Phoenix /Főnix/

A viszontlátás...

Nem hagyott nekem sok időt hogy feleszméljek, mert egyből rátámadott Itachira. A férfit olyan hirtelen érthette az öccse felbukkanása, hogy elfelejtett még védekezni is, ezért Sasuke telibe találta egy erőteljes rúgással. Aggódó tekintettel néztem ahogy Sasuke egyre közelebb megy a földön fekvő bátyjához, miközben chidori izzott fel az egész testén szétterjedve. Már majdnem odaért mikor feleszméltem és egy gyors szaltóval közéjük álltam. Mikor földre érkeztem elképedve nézett rám és a chidori is eltűnt. Kezemmel a kapucnim után nyúltam, ami időközben leesett a fejemről, de már késő volt. Felismert... 

Értetlenkedve nézett rám. Támadó kezei lehullottak és csak néztük egymást, miközben mögöttem, ahogy sejthettem volna Itachi teste hollókká változott.

- Sakura?... Miért?- suttogta mintha még maga is kételkedne abban, amit lát. Keserűen elmosolyodtam. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer idejutunk. Egy pillanatra elgyengültem és eljátszottam a gondolattal hogy mellé állok, de nem tehettem. Nem csak az egyezségünk miatt... És még csak nem is csak azért ahogyan érzek az új csapattársaim iránt. Hanem részben Sasuke miatt. Nincs tisztában az egész történettel és akármilyen bosszúvágy is hajtja. Ha megöli a testvérét, azzal saját magát is elpusztítja. Sosem lenne már a régi.

- Nem az a fontos hogy miért... Hanem hogy csak a holttestemen keresztül ölheted meg...- böktem a fejemmel Itachi hűlt helyére. Mélyen a szemébe néztem.

- Állj félre Sakura! Nem akarlak bántani!- kezdett dühös lenni.

- Nem fogok, mint már mondtam...- védekező állást vettem föl hogy szavaimnak nyomatékot adjak.

- Kényszerítenek??? Azt mondtam, hogy állj félre!!!- ordibált. Én csak sóhajtva megráztam a fejem. Itachi feltűnt és mellém lépett. Rám nézett.

- Kérlek! Megoldom! Foglalkozz a többivel!- néztem rá elszántan. Hezitált de végül bólintott és eltűnt.

- Gyere vissza!- ordított utána Sasuke és már indult utána, de megállítottam. Pár indával visszarántottam magammal szembe. Szempillantás alatt kiszabadította magát, de ekkor már 10 vízklónt hoztam létre- Mivel kényszerített? Mivel zsarolt meg? Vagy a Sharingant használta?- találgatott miközben kitért a támadásaim elől.

- Nem kényszerített semmivel- mosolyogtam rá. A klónjaim a parancsaimra vártak. Nem akartam bántani, de le kellett foglalnom.

- Nem értem... Hogy csatlakozhattál pont hozzájuk???- nézett rám szánalommal.

- Semmivel sem rosszabbak Orochimarunal!- vágtam vissza- Félreismered őket!

- Ők gyilkosok Sakura! Nem gondolod, hogy te ismered őket félre???- szavai belém vágtam.

- Ezerszer többet ér bármelyikük, mint te!- vetettem oda neki és mérgemben a klónjaimat ráuszítottam- Ők nem hagyják faképnél a társaikat!- láttam az arcán hogy ez rosszul érintette, de nem tudott érdekelni. Folyamatosan támadtam egy pillanatot se hagytam neki hogy visszatámadjon. Oldalra pillantottam. Itachi több emberrel harcolt. Ennyi pont elég volt Sasukenak...

(Nem hosszú, de ahogy ígértem hamarabb hoztam :D Remélem elnyeri a tetszésetek :D <3 Írjátok le a véleményeteek :D )