Phoenix /Főnix/

Az első...

Itachi szemszög:

Láttam, hogy nagyon elgondolkodott, de nem akartam erőltetni, ha nem akar róla beszélni. Csendben folytattuk az utunkat. Fura dolgokat teszek ennek a lánynak a közelében. Olyanokat, amiket nem tudok hova tenni. Persze ismerem a testemet felismerem a testi vonzalmat, de ez több annál. Minden mozdulata minden pillantása csak egyre jobban összezavar. Nagyon belemélyülhettem a gondolataimba, mert lassan már sötétedett. Az eddigi csöndet megtörte mögöttem Sakura. Láttam ahogy lecsúszik a fáról és egy szaltóval megfordulva próbálja elkapni a faágat, de az arca fájdalomtól torzul el. Nem gondolkodtam egyből érte kaptam. Elkaptam a levegőben és a karjaimban vittem tovább. Párszor méltatlankodott érte, de eszem ágában se volt elengedni. Annyira el voltam foglalva saját magammal, hogy teljesen elfeledkeztem az állapotáról. Miután megértette, hogy nem fogom letenni csak majd az ágyba, ha odaérünk valamikor, megnyugodott és a mellkasomnak dőlt. Nem telt el pár perc és nyugodtan szuszogott. Most először láttam ilyen közelről az arcát miközben alszik. Milyen naivnak és ártatlannak tűnik. Pedig a legerősebb nő, akivel valaha találkoztam. A rózsaszín tincseket a szél bele belefújta az arcomba, de magamat is meglepett, hogy nem zavar. Az illata hatással volt rám ahogy a közelsége is, így gyorsan eltereltem a gondolataim a kezeimben alvó szépségről. Pár perc alatt odaértem a fogadóhoz. Könnyedén benyitottam figyelve arra, hogy ne verjem fel a halkan szuszogó lányt.

- Itachi Uchiha! Rég láttalak erre! - lelkendezett Kagura a fogadó tulajdonosa, de egy pillantásommal elhallgattattam. Lepillantottam Sakurára és értette a célzást, halkabban folytatta- Miben segíthetünk? - mosolygott kedvesen.

- Egy szobát szeretnénk az éjjelre- mondtam halkan és a következő pillanatban már a kulccsal a kezemben faképnél hagytam a lent sorakozó lányokat. Belöktem a szoba ajtaját és az ágyra fektettem óvatosan, de a mozdulatomra felébredt.

Sakura:

- Hol vagyunk? - kérdeztem kómásan. Ekkor ugrott be, hogy a kezében vitt és valószínűleg ott is aludhattam el. Elpirultam és a szobát kezdtem körbe kémlelni, hogy elrejtsem zavaromat. Egy egész elegáns, szinte romantikus hangulatú szobában voltunk.

- Egy fogadóban. Szoktunk itt megszállni az Akatsukival- mondta majd lezártnak tekintette a témát.

- Milyen messze vagyunk Konohától? - tettem fel a következő kérdésemet.

- Ha időben elindulunk holnap már délben odaérhetünk- ebben a társalgásban kevesebb érzelem szorult, mint ebbe az alakba összesen. Nem is kívántam folytatni a beszélgetést, feltápászkodtam és a fürdő felé vettem volna az irányt, de ekkor hirtelen kicsapódott az ajtó. Egy pillanat alatt védekező állást vettem fel, de felesleges volt. Egy rövid fekete hajú lány rontott be és egyenesen Itachira vetette magát.

- Itachi! - akaszkodott a nyakába.

- Ginora, kérlek- fejtette volna le a lány kezeit magáról, de a kismajom elhallgattatta és nem máshogy, mint a saját szájával. Csukott szemmel csókolta meg az Uchihát én pedig döbbenetemtől mozdulni se tudtam. Itachi eltolta magától és én ekkor tértem magamhoz. Szó nélkül elindultam, vagyis inkább futottam a fürdőszobához és becsaptam magam mögött az ajtót. Döbbenten támaszkodtam neki az ajtónak.

- Ő ki volt? Miért feküdt az ágyadban? - hallottam kintről a lány hangját. Halkan füleltem.

- Sakura Hirana volt és kérlek most hagyj magunkra minket.

- De Itachi úgy hiányoztál! Nem segíthetek esetleg valamiben? - kirázott a hideg és eltoltam magamat az ajtótól és ruhástól beálltam a zuhany alá. A hideg víz kellemetlenül folyt végig a hátamon, de legalább Ginora hangját már nem hallottam. Magam se értem, de idegesített a lány viselkedése és az egész jelenléte. Nőies alakja, amit nem is nagyon takargatott és erősen sminkelt arca volt. Forróra állítottam a csapot és vártam, hogy fokozatosan átváltson a víz amíg már szinte égetett. Csípett és szinte égette az egész testemet, de nem zavart. Nem tudtam másra koncentrálni csak erre a kellemes csípő érzésre. Levetkőztem a víz alatt és a nedves ruháimat kidobtam a zuhanyzóból. A szél felkapta őket és egy kisebb szélörvénnyel megszárította majd a csapra terítette.