Phoenix /Főnix/

"Ha az előítéletek egyszer kialakulnak, visszacsinálni szinte lehetetlen."

***

Reggel hihetetlen, de kipihenten nyitottam ki a szememet. Körülnéztem és kellett pár perc mire eszembe jutott hol vagyok. Feküdtem még pár percig az ágyban aztán az éhség győzött. Feltápászkodtam, felkaptam magamra egy hosszú gatyát, befontam a hajam hogy ne zavarjon és kiléptem az ajtón. Bizonytalanul indultam el a folyosón. Ha tudnám merre a kijárat el is szökhetnék olyan kihalt volt minden. De nem kockáztatom a falum életét, így a konyha felé vettem az irányt amiről Konan beszélt. Épp benyitottam volna mikor kinyitódott az ajtó. Összeszűkült szemekkel néztek rám a sharinganok. Összekulcsoltam a kezem a mellem előtt és viszonoztam „kedves" pillantását. A szemei mintha röntgenből lettek volna, zavarba jöttem a pillantásától. Észrevette a reakcióm és a szája sarka mosolyra rándult.

- Nem kéne pihentetni a szemedet?- vágtam oda élesen. Pislogott egyet és a szemei visszaváltoztak feketévé, de még így is úgy éreztem a vesémbe lát. Szemeit az enyémbe mélyesztette, én pedig álltam a pillantását.

- Sakura?- hallottam mögüle egy kedves hangot és felé kaptam a pillantásom. Ezt a vereségemnek könyvelhette el az Uchiha, mert fél mosollyal a száján kikerült és elindult a folyosón. Tekintetemmel követtem a távozását.

- Nyugi, nem olyan szörnyű, mint amilyennek látszik!- tette a vállamra a kezét Konan és behúzott a helyiségbe.

- Igen, rosszabb- morogta egy szőke hajú srác, aki a szoba közepén lévő asztalnál ült.

- Deidara- húztam össze a szemem bizalmatlanul. Hallottam már róla. És még kedves kifejezés lenne azt mondani, hogy semmi jót.

- Látom a hírem megelőzött- vigyorgott- Te pedig Sakura, ugye?- emelte rám a tekintetét.

- Úgy látom az enyém is- bólintottam kimérten.

- Abba hagynád ezt a stílust? Elég beképzelt karót nyelt seggfej van már itt nélküled is- forgatta a szemét.

- Deidara!- szólt rá élesen Konan.

- Miért nincs igazam?- emelte fel védekezőn a kezét a szőke- Ha már itt rontja a levegőt ezt megteheti.

- Nem önszántamból veszem körbe magam bűnözőkkel elhiheted!- vágtam hozzá.

- Ja értem már! Ha a drága falucskád romlott alakoknak könyvelt el minket, akkor esélyt sem adva egyből elítélsz. Azt hallottam rólad a mestereddel vetekszik a képességed és tudásod. Mekkorát tévedtek... Vagy a mestered is ilyen...- kezdte, de félbeszakítottam.

- Ne merészeld a szádra venni, mert megkeserülöd! - sziszegtem a fogaim között, de részben tisztában voltam vele, hogy megérdemeltem. Kifújtam a levegőt és megpróbáltam elengedi az előítéletemet. Ha már be leszek velük ide zárva meg kell próbálnom a legjobbat kihozni az egészből. Pár másodpercig csukva tartottam a szememet és mikor kinyitottam minden dühömet elfelejtetve Deidara felé léptem. Bizalmatlanul méregette mozdulataim.

- Sajnálom, kezdjük elölről, előítéletek nélkül. Sakura- nyújtottam a kezem felé. Felvillantott egy mosolyt és megragadta a kezem.

