Phoenix /Főnix/

A tekercs

Sakura;

A házban járkáltam. Szerintem ő sem tudta mi legyen a következő lépése. Érezte, hogy elcseszett valamit. Az asztalon lévő vázához lépett és erőből a falnak csapta, ahol millió szilánkra tört. Idegesen szívta magába a levegőt. Aztán megállapodott a tekintete a szilánkokon. Belelépett a darabokba mit sem törődve a talpába álló szilánkokkal. Fogott egy nagyobb darabot és végighúzta a kezén. Mélyen belehasított a bőrébe. Szinte már azt hihettem volna öngyilkosságra készül, de csak azután tette ezt meg hogy kopogtattak. Nem válaszolt, helyette a másik kezemen is mély vágást ejtett. Térdelt a szilánkokba és figyelte ahogy a vér vörösre festi a padlót. A kopogtató nem adta fel. Mikor már összeesett a vérveszteségtől, akkor törte be az ajtót. Naruto és Hinata rohantak felém. Kezükbe vettek én pedig ismét a sötét helyen találtam magam. Elájultunk.

- Megszabadulunk tőled és mikor lebuknék már messze leszek te pedig halott- szólalt meg egy hang mögülem. Felé fordultam, de el is tűnt. 

Hiába. Ötletem sincs hogyan akadályozhatnám meg. Hiszen én magam se tudom ki vagyok. Hogy ő ki és mit csinál a testemmel. Az emlékezetem nélkül semmit sem tehetek, de valaminek kell itt lennie, ami segíthet. A sötét folyosón járkáltam. Tapogattam oldalt a falat. A kezemmel valami fémes hideget éreztem. Kilincs. Lenyomtam és egy sötét szobába nyitottam be...

Hinata szemszög:

Az ágya mellett ültem. Tudtam, hogy nincs vele rendben valami mégis magára hagytam. A hülye elméletem miatt. Meg is halhatott volna. Majdnem megölte magát. Nem tudom mit érezhet. Nem értem miért tette ezt. De segíteni fogok neki, ahogy csak tudok. Lassan több órája ültem mellette, de meg sem mozdult. Rengeteg vért vesztett. Szerencséje, hogy ilyen gyorsan rá találtunk, legalábbis ezt hajtogatták a nővérek. Álmosságomnál csak a bűntudatom volt nagyobb.

- Mi történt? - kérdezte rekedt hangon én pedig boldogan szorítottam meg a kezét, ahogy álmosan nyitogatta a szemét. Nem mertem megölelni. Olyan sápadt és törékeny volt.

- Megsebesítetted magadat... Miért tetted? - könny csordult le az arcomon- Tudod, hogy rám bármikor bármiben számíthatsz! Hogy tehetted ezt? - omlottam rá a lábára.

- Sajnálom- suttogta- Csak túl sok volt...

- Miért tetted? – nem tudtam megállni, hogy megkérdezzem. Tudnom kell. Akkor talán segíthetek.

- Nem vagyok önmagam. Ezek a lukak az elmémben. Egyre nagyobbak és nagyobbak. Terjed a sötétség és én már nem tudom ki vagyok- révedt maga elé.

- Tsunade segíthet.

- Nem tud...- sóhajtott- Azt mondta nagyobb kárt okozhat, ha megpróbálja, így hallani se akar róla.

- Csak tehetünk valamit...- néztem rá kétségbeesve. Ha nem múlik el ez az érzése újra megpróbálja?

- Talán van valami. De az tilos és sosem engednék- hajtotta le a fejét.

- Mi az?

- Van egy technika. De tiltott. Én is csak véletlen tudok a létezéséről. El van zárva a tekercs, ami a titkát tartalmazza. A többi titkos pergamen közé. Tsunade veszélyesnek tartaná így sose engedélyezné.

- Ha ennyire veszélyes, hogy Tsunade se pártolja akkor...- kezdtem, de közbevágott.

- Minden jobb ennél. Üres vagyok. A halál is jobb ennél- nézett le a bekötött kezeire.

- Akkor meg kell szereznünk- mondtam, bár magam se tudtam hogyan is lennénk rá képesek. Sakura arcán mintha egy mosoly suhant volna át, lehet a megkönnyebbülés miatt.

- Tudtam, hogy rád számíthatok- mondta könnyes szemmel- De senkinek sem szólhatunk. Ha megtudják talán meg is semmisítik. Ők nem értenek meg úgy, mint te. Ki kell tisztítanom az elmém. Nem élhetek félemberként- győzködött.

- Miről is szól ez a tekercs? - kérdeztem, de mielőtt válaszolhatott volna Naruto rontott be és sietett Sakura-hoz. Magához szorította óvatosan. Ha nem róla lenne szó talán féltékeny lennék. De tudom, hogy az ő kapcsolatuk más. És mindketten fontosak számomra.

- Hogy vagy? -kérdezte egyből.

- Megleszek- mosolygott szomorúan- Hinata most ígérte meg, hogy nálam tölti az éjszakát amint kiengednek, hogy ne legyek egyedül- mosolygott rám hálásan.

- Ez igazán rendes tőle- mosolygott rám Naruto és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Ez a legkevesebb- suttogtam. Egy nővér sietett be. Közölte velünk, hogy egy szakembernek meg kell vizsgálnia Sakut. Csak akkor engedhetik haza, ha megbizonyosodnak róla, hogy nem tesz magába kárt megint. Kint egy másik nővér minket várt. Elmagyarázta mennyire fontos, hogy most ne hagyjuk majd magára, és ha el is próbálna küldeni minket semmiképp se hagyjuk egyedül a napokban, amíg labilis az állapota. Biztosítottam, hogy vele maradok a napokban, ami megnyugtatta. A vizsgálat után saját felelősségre kiengedték így Naruto segített hazakísérni, majd magunkra hagyott. A lelkizésben inkább rám hagyja a dolgokat. Tipikus férfi ilyen téren... Bár nem bántam, mert nekünk ki kell eszelnünk egy tervet. 

Mennyire lehet nehéz megszerezni egy titkos tekercset?

Tudom elég sokat kellett rá várni, de végül úgy döntöttem folytatom :) Főleg hogy ilyen sokan írtatok. Csak egy rövid felyezetet tudtam hozni, de a napokban megpróbálok még írni és hozni minél hamarabb. Remélem még nem felejtettétek el teljesen a történteket :D

Folytassam itt vagytok még?

Puszi,

Bellatis