Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

4. Levelek

Sziasztok!

Csak annyit mondanék, hogy a Pitch perfect-es (A tökéletes hang) részeket kivettem belőle, viszont az éneklős részt azért nem, azt átírtam. Ez változott az eredeti részhez képest. Azért remélem nem lett olyan rossz! Megjegyzem, nekem dunsztom sincs az éneklésről (hangom se nagyon), de abba a film(trilógiába)... belebolondultam. Nekem az első rész a kedvencem, Jesse miatt. Ismeritek a filmet? Nektek tetszett? :D

***

Egy hét szobafogságot kaptam, és a leteltével anya alig szólt hozzám. Magában fortyogott. Összeveszett velem, majd a nagynénémmel és ki is rúgta Izzy nénit, még Jacket is kirúgta volna szíve szerint, csakhogy már összeházasodtak. Amikor a férfi felhívta erre a figyelmét („A kicseszett férjed vagyok, bassza meg!"), újabb dührohamot, vagy mit kapott. Repkedtek a tányérok.

Aztán anya olyan lekezelő volt velem, hogy napokig csak sírtam miatta, aztán amikor már egy csepp könny nem buggyant ki, csak feküdtem az ágyamon. Egész nap újra és újra elaludtam, de akkor pedig rémes álmok gyötörtek. Nem tudtam mire vélni, hogy semmi konkrétat nem látok, csak foltokat, és intenzív érzéseket érzek. Félelem. Rettegés. Fájdalom. Halál.

Ebből a katatón állapotból Anabelle zökkentett ki. Ő figyelt rám. Figyelte, hogy eszem-e rendesen és beszélgetett velem. Énekelt. Elámultam tőle, milyen jó hangja van. Elmesélte, hogy őt az ének megnyugtatja, és felvillanyozza, attól függ, mire van szüksége. Én is énekeltem vele pár alkalom után és állítólag nem is rossz a hangom. Gyakoroltuk az okklumenciát. Ő legilimentált, több-kevesebb sikerrel, mivel még nem varázsolhattunk. Én pedig védekezéssel próbálkoztam. Aztán megcseréltük. Védekezésben sokkal jobb volt, mint „támadásban". Legalább annyi sikerrel jártunk, hogy már megtanultam belelátni a buksijába, és mivel rendszeresen gyakoroltuk, két hét alatt be is tudtam engedni a fejembe őt és megmutatni neki azokat a dolgokat, amiket akartam. És nem is látott semmi mást, csak azt, amit én engedtem. Ezekről a dolgokról nem kaptam könyveket, de a megfigyeléseimet felírtam a jegyzetfüzetembe, és szánt szándékom volt utána nézni az iskolai könyvtárban. Amint észhez tértem, válaszokat is körmöltem a barátaimnak. Igaz, elnézést csak Harrytől kértem, és csak azért, mert sejtettem milyen állapotban lehet. Annak a levélnek is többször neki kellett futnom. „Mély levegő, Hannah", bíztattam magam. Egy hét eltelt már, de még mindig elszorult a torkom attól, ha arra a bizonyos veszekedésre gondoltam. Újra és újra elkezdtem a levelet.

Drága Harry!

Régen írtunk... ne haragudj, hogy nem válaszoltam eddig, nem tudtam... fogalmam sem volt, hogy tudom elküldeni neked.

Itthon hatalmas veszekedés...

Nem jó.

* * *

Kedves Harry!

Remélem nem haragszol, hogy csak most válaszolok neked. Biztosan téged is megőrjít, hogy nem tudsz semmit a barátaidról. Közben kaptam egy levelet a barátomtól is, de főként az üzletről van szó benne. Amikor van egy kis szabadidőm (mostanában nincs sok...) akkor sétálok a közeli erdőben és úszom az óceánban. Egész kis növénygyűjteményt összeszedtem már itt. Szerintem még P. prof. is büszke lenne.

Közben itt is történt egy s más. Volt egy látogatónk, aki elmesélte anyáéknak, hogy...

Ez sem jó így.

Kedves Harry!

Remélem nem haragszol, hogy csak most írok. Írtam volna már hamarabb is... ez talán egy kicsit hosszú lenne elmagyaráznom, főleg mert még mindig ideges leszek, ha erre a bizonyos dologra gondolok. Az elmúlt egy hétben szobafogságban voltam, és sajnos, hiába szerettük volna együtt tölteni a nyarat az Odúban, anya nem hinném, hogy elenged.