Power

982 48 9
                                    

 A hatalmas csattanásra fölkaptam a tekintetem. Nem hittem a szememnek. Egy szőke hajú narancssárga ruhás fiú, szinte már férfi, állt előttem. Egy rúgással elrepítette Suigetsut majd Karint is hasonlóképp kiütötte. Megállt előttem és rám mosolygott.

- Naruto!- kiáltottam és könnyes lett a szemem- Mit keresel te itt?- néztem rá kérdőn.

- Jöttem megmenteni a seggedet- vigyorgott. Nem akartam, hogy miattam baja essen, ezért megráztam a fejem.

- Boldogulok. Köszönöm- mosolyogtam rá.

- Abban biztos vagyok, de ketten jobb!- mondta meggyőződve és rám kacsintott- Vagy akár le is léphetnénk innen!- tudtam, hogy valahogyan el kell őt küldenem a harcmezőről.

- Naruto, szépen kérlek, ne avatkozz közbe!- néztem rá kérlelőn.

Ekkor döntöttem el. Muszáj lesz bekeményítenem... Máskülönben nem engednek tovább... És én még nem végeztem Itachival.

- Most végetek- sziszegtem magam elé- Naruto tűnj el innen, most!- mondtam, de mintha nem is én szólaltam volna meg. 

Dühös voltam. Rettenetesen. Mindenért... Arra hogy Naruto ilyennek lát, azokra az Uchihákra, arra hogy Sasuke még mindig a gyerekes bosszújának él. Arra hogy Itachi miért nem mondja el neki az igazat... Bár ezt tudtam. Ha elmondja Sasuke sosem lenne képes megölni őt és ő ezt tekinti a megváltásának. Ráadásul a falu ellen fordulna így parancsba kapnánk a kiiktatását. 

A hajam vadul csapkodott a fejem körül. Kezdtem elveszíteni a kontrollt a testem felett. Kakashi bukkant fel hirtelen mellettem, megfogta Narutot és egy pukkanással eltűntek az utamból. Viharos felhők gyűltek felettünk. Felemelkedtem a földről. A testemen elterjedtek a tetoválások amik most fehéren izzottak. Közel 3 méter magasból néztem le ellenségeimre. Mindkettő szeme idegesen csillogott. Fényben úszott előttem minden. A tudatom is ködös volt. A kezem ökölbe szorítottam. 

Elegem lett mindenből és mindenkiből. A földből húsznál is több csáp csapott ki, amik egyesével hajították el messzire a pár életben maradt ninját majd a fényben úszó tekintetemet a 2 keményebb ellenségemre fordítottam. A tó vize viharosan kavargott és hatalmas esőfelhők gyűltek össze fölöttünk, amik villámokat kezdtek el szórni. Egy kettő még a földbe is belecsapott ahol utána tűz gyúlt. Karint és Suigetsut a széllel egy láthatatlan ketrecbe zártam. Mozdulni sem tudtak. Mindkettőt lefogtam az indákkal és köréjük tekertem őket. Eszeveszetten kapálóztak. Karin sikoltozott. Köréjük lángfalat húztam. Meg fogom ölni őket. De a legrosszabb hogy meg is akartam. Kinyújtottam a kezemet magam elé.

- Sajnálom...- suttogtam és az arcomon könnyek folytak végig. Ökölbe szorítottam a kezemet, olyan erősen hogy az ujjaim elfehéredtek és zsibbadni kezdtek. A tűz belekapott az indákba. Ordítottak a fájdalomtól én pedig elégedettséget éreztem. A láng hatalmasra csapott fel és a tetoválás vibrálni kezdett. A kezemmel eltakartam az arcomat és zokogni kezdtem. Mi lett belőlem... Hogy tehettem ezt? 


 Leereszkedtem a földre és összerogytam

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Leereszkedtem a földre és összerogytam. Ekkor láttam meg az engem körbevett embereket. Félelemmel, undorral nézhettek rám, legalábbis biztos voltam ebben bár az arcukra nem mertem rápillantani. Naruto szemébe sem mertem belenézni. El akartam innen tűnni. Nagy lendületet vettem és elrugaszkodtam a földtől. A szél alám kapott és mintha súlytalan lennék suhantam előre amerre a testvérpárt sejtettem. Mikor elég messze tudtam magam barátaimtól futva siettem tovább. Fogy az erőm. A testemet rengeteg seb borította. Több helyen véreztem, de nem érdekelt. Időközben a tetoválások feketévé váltak, lassan visszahúzódtak és csak a csuklómon és bokámon világítottak. 

A chakra szintem borzalmasan alacsony volt. Spórolnom kell... Nagy robbanás rázta meg a talajt és én végre odaértem. 




(Sziasztok! Siettem nagyon :D cserébe írjatok vélemééényt! :D Nagyon kíváncsi vagyok :)) <3 Kitartást mindenkinek a hétre :D )

Phoenix /Főnix/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora