Phoenix /Főnix/

Emlékek

A gyakorlópályán voltunk. Hirtelen rontott rám és támadt le, de gyorsan hárítottam a próbálkozását. Jó közelharcban, de nekem is az az erősségem. Hihetetlen gyorsasággal mozgott és próbálta eltalálni a chakrapontjaim, de tartottam az iramot.

- Byakugan! - mondta és kirajzolódtak a szemei körül az erek.

- Ez csalás, Neji! - méltatlankodtam, de egy pillanatra se hagytam abba a védekezést. Egy hirtelen mozdulattal kibuktattam, de egy szaltóval elkerülte a földre érkezést. Viszont ezzel a mozdulattal pont arra a helyre érkezett, ahova szerettem volna. Elmosolyodtam, ahogy az indáim megragadták és a föld mocsárrá változott a lába alatt a víz erőmnek köszönhetően és elkezdett süllyedni.

- Na ez a csalás! - vádaskodott és kirántotta magát az indák szorításából, de rávetettem magam és a földre nyomtam- Feladom! - nevetett alattam miközben a csípőjén ültem és egy kunait szorítottam a nyakához persze csak óvatosan nehogy megsértsem- Győztél- emelte fel megadóan a kezeit.

- De csak mert hagytál! - húztam el a szám. Sose ad bele mindent. Sőt úgy edz velem, mint egy gyerekkel.

- Hidd el a becsületem nem engedné ezt meg- mondta, de mindketten tudtuk, hogy hazudik- Meg nekem ne mondd, hogy ennyi van a tarsolyodba. Gyakorlunk! Jó hogy, nem vetünk be mindent. Simán megsüthetnél vacsorára! - mondta miközben kezet nyújtottam neki hogy felhúzzam, de visszarántott magára. Nevetve feküdtem le mellé.

- És veled együtt magamat is! - nevettem, de elhúztam a szám. Idegesített, hogy ennyire kifog rajtam valami.

- E nélkül is elég erős vagy- ért hozzám. Szerettem vele lenni. Megnyugtatott és elfeledtette velem azokat a dolgokat, amikre nem akartam gondolni.

- De nem eléggé- mondtam és most kivételesen nem Sasukéra gondoltam, Neji mégis idegesen ugrott talpra mellettem.

- Arra mindig is képtelen leszel, hogy megváltoztass egy romlott személyt, ha ő nem akarja hogy megmentsd! - mondta dühösen.

- Ha nem ismernélek azt mondanám féltékeny vagy! - nevettem, mire ő is elmosolyodott, mert látta nyugodt vagyok és nem rágódom azon vajon mit csinálhat régi csapattársam- Amúgy se rá gondoltam. Csak nem akarok másokra támaszkodni- mondtam komolyabban miközben felsegített.

- Nem mindig baj az Sakura, hogy nem vagy egyedül. Az, ha segítenek neked, nem a gyengeség jele. Hanem hogy fontos vagy a számunkra- mondta közelebb lépve. Nejivel elég közeli barátságba kerültünk az évek alatt, de sosem volt köztünk több. Egyikünk se lépett és én örültem neki. Túlságosan tapasztalatlan vagyok ebben és így kínos is lett volna számomra. Közel lépett hozzám és vigasztalóan végigsimított az arcomon, nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de egy nagy pukkanás és egy hangos kiáltás megzavarta.

- Sakura! Hát itt vagytok! - ugrott a nyakamba Naruto, Neji meg eközben eltávolodott.

- Naruto, nem tanítottak meg arra, hogy nem illik így...! - szórt villámokat a szeme Nejinek, miközben lassan lefejtegettem Naruto kezeit magamról persze csak miután visszaöleltem.

- Majd Sakura szól, ha zavarja! - vágott vissza a szőke és átkarolt. Kényelmetlenül éreztem magamat így hátráltam inkább egy lépést és ezzel Nejit is megnyugtattam- Mit csináltatok ti itt? - emelte rám kék szemeit.

- Semmi közöd hozzá- vágta rá a Hyuga.

- Edzettünk- nevettem- Miért kerestél? - kérdeztem...