Phoenix /Főnix/

Kellemes délután

2 hónappal később:

- Mára elég!- állított meg egy hang és földre rogytam. Itachi lassan lépdelt felém. Felnéztem rá majd elmosolyodtam- Sokat haladtunk! Már lassan nem tudok neked mit tanítani- megdicsért? Ez most tényleg megtörtént vagy csak képzelődöm? Széles vigyor ült ki a számra és felpattantam a talajról. Hirtelen örömömben megöleltem. Mikor ráébredtem mit tettem gyorsan eltoltam magamtól és félve néztem föl az arcára. Meglepődött. Majd mikor feleszmélt, gyorsan rendezte az arcvonásait és elindult kifelé a teremből. Megvártam, amíg kiér és becsukja maga mögött az ajtót, majd felkiáltottam és bokszoltam egyet a levegőbe örömömben és én is elindultam kifelé. 

Boldog voltam és ezt a hangulatot csak úgy árasztottam magamból. A levegő boldogan forgott körülöttem, pedig egy alagútban sétáltam szóval nem a szél volt. Mosolyogva nyitottam be a közös ebédlőnkbe. Rajtam kívül csak Deidara és Kisame ültek egymást szemezve nem épp kedves arckifejezéssel. Mikor megláttak elképedve néztek rám. Deidara törte meg a csendet.

- Beléd meg mi ütött? Ezt a boldogságot már büntetni kéne!- értetlenül néztem rá, de még ő sem bírta letörni a kedvemet.

- Itachi megdicsért!- ugrándoztam örömömben. A többiek kiakadtak.

- Itachi??? Biztos vagy benne? Szerintem valamit félreértettél!- rázta a fejét Kisame.

- Hát jah... Vagy pedig Itaba ütött valami...- ijedten rezzentünk össze mikor egy hang félbeszakította mögöttünk.

- Nem értem mit kell ezen túlreagálni... A pletykálkodás helyett inkább edzhetnétek!- mondta lesújtó pillantás közepette Ita. Odalépett mellém, elvett egy vizes palackot majd el is ment. Egyszerre fújtuk ki az eddig bent tartott levegőt a fiúkkal. Nevetni kezdtem. Rám néztek kérdő tekintettel mert nem értették mi ütött belém.

- Az arcotok...- akadoztam a nevetéstől- Látnotok kellett volna!- nevettem tovább.

- Ez nem olyan vicces! Elég ijesztő tud lenni néha...- duzzogott Deidara.

- Na de igaza van! Megyek edzek egy kicsit, mert eléggé eltunyultam a napokban...- sóhajtott Kisame a hasát dörzsölve, majd kiment a helyiségből. Vigyorogva néztem utána. Nagyon megkedveltem őket. Főként ő kettőjüket. Itaval eddig se volt semmi bajom, de ő nagyon hallgatag és hát kell valaki, akivel néha normálisan társaloghatok így hát ők lettek azok. Meg persze Konan. Összedobtam magamnak egy szendvicset majd lehuppantam Dei mellé. Beszélgetni kezdtünk, olyan mindennapi témákról. Nevetve keltem fel az asztaltól miután végeztem. 

Visszamentem a szobámba. Rendbe szedtem magam, lezuhanyoztam majd felvettem a fekete köpenyem. Elindultam a hosszú folyosókon. Magabiztosan mentem előre a hosszú útvesztőkben. Majdnem 4 hónap alatt csak sikerült megtanulnom az itteni járást... Mikor odaértem nagyot sóhajtva nyitottam ki a hatalmas fémkaput. 

Hunyorognom kellet a vakító fény miatt. A nap fényesen sütött sehol egy felhő. Becsuktam magam mögött az ajtót majd rendesen elfedtem, ahogy volt. Sétálni indultam. A szemem csak úgy ette a látványt. Ritka alkalmak egyike ez amikor kijöhetek a szabad levegőre. Nem sok időm volt eddig erre. Általában estig edzettem Itachival, ezért is lepett meg ennyire, amikor ilyen hamar befejeztük, hiszen még 5 óra se volt. Lassan sétálgattam a fák alatt, amíg elértem egy forráshoz. 

A zsebemből elővettem egy jegyzetfüzetet és egy tollat majd körmölni kezdtem. Már több levelet küldtem haza, de egyikben se számoltam be az igazságról. Nehéz lenne ezt egy levélben elmagyarázni. Rövid és tömör levelek voltak ezek. Miután megírtam, hogy élek és minden rendben van velem azt is leírtam hogy jól haladok a tűz elem elsajátításával, majd egy virágot hajtogattam a papírból. A tenyerembe helyeztem, majd behunytam a szemem.Magamban segítségül hívtam a szelet, hogy juttassák célba üzenetemet. Mikor kinyitottam a szemem a virág alakú papír kiröppent a kezemből és a magasba szállt. Miután ezzel végeztem ledobáltam a ruháim és fehérneműben merültem bele a vízbe. 

Már lassan két órája áztattam magam a gondolataimba mélyedve. A nap már lassacskán alábukott a horizontnak, mikor elkezdtem kikászálódni a meleg vízből. Felkapdostam a ruháim és elindultam visszafele. Lassú léptekkel haladtam. Éppen a holnapomat tervezgettem, amikor egy hatalmas robbanás rázta meg alattam a talajt. Ijedten kaptam a tekintettem a rejtekhely felé...