A főszereplő Sakura Haruno. A történet onnan folytatódik hogy Sasuke már megalapította a HEBI-t. Ezalatt eltelik pár év és Sakura olyan erő birtokába jut, amire még az Akatsuki is felfigyel. Ha már egy valakinek elnyeri a tetszését a történet már bo...
- Kisame, ha megijesztesz esküszöm felgyújtalak és még sajnálni se fogom- mondtam hangosan az erdőt kutatva. Nem jött válasz. Ekkor megcsapott a felismerés.
- Itachi?- suttogtam, de tévedtem. Fekete szemek pásztázták minden mozdulatomat.
- El kell hogy szomorítsalak, nem ő vagyok - dühösen vágta hozzám a szavakat. Ezt jól megcsináltam. Összetévesztettem a chakrájukat... Nem is én lennék. Védekezően magam elé emeltem a kezem - Nem harcolni jöttem - közli, de én nem eresztettem le a kezem. A szemei a karomon állapodtak meg.
- Akkor? Mit akarsz? - kérdezem összehúzott szemekkel. Elindul felém lassan komótosan én pedig egyre feszültebb leszek.
- Gyere velem - mondja amire még a számat is résnyire eltátom. Megrázom a fejem, hogy magamhoz térjek. Mennyit vártam erre az egy mondatra... Mindenemet neki adtam volna. Föláldoztam volna magam érte... De neki nem kellett. Most pedig mikor végre valamennyire sikerült túllépnem rajta visszalökne, hogy aztán újra magamra hagyjon. Ezt nem hagyom. Elégszer tört már össze. Megkeményítem arcvonásaimat és úgy teszek mintha az előző kérdés meg sem történt volna.
- Mit akarsz? - kérdezem ismét.
- Jól hallottad - düh suhan át az arcán, de el is rejti egyből - Ezt szeretted volna, nem? - kérdezi ismét közelebb lépve. Valahol mélyen, nagyon mélyen, amelyik énemet már rég eltemettem és azt hittem kiöltem magamból most legszívesebben egyből odavetné magát neki.
- Az régen volt. Azóta megváltoztam - mondom és őszintén is gondolom.
- Látom... Nem hittem volna hogy gyilkosokkal állsz össze - szúrja oda.
- Mert te mi vagy? - dobom vissza a labdát. Szavaim feldühítik - Nem megyek veled- közlöm.
- Nem mondtam, hogy van választási lehetőséged - suttogja és megszünteti a köztünk lévő távolságot. A kunaim a torkát karcolja, de picit se zavarja. Arca pár centire van az enyémtől.
- Ugyan Sakura, te sem gondolod komolyan, hogy el bírnád vágni a torkom - húzza száját félmosolyra. Sose láttam még tőle ilyet és ez megrémiszt. Nem ehhez a Sasuke-hoz szoktam. Jobban hozzányomom a fegyverem fehér bőréhez amiből kiserken a vér, de igaza van. Nem bírom megtenni. Pár tizedmásodperc alatt kikapja a kezemből és utána az én nyakamhoz szorul a penge. Nyelni is alig merek. Némán szemezünk egymással és egyikünk se mozdul. Behunyja a szemét és mikor kinyitja, pirosan izzik fel. Még épp időben kapom el a pillantásom. A fejemet az államnál fogva felé fordítja, de én gyorsan lehunyom a szemem.
- Nézz a szemembe! - morogja.
- Ennyire hülyének nem nézhetsz - suttogom összeszorított szemekkel. Érzem, hogy nem szorul a torkomnak a fegyver ami egy pillanatig megnyugtat majd érzem ahogy a bal kezembe fúródik. A hirtelen jött fájdalomtól felnyögök, tágra nyitom a szemem és ő már el is kapott... Még utolsó erőmmel próbálok egy üzenetet eljuttatni, de nem tudhatom hogy sikerült-e mert elvesztettem az eszméletem.
