Phoenix /Főnix/

Mindent tönkre teszel!

Lassan mentem vissza így beletelt pár napba, de nem húzhattam tovább. Csendben lépkedtem az új rejtekhelyen. Még új volt számomra a járás, de a szobámhoz így is könnyen eltaláltam. Letelepedtem az ágyba és írni kezdtem. Ha azt hiszik kitörölhetik az emlékeim én pedig ezt hagyni fogom nem ismernek eléggé. Kopogtak mire gyorsan elrejtettem a kis jegyzeteim.

- Gyere- szóltam ki. Konan feje bukkant fel az ajtóban mosolyogva.

- Szia Saku! - mosolygott félénken és hezitált. Elmosolyodtam barátságosan bár fele annyira őszintén sem, mint korábban mire félig meddig megnyugodott és belépett a szobámba- Féltem, hogy engem sem akarsz már látni- hajtotta le a fejét. Majdnem megsajnáltam, de csak majdnem. Imádom Konant de nem tudok attól eltekinteni, hogy hogyan huny szemet a felett hogy emberek halnak meg miattuk. A tétlenség is majdnem akkora bűn mint maga a cselekvés... De ezt kifelé nem mutathatom. Megszűnne az előnyöm. Minél több információt meg kell szereznem.

- Rád sosem tudnék haragudni- mosolyogtam el szomorúan.

- Kérlek hagy magyarázzam meg...- kezdte, de megráztam a fejem. Nem vagyok rá kíváncsi.

- Inkább csak ne beszéljünk róla kérlek- sóhajtottam. Láttam az arcán, hogy vacillál, de végül bólintott. Legalább ő tiszteletben tartja a kéréseim. Mindig...

- Nem jössz ki enni? -kérdezte.

- Nincs étvágyam- elhúzta a száját majd kisétált a szobából. Összeszedtem magam és elindultam Itachi szobájába. Bár nem töltődtem fel teljesen a düh majd segít, hogy legyen elég erőm a második kezeléshez. Kopogtam mire egyből ajtót nyitott.

- Sakura- suttogta meglepődve. Beléptem mellette a szobájába és elkezdtem az eszközeimet kipakolni.

- Nem beszélgetni jöttem. Megkezdem a 2. kezelést. Minél hamarabb esünk túl rajta annál jobb- mondtam rá se nézve.

- Eléggé kipihented már magad? - kérdezte.

- Ne aggódj nem lesz bajod. Ha megakarnálak vakítani azt egyszerűbben tenném- nem szólt többet csak lefeküdt én pedig csendben hajoltam fölé.

- Hunyd le a szemed- utasítottam. Az kezemért nyúlt.

- Sakura én sajn...- kezdte, de kirántottam a kezem az övéből és félbeszakítottam.

- Koncentrálnom kell, ne zavarj- fájdalom és szomorúság csillant a szemébe majd lehunyta és én a csendben egyedül maradtam a mardosó gondolataimmal. Elkezdtem az elsorvadt idegszálak javítását. Már pár órája dolgozhattam mikor éreztem, hogy szédülök. Erősebben koncentráltam, ha itt abbahagyom kezdhetem elölről. Beforrasztottam az utolsót majd minden erőm elhagyott, elsötétült minden. Ami megmaradt az két erős kar a derekamon majd teljesen elnyelt a sötétség.

 

Kellemes bizsergés futott végig a testemen. Elmosolyogtam és az arcomat simító kezekbe fúrtam a fejem. Hirtelen hasított belém a felismerés és egyből felpattantam. Milliméterek választottak el attól, hogy Itachit lefejeljem, de még idejében elhajolt.

- Ne érj hozzám- indultam ki a szobából. Meginogtam a kezemért nyúlt, de gyorsan rendbe szedtem magam és kifelé indultam. Ki a levegőre. Nem bírom vele egy légtérben.

- Sakura ne csináld ezt- jött utánam kérlelve. Meg sem álltam csak magabiztosan száguldottam kifelé az alagutakból. Sajnálatomra ő pont így követett. Kinyitottam a rejtekhely ajtaját, de ezután sem álltam meg csak elindultam be az erdőbe.

