Phoenix /Főnix/

PapírRepülő

- Hagyjuk ezt a témát. Ideje indulnunk- Itachit már sajnáltam annyira magatehetetlenül álldogált. Bólintott- El kell még szaladnom haza pár cuccomért, de gyors leszek utána a kórházba kell még elmennünk- bólintott.

- El kell intéznem valamit, Naruto közelében úgy sem eshet bántódásod. A kórháznál találkozunk egy óra múlva- jelentette ki majd eltűnt. Naruto követett és közben elmesélte mi történt a barátaimmal, amíg nem voltam itthon. Összefutottunk még pár ismerőssel útközben, de sajnos hamar tovább kellett állnunk.

- Várj, ki akarok valamit próbálni- toppantam meg. A srác értetlenül meredt rám- Kell egy papír...- mondtam és keresgélni is kezdtem volna a táskámba, de Naruto megelőzött- Rendben hajtogasd össze egy repülő formájába- utasítottam én közben lehunytam a szemem. Beszívtam mélyen a levegőt és halkan suttogtam- Levegő kérlek gyere hozzám- meg is éreztem a friss fuvallatot. 

„Kérlek, ha Naruto egy levelet próbál eljuttatni hozzám segíts neki és hozd el nekem!" kérleltem magamban- Naruto dobd el hagyd, hogy repüljön- kértem és el is dobta, de a lapocska pár méter után a földön landolt- Ez így nem jó...- gondolkodtam hangosan. Felvettem és ismét Naruto kezébe adtam- Gondolj rám miközben eldobod. Kérd, hogy jusson el hozzám a leveled- értetlenül nézett rám, de bólintott. Eldobta és vártam. A levegőben süvített majd hirtelen irányt változtatott és addig száguldott amíg nekem nem ütközött.

- Ezt hogy? - nézett rám hitetlenkedve.

- Én egy ideje így küldök levelet, de nem voltam biztos abban, hogy ez visszafele is működik- mosolyogtam- Mostantól bármikor tudsz nekem írni!

- Ez fantasztikus! De neked is muszáj!

- Ígérem- nevettem. Átölelte a vállam és így folytattuk tovább az utunk.

- Sakura- ugrott a nyakamba anya mikor meglátott- Ha még egyszer így elmész egy szó nélkül én esküszöm nem állok jót magamért! - szorított magához.

- Sajnálom anya- öleltem vissza. Majdnem egy órát töltöttem otthon, a nevelőszüleimmel beszélgettünk és közben összepakoltam pár szükséges holmit.

- Indulnom kell- öleltem meg őket- Majd jelentkezek, ígérem!

- De ne úgy mint legutóbb! - dorgált apa és összeborzolta a hajam. Észre se vettem mennyire hiányoztak. Csendben mosolyogva siettünk a kórház felé Narutoval.

- Naruto! A Hokage hívat! - jelent meg előttünk egy anbu maszkot viselő alak.

- De még nem érek rá! - akadékoskodott.

- Azt üzeni halaszthatatlan és nem szakítana el Sakura mellől hamarabb, mint kéne, de muszáj- mondta majd eltűnt. Szomorúan fordult felém.

- Akkor hát itt a búcsú ideje- ölelt magához- Hiányozni fogsz.

- Hát még te nekem- fúrtam az arcom a mellkasába- A hülyeségeid a legjobban- Könnybe futott a szemem de gyorsan kipislogtam.

- Neji miatt pedig tényleg ne aggódj. Majd eljuttatom neked a levelét- vigyorgott.

- Már ha megbocsát- suttogtam úgy, hogy Naruto ne hallja.

- Aztán ne tartson sokáig annak az Uchihának a meggyógyítása. Siess haza- mosolygott majd elindult. Követtem a tekintetemmel a távolodó alakját. Még a sarkon visszafordult, intett, majd futni kezdett az iroda felé.

- Mostanában kezd szokásoddá válni a késés- hallottam meg egy gúnyos hangot.

- Csak ha rólad van szó- kacsintottam az Uchihára és elsétáltam mellette be a fehér épületbe...

Naruto:

Egy szőke hajú fiú szinte már férfi száguldott Konoha utcáin a Hokage irodája felé. Végig az járt a fejében hogy mi történhetett a rózsaszín hajú lány és Sasuke között. Hiszen idáig bármit tett ellene vagy ellenük Sakura végig kitartott mellette. „Mikor ránk támadt mikor meg is ölt volna minket még akkor is. Mi történhetett?" Pár perc alatt oda is ért és kopogás nélkül rontott be. Ha annyira sürgős, hogy Sakura miatt se várhatott akkor kopogásra sincs idő.

- Naruto... Most az egyszer örülök, hogy így berontasz. Azonnal indulnod kell a következő küldetésre- jelentette ki egyből Tsunade. Nem örült ennek, de muszáj volt elküldenie Jirayaval Narutot. Nem lehet a faluban. Nem engedi el csak úgy Sakurát. Valamit ki kell találnia... És ha esetleg ez rosszul sülne el meg kell védenie a falut. Naruto jelenleg túl könnyű célpont lenne, muszáj minél messzebb kerülnie innen.

- Milyen küldetés? Sasuke? - csillant fel a szőke szeme.

- Nem! - szólt kissé túl élesen is a nő- Sasuket hivatalosan is szökött ninjának minősítem.

- De azzal bűnözővé tennéd! - dermedt le- Nem teheted! Szüksége van ránk!

- Ébredj fel Naruto! - rivallt rá a nő- Sasuke nem tekinti ezt a helyet az otthonának, ahogy titeket se a csapattársának! - fújtatott.

- Mit tett Sakurával? - kérdezte komoran. Tudta, hogy csak ez lehet az oka ennek a hirtelen változásnak.

- Nem a te dolgod. Ennek semmi köze Sakurához- helyesbített egyből, de a fiúnak már nem tudott hazudni.

- Mit tett? - kérdezett vissza hangosabban.

- Nem az én tisztem veled megosztani- fordult el a nő, de Naruto megragadta a kezénél és könyörgő tekintettel vizslatta az arcát.

- Tudnom kell. Ha segíteni akarok rajta, tudnom kell. Tudnom kell meddig süllyedt.

- A legmélyebbre- rántotta ki a karját- Olyat tett amit egyetlen nővel sem szabadna megtenni... Soha senkivel... Sasuke már nincs beszámítható állapotban. Ilyet csak egy szörnyeteg tesz- Naruto szeme vörösen csillant és morogni kezdett- Naruto nyugodj le! - ordított rá a nő, de a fiún elkezdett elterjedni a vörös chakra...

- Naruto! - ütötte meg a nő, mire a fiú feleszmélt és visszaszorította az elő törekvő rókadémont...

Sziasztok! Remélem hiányoztam :D <3 Próbálom a következőt hamarabb hozni <3 Nem igazán volt ihletem az íráshoz, de az hogy olvassátok és olvastam a kommenteket nem bírtam volna itthagyni így hát keveset de hoztam <3