam, de most már csak saját magamra. Mit művelek? Nekem kéne rá vigyáznom, nem bántani. Sarkon fordultam és elindultam kifelé.