Phoenix /Főnix/

Látogató

Sötét volt. Egy épület takarásából figyeltük az alagút előtt strázsáló őröket. Sakura előttem állt és miután felmérte a terepet felém fordult.

- Semmi gond, ma vannak a legkevesebben őrségben én elterem a figyelmüket neked kell őket elkábítani. Az én erőmet felismernék később, ami miatt lebukhatnánk- magyarázta. Bár nem voltam biztos semmiben, azért bólintottam. Az első két őrt túl könnyen tudtuk elintézni. Amíg ő a föld elemmel alakított emberi alakokat, addig én felkészültem. Az őrök figyelmét teljesen lekötötték az agyagbábúk, így amikor mögöttük teremtem és 2 gyors mozdulattal elkábítottam őket, hátranézni se maradt idejük. Sakura elégedetten bólintott és beléptünk az alagútrendszerbe. Hogyan fogjuk itt mégis megtalálni a tekercset? Az alagútban fáklyák világítottak. Elértünk 3 elágazáshoz, amik utána még több elágazáshoz vezettek. Barátnőm megingathatatlanul ment előre. Az irányokon se gondolkodott mikor választott egy alagutat. Csendben követtem, majd az egyik sarkon hirtelen megtorpant. 2-est mutatott a kezével, amiből rájöttem, hogy két őr vár minket a folyosó másik oldalán. Ismét port és homokot hívott magához, amit aztán egy másik járathoz vitt. Ott emberi alakot formázott úgy, hogy az őrök kivegyék a sziluettjét. Hangosan rohant az egyik őr a csali után. A másikat én intéztem el gyorsan és halkan. Ezt még vagy 3 sarkon megtettük valamilyen módon, amikor végre egy ajtóhoz értünk. Itt mielőtt beléptünk volna megharapva az ujját vérrel szimbólumokat rajzolt az ajtóra, amely ezután egy kattanással kinyílt. Az arcán diadalittas mosoly terült szét, de nem a boldog Sakurát láttam benne. Valami sokkal veszélyesebb ördögi mosoly volt inkább ez, ami megrettentett. De már nem volt visszaút. Intett, hogy várjak itt majd ő eltűnt a fém ajtó mögött. Pár másodperc telhetett el, de nekem óráknak tűntek. Kijött a táskájába rejtette a tekercset és egy kulacsot vett elő. Értetlenül figyeltem, ahogy kinyitja, de nem a szájához emelte. A mágiájával kiemelte egy kis adag folyadékot majd az ajtóról mintha csak szivacs lenne nála letörölte az ajtóra festett pecsétet. A víz magába szívta a vért, amit aztán visszairányított a kulacsba, majd a táskájába rejtette azt. Gyorsan siettünk ki az alagútból. Mikor kijutottunk akkor szólaltak meg a szirénák. Gyorsabb tempóra váltottunk, de úgy tűnt így se voltunk elég gyorsak, mert megéreztem, hogy közelítenek. Sakura is érzékelhette mivel megtorpant és védekező, bár az arcán lévő elszántság láttán inkább támadó pozíciót vett fel. Azonban legnagyobb meglepetésemre nem az Anbuk támadtak ránk, igazából nem is támadt ránk senki. Itachi Uchiha állt előttünk és mintha ő is bizonytalan lett volna mihez is kezdjen velünk. Sakura azonban nem tétovázott, támadott. Agresszívan támadott mintha nem is ő lenne, míg a férfi csak védekezett. Tényleg elromlott benne valami. Remélhetőleg a tekercs segíteni fog visszakapni a barátnőmet.

- Nem akarlak bántani titeket! – védekezett- Segíteni akarok úgy, hogy nem kerülsz közbe veszélybe! Ha az emlékeidet visszahozod célponttá válsz túl sok ember számára- próbálta Sakurát megállítani, de mintha csak a falhoz beszélne.

- Én meg higgyek is neked...- sziszegte és támadott. A legmeglepőbb számomra, hogy nem az elemekkel, hanem különféle technikákkal, amiket még sose láttam tőle. Az Uchiha tovább magyarázkodott és így lehetőséget adott Sakurának. Nem tudom, hogy ki tudta-e volna védeni, de az ösztöneimre hallgatva elkaptam Sakurát hátulról 4 gyors mozdulattal elzártam pár csatornát így magatehetetlenül hullott volna a földre, ha a férfi el nem kapja. Bűntudattal és magamtól megrettenve néztem le a kezeimre. Miért védtem meg Itachit? Az elkábult Sakurára néztem. Ezt én tettem a barátnőmmel...

- Azonnal tedd le! – szóltam idegesen, de egy pillanatnyi időm se volt.

- Sajnálom...- suttogta és Sakurával a kezében eltűnt. A nyomában haladtam talán 1-2 órát. A sötét erdőben kutattam, de semmi jelüket nem találtam. Mit tettem? Elvesztettem a nyomukat... Ez az egész az én hibám! Összeroskadtam a fák között és remegve próbáltam rájönni mitévő legyek. Elcsesztem. Ezt kurvára elcsesztem. Nem hagytam több időt az önsajnálatra, azonnal Narutohoz indultam. Gyorsabban visszaértem, mint gondoltam, berontottam az ajtón, de ekkor beleütköztem Nejibe. Mit keres ő Narutonál?