- Nem sétálgathatsz egyedül ezt te is tudod, nem biztonságos! - mondta miközben egy szempillantás alatt előttem termett.

- Ti sem vagytok éppen a biztonságos kategóriába besorolhatóak! - kerültem ki- Idekint is nagyobb biztonságban vagyok, mint mellettetek...

- Sakura...

- Ne Sakurázz! - álltam meg és pördültem dühösen felé- Nem látod mit tettetek? - könnybe lábadt a szemem, de nem engedtem, hogy utat törjenek- Nem bírok rátok nézni! Legalábbis nem úgy, mint eddig... Deidara azt kérte tőlem ne ítéljelek el titeket a volt tetteitek alapján... De hiszen a mostaniak is pont ugyanolyan borzalmasok! Vér tapad a kezetekhez. És ezzel a kézzel ne érj hozzám!

- Nem halt meg- suttogta.

- Tessék?

- Miután elmentél elvittük az egyik ismerősünkhöz, hogy próbálják meg megmenteni. Nem mondom, hogy sértetlen, de él- mondta. Kinyitottam a szám, de vissza is csuktam. Így is kegyetlenség, amit tettek és értelmetlennek látom a céljaikat, de ez mégis...- Látod mit teszel? Régebben bűntudat nélkül fordítottunk nekik hátat. De te miattad minden olyan bonyolult! - túrt bele idegesen a hajába- Mindent tönkre teszel! - rázta a fejét. Közelebb léptem hozzá.

- Miért lenne bonyolult az, hogy éreztek valamit?

- Az érzelmek csak hátráltatnak. A kötelékek gyengévé tesznek.

- Ez nem igaz- nyúltam volna felé, de elhúzódott.

- Ettől még mi öltük meg. Ne engedj magadhoz közel ez nem változtat semmin. Túlélte, de a következő nem biztos, hogy túl fogja. Így is, ha Pein megtudja...- hajtotta idegesen hátra a fejét.

- Bántana titeket? - borzadtam el mire felnevetett. Keserűen.

- Ennyire ő se bolond. Sőt túl okos. Egyből tudja mi miatt viselkedünk így. Vagyis ki miatt- nézett le rám.

- Akkor lépjünk le. A srácokkal. Találunk megoldást...

- Nem dobhatom el a terveim. Erre tettem fel mindent. Emiatt tettem mindent. Értelmetlen lenne, ha most hátrálnék ki. Mellesleg a falud se biztos, hogy túlélné ezt az árulást- igaza van nem kérhetem ezt tőle. Megfogta a kezem és magához húzott. Hagytam, hogy a karjai közé vonjon, mikor megéreztük, hogy valaki közeledik. 

Egy papírrepülő süvített át az erdőn és felém repült én pedig óvatosan elkaptam.

- Basszus- suttogtam és idegesen tekintettem fel Itachira. Tuti végem, ha rájön, hogy talált ide az idióta. Vagy engem vagy őt öli meg...

- Azonnal induljunk vissza! - kiáltottam fel kicsit se feltűnően.

- Valaki közeledik- állt fel elém védekezőn- Mi az a papír? - bökött a markomban lévő repcsire.

- Nem tudom- rejtettem a hátam mögé. 

Nem éreztem a csakráját, pedig hiába rejtette el a rókadémonét mindig messziről megéreztem. Felismerem ha ő jön, de most semmit nem éreztem. Csak a jelenlétét, de azt is csak épphogy. Hogy tudja ilyen profin álcázni magát? Ez sosem volt az erőssége... 

Ellenben .... 

Ó istenem add hogy Naruto legyen és ne az a ... Behunyt szemmel imádkoztam Itachi háta mögül.

Boldog Új Évet! Hoztam egy kis fejezetet nektek nehogy unatkozzatok :D <3 Meg hát amit ma csinálunk azt fogjuk egész évben, nem? Szóval remélem én sokat írok, ti pedig továbbra is nyomon követitek :D Írjátok meg, hogy tetszett! <3 Mit gondoltok ki érkezik? 

Puszi,

Bellatis