- Nincs harag 'Kiscsillag- vigyorgott és lehúzott egy székre- Üdv köztünk- bizonytalanul eszegettem a bundás-kenyeret, amit Konan tett elém. Elég fura szerzetek és még a legtöbbjüket nem is ismerem... Deidara meglepően kedves volt. Miután nem méregettem azzal a lenéző pillantásommal, amivel legelőször, egész aranyos volt velem. Már ha azt hogy fesztelenül mesélt nekem az itteni életükről, annak lehet állítani. Kíváncsian hallgattam, hiszen nem tudhatom mikor lesznek hasznomra ezek az információk. Ha nem ismertem volna a története szereplőinek a múltját, még szimpatikusnak is találtam volna őket. Persze most is ott volt az az erős HA. Konan mosolyogva hallgatta néha-néha közbeszólva, ha szerinte valami fontos történést kihagyott a srác. Küldetésekről beszélt, persze azoknak a célját mindig gondosan kihagyva, az Akatsuki tagjairól, és még arról, hogy ő hogy élte meg a csatlakozást. Közbe akartam szólni, hogy én nem csatlakoztam hozzájuk szóval ne hasonlítsa össze a helyzetemet a sajátjával, de inkább nem tettem. Túl aranyosan belelkesült a mesélő szerepétől. Elmesélte, hogy Itachi kimért természete ellenére nem olyan borzalmas alak, ahogyan Kisame se és állította én is így fogok vélekedni róluk ha jobban megismerem őket. Persze... Naivsága mosolyt csalt az arcomra.

- Főleg ha ezt a mosolyodat mutatod nekik ahelyett a durcás, mérges helyett!- nevetett. Végül is, ha már itt leszek egy darabig muszáj belemennem a játékba. Nincs abba semmi baj ha azt hiszik bízom bennük, ezzel talán elérem azt, hogy ők jobban megnyílnak nekem már ha képesek erre...

- Ne haragudj, de kiskorom óta azt hajtogatták, hogy rémes és botrányos alakok vagytok. Ezt nem bírom pár perc alatt csak úgy átírni az fejemben. Főleg hogy tisztába vagyok jó pár tetteitekkel. Ami szintén nem javít a hozzáállásomon.

- Mindenkinek van egy múltja az biztos- bólintott Deidara- De ez nem jelenti azt, hogy annyival rosszabbak lennénk mint a többi ninja- eszembe jutott Gaara. Az én szemszögemből az egyik leggonoszabb embernek ismertem meg, és mekkorát tévedtem. Idővel kiderült a története, és hogy az egyik legmegbízhatóbb, legnagyobb szívű ember, akit ismerek. Ott is tévedtünk. Itt miért ne lehetne így? De inkább pozitívan csalódjak, és derüljön ki hogy rendes fickók, mint fordítva. Akkor kivágódott az ajtó és egy nagy ásítás közben belépett a félig cápaember. Álmosan körülkémlelt, majd mikor meglátott elvigyorodott.

- Nem mondtad Konan, hogy vattacukor lesz reggelire- húzta szélesre a száját- Ha ezt tudom, hamarabb felkelek.

- Te és a koránkelés!- horkantott a szőke- Mellesleg épp arról pofázok, hogy nem vagyunk olyan rémes alakok, kösz hogy elrontod- sóhajtott.

- Nekem se említették, hogy sült hal lesz- vigyorogtam én is és a tenyeremben fellobbantottam egy kis lángot. Deidara füttyentett.

- Ezt csak így semmi nehézség nélkül?- hajolt közelebb Dei, hogy megvizsgálhassa a tenyeremben lobogó kis gyertyalángot.

- Nagyobb tűz kell, ahhoz hogy engem megsüss- nevetett Kisame, de ő se tudta leplezni kíváncsiságát. Ujjaim ökölbe zártam így a láng elaludt. Meggondolatlanság volt használnom zárt területen, ha nem tervezem magunkat megsütni. Persze ezt nekik nem kell tudni.

- Ne aggódj Kisame pár nap és ígérem egy ujjával képes lesz téged ropogóssá sütni- jelent meg az ajtóban Itachi- 10 perc múlva várlak a fenti edzőteremben, persze maradhatsz beszélgetni is, ha ezért vagy itt- közölte, hátat fordított és távozott.

- Mindig ilyen parancsolgató?- forgattam a szemem.

- Nem- válaszolt Kisame- Rosszabb.

- Siess, ha azt akarod, hogy megvárjon!- sürgetett Konan és elvette előlem a maradék reggelim majd kifelé kezdett tuszkolni az ajtón.     

( Köszönöm hogy ennyien visszajelzést adtok kommenteltek, szavaztok! Nagyon hálás vagyok értük és nagyon jól esik! Nem tudom mikor tudom a folytatást hozni, de próbálom még a héten :D )