Phoenix /Főnix/

Ismeretlen volt...

Az utcán rám köszöntek páran. Visszaintettem, mosolyogva biccentettem, de nem álltam meg. Egy hatalmas épülethez értem. Amint beléptem az ajtón megrohamoztak. Megöleltek és papírokat dugtak a szemem elé. Mindenféle páciensről magyaráztak többen egyszerre így semmit sem értettem.

- Lassabban! – kértem és hátráltam egyet. Hátráltak egy lépést és egy nővér lépett hozzám.

- Úgy örülünk magának Doktornő! – mosolygott- A betegei kórlapjai. Gondolom ezért jött-nyújtotta át. Szemem a lapokra pillantott, ahol idegen szavak pislogtak vissza rám. Vajon aki a testem irányítja érti? Ahogy kapkodva nézegette a papírokat arra következtettem, hogy nem.

- Ezeket tudják nélkülem is kezelni- adtam vissza a papírokat. Értetlenkedve de elvette tőlem a nő.

- Rendben... Jöjjön odakísérem a betegeihez- lépett túl meglepettségén és elindult a folyosón. Már a járásából éreztem mennyire nem fűlik ehhez a foga a testemnek mégis követte. Csendben mentem a folyosókon egy-egy kórterembe bepillantva.

- Ezen a szárnyon találja őket- mutatott előre majd elindult vissza. Csendben léptem be egy kórterembe. Egy kisfiú aludt az ágyon. Mellé léptem és miután meggyőződtem, hogy egyedül vagyunk chakrából pengevékony karmokat formáztam ujjaim végére. Bántani fogja...-döbbentem rá. Ujjaim a kisfiú nyakához közelítettem. Nem, nem nem! Ismételgettem, de nem segített. Kinyújtottam a karom és próbáltam minden erőmmel megfeszíteni. Egy pillanatra megremegett. Ezt bíztatónak találtam így még jobban harcoltam míg a kezem megdermedt. Igen! Azonban egyre erősebben állt ellen. Tudtam, hogy megállítani nem tudom így minden erőmmel a kezemet oldalra löktem így lelökve az éjjeliszekrényen lévő poharat. Egy nővér sietett azonnal be a karmaim pedig abban a pillanatban eltűntek.

- Minden rendben? – kérdezte a nő. Lihegve rogytam le a sötét elzárt helyen, ahonnan az eseményeket figyeltem.

- Persze, csak még nem érzem magam teljesnek...- csikorgatta a fogát- Később visszajövök- mondta és kisietett. Hazáig meg se állt. Tervez valamit... Érzem. Becsapta az ajtót és fel alá járkálta házban. Problémát jelentek neki. Meg akar tőlem szabadulni. Nem baj így is megérte. Ennél talán amúgy is jobb a semmi. Kopogtak. Égnek emelt szemekkel indult el a testem ajtót nyitni. Egy hosszú fekete hajú lány zárt azonnal szoros ölelésbe.

- Úgy sajnálom, hogy csak most jöhettem! - mondta. Látszott rajta, hogy valami keményen szétszabdalhatta. Arca beesett volt és lábán vastag kötés volt.

Hinata:

Meglepően távolságtartó volt. Miután megöleltem kelletlenül léptem el tőle mivel ő nem viszonozta. Bár biztos sok mindenen ment keresztül.

- Köszönöm- mondtam- És sajnálom...- kényszeredett mosolyra húzta a száját. Ismeretlen volt ez a hozzáállás.

- Semmiség- mosolyodott el még jobban, de a szeme komoly maradt. Mit tettek vele? Éreztem, hogy nem túlságosan örül nekem, de ilyen állapotban nem akartam magára hagyni. Beléptem mellette a lakásba és a konyha felé indultam.

- Főzök neked teát-jelentettem ki- Milyet kérsz? - kérdeztem.

- Mindegy- sóhajtott. A pulton támaszkodva figyelt.

- Akkor jöhet egy vegyes gyümölcs? -incselkedtem mosolyogva. Tudtam, hogy utálja. Igazából fekete teán kívül maximum még zöldet iszik.

- Persze- mondta nekem pedig megállt a kezem a bögrék pakolása közben- Valami gond van? - kérdezte.

- Nincs...- erőltettem magamra a mosolyt. Csendben csináltam a teákat. Neki gyümölcsöset. Valami nincs rendben. Miután kész lettek elé raktam az egyik bögrét- Így ahogy szoktad ugye? - bólintott megfújta kissé és belekortyolt. Biztosra kell mennem...- Tudod sokszor eszembe jut hogyha hamarabb észreveszem, hogy csapda és hamarabb figyelmeztetlek akkor megúsztuk volna...

- Ne rágd ezen magad. Én is észrevehettem volna, de nekem nem sikerült...- rántotta meg a vállát.

- Ne haragudj, de elfelejtettem, hogy Narutoval kell találkoznom! - kaptam a fejemhez- Holnap benézek- intettem és indultam is kifelé. Meglepetten nézett utánam, de láttam rajta a megkönnyebbülést marasztalni sem próbált. Kínszenvedés volt lassan elhagyni a házat. Az utcán még nem mertem futni, azonban mikor a második utcán befordultam olyan gyorsan futottam, ahogy csak tudtam. Abban nem hazudtam, hogy Narutohoz tartok. Kopogás nélkül rontottam be hozzá. Félpucéran keresgélt valamit, ami miatt egyből paprika piros lettem.

- Hinata! Mi a baj? - lépett hozzám, szavaitól egyből kijózanodtam.

- Sakura! - ijedten száguldott volna ki az ajtón a legjobb barátjához, de visszarántottam- Nem fogalmaztam tisztán... Ő szerintem, aki Sakura házában van nem Sakura...- hadartam.

- Miről beszélsz? – nézett rám értetlenkedve.

- Nem tudom ki ő, de az biztos, hogy nem Sakura! - akadtam ki, hogy nem érti amit mondok.

- Elmagyaráznád hogyan jutottál erre?

- Előszőr is a tea... Gyümölcsteát ivott- és ekkor, amire végképp nem számítottam nevetésben tört ki.

- Hinata! - nevetett még jobban- Az emberek változnak...

- És cukor nélkül itta! Ő, aki minimum 3 kanállal és kevesebbel sose éri be.

- Sok mindenen ment keresztül... Nem gondolod, hogy túlreagálod? Lehet annyira ki van merülve, hogy ez sem érdekli...- sóhajtotta.

- És nem ő volt ott velem a barlangban...- rám emelte tekintetét. Kifejtetem neki, hogy Sakura volt az aki észrevette, hogy csapda nem én. És akivel beszélgettem az előbb, az ezzel nem volt tisztában. Azonban Naruto még így sem tűnt meggyőzöttnek.

- Hinned kell nekem! – kérleltem.

- Nem mondom, hogy nem hiszek... Azonban ez nem elég arra, hogy biztosak legyünk benne...

- Mi a terved? – kérdeztem.

Sziasztok! Vélemény? Mindig ad egy kis löketet ha leírjátok nekem :D Tudom mostanában nem sok szerepet kaptak az Uchihák de ígérem hamarosan feltűnik az egyik testvér mindenképp :D Melyiknek örülnétek jobban?

Pusziii, igyekszem a kövivel!