Phoenix /Főnix/

Magadon kell segítened, ha más nem teszi...

Itachi:

Próbáltam leplezni dühömet és idegességemet, de nem igazán sikerült. Ha nem avatkozok közbe az az undorító Hyuga ki tudja mit tesz az Én Sakurámmal. Nem engedhettem. Csak figyelni akartam. De muszáj volt...

- Szóval? Mit akarsz? – ismételte meg a kérdést. Én pedig csak Sakura szemeibe bámultam. Nem volt benne az a csillogás, ami akkor jelent meg a szemeiben, mikor rám pillantott. Csak értetlen arckifejezéssel méregetett. El se tudom képzelni mit érezhet. Ki kell valamit találnom. Gondolkozz Itachi! Miért jöttél? Látni akartam, de ezt nem mondhatom.

- Pár cuccot Sakura nálunk hagyott- böktem ki. A hangom magabiztosan csengett.

- És hol van? – méregetett kételkedve Neji. Bassza meg ez a legszarabb kifogás, amit életemben kitaláltam.

- A rejtekhelyen- mondtam magabiztosan- Nem vagyok futár.

- Mégis eljöttél idáig- mintha könyörögne, hogy megöljem.

- Nem voltam messze. Én hoztam Sakurát vissza a faluba.

- Szóval mégis futár vagy- nézett fel rám flegmán. Magas volt, de így se ért utol engem, aminek most kifejezetten örültem.

- Milyen cuccok? – lépett ki mögüle Sakura. Hiányzott a hangja. Bár most hidegen csengett, bizalmatlanul.

- Ruhák és pár orvosi eszköz- összeráncolta a homlokát. Arra se emlékszik, hogy engem kezelt.

- Nem hiszem, hogy fontos. Dobjátok ki őket, majd beszerzek újakat- rántotta meg a vállát. Bólintottam és eltűntem. Egy messzebbi faágra érkeztem. Onnan figyeltem, ahogy Neji kézen fogva elrángatja onnan. Odaakartam menni. Kitépni a kezéből. De nincs hozzá jogom. Én döntöttem így. Én választottam ezt. Idővel könnyebb lesz...

Sakura:

Még most is fura az egész így visszagondolva. Miért jött el azért, hogy pár cucc miatt szóljon? Logikátlan. És felesleges. Nem hiszem, hogy ilyenekre van ideje az Akatsukinak. Az orvosi eszközeim. Kit kezelhettem? Csendben sétáltunk hazafele, Neji látta, hogy elkalandozhattam, mert megfogta a kezem és bátorítóan megszorította.

- Hova megyünk?

- Beugrok egy levélért aztán meg elviszlek vacsorázni- mondta olyan természetesen, hogy én se láttam többet a dolgokba.

- Itt is vagyunk- meg akartam állni és kint megvárni, de az összekulcsolt kezünkkel húzott tovább- Be akarlak mutatni valakinek- mosolygott, itt már gyanakodtam. Mi történik? Kinyitotta az ajtót és szinte belökött a házba... Bent hatalmas sötétség honolt... Gyanakodva kémleltem körül.

- Meglepetés! – ijedtemben egy kicsit hátraugrottam így nekiütköztem Nejinek. Az összes barátom itt volt, mindenki, aki számít. Neji hátulról átölelt.

- Meglepetés-suttogta a fülembe mire megborzongtam a meleg leheletétől és el is pirultam, mikor az arcomra egy puszit nyomott.

- Szóval a vacsi elmarad? - próbáltam elviccelni, hogy meghatódott könnyeim ne tudjanak utat törni.

- Bepótoljuk Hercegnő- mondta majd kihúztak a karjai közül. Egyszerre több kar fonódott körém.

- Végre itthon vagy, Plakát Homlok! - borzolta össze a hajamat Ino.