Phoenix /Főnix/

Közel mégis távol...

Sikítva ültem fel az ágyban.

- Mi történt? - nyitott be Konan aggódva.

- Semmi- suttogtam- Bocsánat, rosszat álmodtam- még mindig éreztem, ahogy a keze a derekamba mar. Kitakartam a lábamat és szemügyre vettem. Nem voltak nagy horzsolások. Zölden izzott fel a kezem miközben gyógyítani kezdtem, közben Konan tért vissza tálcával a kezében.

- Reggeli! Bár lassan inkább ebéd - mosolygott és mellém tette a pirítóst és a kávét- Kérsz még valamit? - megráztam a fejem. Az se biztos, hogy ezt le tudom tuszkolni a torkomon. Túlságosan összeszűkült a gyomrom- Szeretnél róla beszélni? - kérdezte, de ismét megráztam a fejem- De tudd, hogy velem bármit megbeszélhetsz- mosolygott.

- Haza kell mennem- mondtam- Beszélnem kell a Hokage-val, hogy miért vagyok veletek. Nem könyvelhetnek el bűnözőnek- suttogtam- Utána persze visszajönnék, csak az engedélyével.

- Úgy gondolod elengedne? - kérdezte őszintén. Bólintottam.

- Bízik bennem. Tudja, hogy azért teszek mindent, hogy a falunak jó legyen- mondtam.

- Meg kell beszélni Pein-nel. De ha belemegy semmi akadálya. Elkísérlek.

- Köszönöm- mondtam, majd elkezdtem kimászni az ágyból.

- Még pihenned kell! - nyomott volna vissza az ágyra, de nem engedtem.

- Jól vagyok. A sebeimet már beforrasztottam és nem várhatok tovább. Amúgy is itt csak megőrülök, ha nem bírom elterelni valamivel a gondolataim.

- Mi tett veled? - suttogta.

- A legrosszabbat- húztam szomorú mosolyra a szám és öltözni kezdtem. Nem zavartattam magamat előtte. Látott már rosszabb állapotban- De szerintem ezt már te is tudtad- látott a fürdőben. Látta a véraláfutásokat a combomon, a derekamon. Már biztos kitalálta csak nem akarta elhinni- Szeretném, ha ez köztünk maradna- álltam meg egy pillanatra és néztem a szemeibe. Bólintott és láttam rajta, hogy nem tudja mit mondjon.

- Sajnálom- mondta szomorúan.

- Én is- húztam el a szám miközben húztam fel a melegítő nadrágom, amit még a kórházi ágyon kaptam a többi ruhával együtt Konantól. Mintha hónapok teltek volna el... Pedig csak pár nap

- Ideje beszélnem Pein-nel- közöltem és elindultam a folyosón. Konan követett, amiért hálás voltam. Az ő jelenléte hasznos lehet Pein-nél. Konan mutatta az utat, majd az ajtónál előre engedett. Kopogtam, mikor hallottam a hangját beléptem. Pein az asztalnál ült és fürkészve nézte az arcom, a szándékomat próbálhatta kitalálni.

- Jobban nézel ki- mondta. Ez szinte már bók az ő szájából.

- Te is- biccentettem.

- Én...- kezdte, de mintha nehezére esett volna kimondani a szavakat- Azt hiszem illene... Én igazán hálás vagyok, hogy a támadáskor...- kerülte a tekintetem. Megesett rajta a szívem és közbevágtam.

- Semmiség- remek így legalább az adósomnak tekinti magát- Szükségem van pár napra. Haza kell mennem Konohába. Beszélnem kell és engedélyt kérni a további távol maradásomhoz.

- Szerinted megengedné a Hokage, hogy továbbra is nekünk dolgozz? - horkant fel mintha komplett idióta lennék.

- Igen. Meggyőződésem, hogy ha ismertetem az okaimat és érveimet Tsunade-nak nem lesz más lehetősége. Így engem se minősítenek árulónak, és amúgy is pár eszközt be kell szereznem ahhoz, hogy Itachi megfelelő kezelésben részesüljön. Konan felajánlotta, hogy elkísér. Ez nektek is a hasznotokra válna- adtam elő érveimet.