Phoenix /Főnix/

Sátorozás

Gyorsan haladtunk, de így is bele fog telni pár napba.

- Naruto rejtsd el a chakrádat! Csak az nem tudná érzékelni, aki szándékosan nem vesz róla tudomást! - szólt oda Neji mikor már egy ideje úton voltunk.

- Nem fogok bujkálni! - látszott Naruton, hogy igyekszik és őt is idegesíti, de az istenért se vallotta volna be, hogy képtelen a chakráját elrejteni.

- Ne aggódjatok senki nincs olyan közel hozzánk, hogy érzékelhessék Narutot- mondtam, hogy megnyugtassam őket, de Neji értetlenül emelte rám a pillantását. Aktiválta a byakuganját és azzal kémlelt körül.

- Tényleg nincs most, de ezt honnan tudtad? – érdeklődött.

- A levegő. Érzem magam körül és ha bármiféle mozgást érzékelne, azt tudnám.

- Nem használhatod el a chakrádat csak azért, mert Naruto képtelen visszafojtani az erejét! Ha folyton a képességeinket használjuk erre hamar kifogyhatunk és egy esetleges támadásnál ez veszélyes lehet.

- Nem használok chakrát- mosolyogtam- Bizonyos határig nem kerül chakrámba az, hogy uraljam az elemeket. És itt csak érzékelésről van szó. Szinte csak egy kis figyelmet igényel, szóval ne aggódj. Ha bárki olyan közel kerülne hozzánk, hogy érzékelje Narutot én hamarabb tudni fogok róla és kikerülhetjük időben az illetőt.

- Kivéve, ha pont Naruto chakrája után kutat- mutatott rá az egyetlen buktatóra.

- Azonban, ha valakinek ilyen szándékai lennének, azt elfojtással se verhetnénk át- rántottam meg a vállam. Neji szótlanul nyugtázta igazam, de láttam rajta, hogy lenyűgözte képességem. Pedig még semmit nem látott. Éreztem a levegőben a mozdulatlanságot. Messze tőlünk egy út szelte át az erdőt. Egyedül azon mozogtak emberek. Sehol máshol nem éreztem semmilyen életjelet. Legalábbis a kisebb állatokon kívül. Éreztem, hogy egy madár szárnyaival belecsap a levegőbe és a magasba emelkedik, pár apró rágcsálót, akik a földön futkosnak, de semmi több. Kihalt volt körülöttünk minden.

- Ideje megállnunk- állt meg Neji. Éreztem, hogy körülöttünk csak a fák suhognak. Se egy fogadó, se egy kunyhó... Sátorozunk. Remek. Nem értem miért, de ez a gondolat kellemetlenül érintett. Nem értem miért, hisz minden küldetésen ez van szinte. Mégis... Mintha elszoktam volna tőle. Egy újabb kirakós darab került a helyére. Bár hasznosnak nem mondhatnám, de legalább tudjuk, hogy vannak olyan fogadók, amik befogadják az Akatsukit. Elkezdtük kipakolni a sátrainkat.

Éreztem egy kisebb forrást a közelben. Szóltam a srácoknak, hogy feltöltöm a készleteinket, amit ők bólintva nyugtáztak. Neji tűzifát gyűjtött én a kulacsokat töltöttem a gerlepár pedig a sátrakkal bajlódott. Hallottam, ahogy Hinata nevet Naruton, ahogy az szerencsétlenkedik.

- Nézd így- mikor visszaértem Hinata közel hajolva a fiúhoz mutogatta melyik rudat melyikbe dugja. Mikor észrevettek szétrebbentek gyors és zavartan folytatták a sátrak fölállítását. Mosolyogva megráztam a fejem. Két sátor volt. Jézusom az a két majom még megölik egymást... Megrántottam a vállam, hisz felnőtt emberek, nem az én gondom. Hinataval bepakoltunk az egyik sátorba, majd elővettük az elcsomagolt élelmünkés csendben beszélgettünk. Pár perc nem telt bele a két fiú ordítozva veszekedett, hogy hogyan osszák el a sátrakat, mit sem sejtve hogy mi Hinataval már döntöttünk helyettük.

- Elmondanátok minek rejtőzködtünk egész úton, hogyha fél perc alatt elintéztétek, hogy csak az nem tudja hol vagyunk, aki süket? - szóltam rájuk élesen, mire elhallgattak. Neji nyitotta a száját, de időt nem hagytam neki – Mi Hinataval itt alszunk- mutattam a kisebb sátorra- Ha nem fértek meg egymás mellett, akkor tőlem a bokrokban is alhattok, de ezt csendben intézzétek. Nincs szükségünk még több figyelemre. Ti kezditek az őrködést, addig lesz időtök megbeszélni- mondtam, majd visszavonultam a sátorba. Későre járt már. Hinata is csatlakozott hozzám és pár perc múlva már aludtunk. Hajnalban keltem. Mellettem Hinata még az álmok mezején járt. Csendben kimásztam és akkor láttam, kint az egyik fa tövében Neji ült csendben az erdőbe bámulva.

- Miért nem ébresztettetek váltásnak? - kérdeztem.

- Narutoval megbeszéltük, hogy ma este felváltva őrködünk, így nem kellett egy sátorban aludnunk- rántotta meg a vállát. Sóhajtottam.

- Ha ekkora probléma mondhattátok volna. Aludtam volna én Narutoval.

- Ez jobb megoldás volt- mosolygott.

- Menj feküdj le még picit tudnál pihenni- ültem le mellé, hogy felváltsam.

- Itt jobb- hajtotta a vállamra a fejét és behunyta a szemét. Én pedig mozdulatlanul hagytam pihenni. Nem sok időt hagyott magának. Kis idő múltán felkelt és ébresztette a többieket, hogy induljunk.

Pár órát meneteltünk, mikor a sziklafalhoz nem értünk. Nem sok információ állt rendelkezésünkre, de azt tudtuk, hogy itt kell kezdeni a keresést. A közelben látták utoljára, illetve csatára utaló hangokat hallottak errefelé.

- Ez hatalmas terület! – akadt ki Naruto. Senki nem mondta ki, de tudtuk mit kell tennünk. Ketté kell válnunk a gyorsabb haladás miatt.

- Hinata velem jön- jelentette ki Naruto, mire Neji egyből felkapta a fejét.

- Biztos, hogy nem! - akadt ki Neji.

- Pedig mi nem lehetünk egy csapatba- mondta Hinata Nejinek- A képességünkre mindkét helyen szükség van.

- Akkor sem engedlek el Narutoval!

- Rendben, akkor én és Hinata megyünk együtt- mondtam.

- Biztos, hogy nem! -vágta rá a két fiú egyszerre.

- Miért is nem? – kérdeztem kissé sértetten- Fölösleges az aggodalmatok vagyunk olyan erősek mindketten, mint ti!

- Akkor ez eldőlt- lépett mellém Hina. 

Sziasztok!

Most kaptam vissza a gépem szervízből, ezért csak egy ekkora fejezettel tudtam szolgálni :/ Igyekszem hozni a folytatást :D