Phoenix /Főnix/

Döntöttem...

***

Már 8 hónap telt el azóta hogy megtudtam az igazságot. A földet már profi szinten bírtam uralni ahogy a levegőt is, a vizet középfokon de a tüzet egyáltalán nem. Ma délután akartam nekifogni a tűzhöz. A baj nem az volt hogy nem bírtam tüzet gyújtani vagy ilyesmi, hanem hogy nem bírtam uralni. Akárhányszor hozzáfogtam egy kisebb erdőtüzet okoztam. Szerencsére eddig nem történt komolyabb baj, mert a vízzel megoldottam. Az erdőben voltam a szokásos helyemen. A levegőben egy kisebb láng lángolt. Kezemet magam elé tartva koncentráltam. A tűz elsőnek megremegett mintha ki akarna aludni majd egy madár formáját öltötte fel. A tűz madár megrázta magát majd minden utasítás nélkül elröppent. A kezemmel utánakaptam de megégetett.

- Sakura-chan!- hallottam a hátam mögül. „Csak ezt ne!"- fohászkodtam, de persze hasztalanul.

- Naruto vigyázz!- sikítottam mikor megláttam a felé száguldó madarat. A főnix mikor meglátta a fiút egyből nekitámadt. A madár nekirepült egyenesen Naruto arcának. Nem láttam ez után mi történt, mert Naruto hanyatt vágódott a hirtelen lökettől. Könnyekkel küszködve nyújtottam ki a kezem a madár felé.

- Elég!- sikítottam és a kezem ökölbe szorult. A madár fellángolt majd eltűnt. Gyorsan odarohantam Naruto-hoz hogy lássam megvan-e még. Szörnyű látvány fogadott. A srác arca több sebből vérzett és égési sérülés borította szinte az egész arcát. Éreztem hogy nedvesedik az arcom. A kezembe gyorsan egy vízgömböt csináltam (ezt elég nehezemre esett elsajátítani) és óvatosan gyógyítani kezdtem Naruto sebeit. Szegény többször is felszisszent mikor egy érzékenyebb ponthoz értem.

- Jajj Naruto! Annyira sajnálom!- rám vigyorgott. Látszott rajta hogy szörnyű fájdalmakat él át. Összeszorult a szívem... tudtam hogy ezt én tettem vele...

- Ugyan! Semmiség!- játszotta a nagyfiút- Ne sírj Sakura! Nincs komoly bajom! Nem a te hibád!

- Hogy mondhatsz ilyet? Kinek a hibája lenne ha nem az enyém? Mindig is tudtam hogy túl nagy nekem ez az erő...- suttogtam zokogva.

- Mi történt?- kérdezte Natasha. Naruto annyira lekötötte a figyelmem hogy észre sem vettem... Biztos nem rég jött...

- Én... Nem akartam!!!- sajnálkoztam sírva.

- Ne aggódj nincs komoly baja de azonnal a kórházba kell vinni. Menj haza és pihenj le majd én elintézem!- utasított. Fel sem fogtam a szavait csak miután Narutot az ölébe véve eltűntek. Egyedül maradtam a kínzó csöndben.

- Ez így nem mehet tovább... Ha itt maradok mindenkit veszélybe sodrok...- suttogtam csak úgy magamnak. Legutóbb is több falusi megsérült az erdőtüzemnek köszönhetően. Végül döntést hoztam. Feltápászkodtam és megtöröltem az arcom, majd elindultam az úti célom felé... Csendben lépkedtem. Elgondolkodva sétálgattam a sietős falusiak között. Sokan köszöntek nekem, amit most nem viszonoztam. Lassan mentem. Mindent az emlékezetembe akartam vésni. Hiszen lehet hogy ez az utolsó sétám nappal a faluban. Legalábbis egy ideig biztos... Mikor az ajtóhoz értem illedelmesen kopogtam.

- Gyere be Sakura!- szólt ki egykori mesterem. Csendben beléptem és biccentettem a bent lévő férfinak majd Tsunade felé fordultam.

- Beszélni szeretnék veled... Négyszemközt...- néztem rá komolyan.

- Kakashi, megkérhetlek hogy...?- kezdte a Hokage, de ideje nem volt befejezni mert Kakashi biccentett majd el is tűnt.

- Tudom miért jöttél. Natasha már előre üzent, hogy mi történt. Szeretném, ha még egyszer átgondolnád a döntést...- próbálkozott a maradásra bírással. Persze sikertelenül. Meg se lepődtem azon hogy mennyire átlátott rajtam. Ennyire kiismerhető volnék?