Nem gondoltam volna, hogy a roxmortsi hétvége utáni első tanítási napon még számolhatunk meglepetésekkel, ami olyan hervasztóan hatott a jókedvünkre, mint az a bizonyos dolog.
Az a dolog pedig nem más, mint a huszonnégyes oktatásügyi rendelet. Katievel nagyon korán ébredtünk fel (egyikünk sem egy hétalvó típus, mint Christie vagy Vivien), úgyhogy kábé az elsők között értesültünk a tilalomról. Katie elmélyülten magyarázott valamit a bűbájtan szakkörről, amivel Flitwick megkörnyékezte, de egy idő után már nem tudtam felfogni barátnőm szavait.
- Figyelsz te rám, Hannah? – kérdezte fennhangon. Egy értelmes szót, annyit se tudtam kinyögni, csak a hirdetőtáblára mutogattam dadogva. – Mi a...? – lépett közelebb.
Az új hirdetmény ugyanis kitakart minden korábbit. A rendelet második sorát emésztettem éppen. „Szervezet, egyesület, egylet, társaság, csapat és kör alatt jelen rendelkezés szempontjából három vagy több diák rendszeres találkozása értendő."
Katie kiakadását látva a dadogásom abbamaradt, és mikor találkozott a tekintetünk, ugyanazt az érzelmet láttam rajta, mint amit én is értettem. A totális döbbenetet. Összenevettünk.
- Inkább sírnunk kéne... - sóhajtott. Nekem sem volt több hozzáfűzni valóm.
Ez a rendelkezés nemcsak a hétvégén megbeszélt kis tanulókörnek szab gátat (bár inkább mondanám a minisztériummal való szembeszegülésnek a dolgot, mint tanulókörnek), hanem minden másnak is. Az indítani tervezett bűbájszakkörhöz is kellett az engedélye, de a köpkövezés se működhetett tovább, illetve...
- A kviddics – nyögte Katie.
- A kviddics – nyögtem én is.
Will, Fred, George, Lee és Alicia társaságában toporgott, és halkan beszélgettek. De ezen a reggelen szinte a teljes Nagyterem zsörtölődni látszott, kisebb csoportok alakultak ki. Persze mi másról lehetett volna szó, mint a kis reggeli meglepetésről? A sok hang összeolvadt és egy nagy, érthetetlen káosz lett belőle.
Köszöntünk Bennettéknek, a hatodikos hugrabugos prefektusnak – és kviddicscsapat kapitánynak-, mert ők álltak a legközelebb a bejárathoz, és lassan odasétáltunk a kis társasághoz.
Miközben reggelit szedtünk magunknak, fél szemmel a mardekáros asztalt figyeltem, akik szokásosan csendben ültek egymás mellett, és roppant elégedettnek látszottak. A szendvicsem kenését is (ezen a reggelen padlizsánkrémes bagelt ettem) abbahagytam, amikor láttam, hogy Malfoy és Zellner vigyorogva felálltak az asztaluktól, majd sietve vették az irányt kifelé. Megböktem Katiet is, barátnőm ráncolta a homlokát.
- Egy galleont rá, hogy a jóváhagyásért mentek – mondta ő, mire Fred és George is felfigyeltek ránk.
- Ez az én tippem is – morogtam.
Hamarosan befutott Johnson is, aki bosszankodva fújtatott, majd ledobta magát mellém. Igen, MELLÉM. Megdöbbenve néztem rá, de mivel eléggé ki volt akadva, nem firtattam a dolgot. Neville is megérkezett, a fiút egészen megkedveltem az elmúlt időszakban. Rájöttem, hogy gyógynövénytanból tényleg nagyon penge a srác, és sokat beszélgettünk még az átváltoztatástanról, néha gyakoroltunk is.
- Ti is láttátok? – kérdezte, mire épp csak rápillantottunk. Angelina hangosan szusszantott. – Szóval igen. Mit gondoltok... - kérdezett, és egész kialakult egy békés vitacsoport.
- Ha ez rendszeres lesz, engedélyt kell rá kérnünk – jegyezte meg Lee, mire többen is zavartan felnevettek.
Ekkor viszont valami az eszembe ötlött. Mugli filmekbe illő jelenet következett: éppen az első harapásra készültem a szendvicsemből, amikor felvillant a fejem felett a kislámpa. A mosoly, amivel az első harapásra készültem, leolvadt az arcomról és kikerekedett szemekkel néztem az előttem ülő barátomra és prefektustársamra.
YOU ARE READING
Amerikából jöttem II. (HP fanfic)
FanfictionEz egy folytatás! Az előző rész itt található: https://w.tt/2ImfTwL Hannah Winslow a hatodik évét kezdi a Roxfortban. Kicsit nehéz dolga van, mert ő egy amerikai boszorkány. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy immár Angliában visszatért ő, akit nem...